Giovanni Boccaccio – Dekameron – Második nap – Olvasónapló

Második nap harmadik novella

Mesélő A novella
Pampinea főbb szereplői helyszíne
Tedaldo, a gazdag lovag
Lamberto, Tedaldo és Agolante, a lovag fiai
Alessandro, a fiúk unokaöccse
Anglia egyik legnagyobb kolostorának apátja
Az angol király lánya
A pápa
Firenze
London
Róma

Firenze városában élt Tedaldo, a gazdag lovag. A lovagnak három fia volt: Lamberto, Tedaldo és Agolante.

A lovag halála után minden vagyonát három fiára hagyta. A fiúknak nem kell sok idő, hogy a hatalmas vagyont pazarlásukkal a töredékére csökkentsék. Mire észbe kapnak, már alig van valamijük.

Ekkor eladják azt a keveset, amijük maradt és Londonba költöznek, ahol kis vagyonukból uzsoraügyleteket kezdenek kötni.

Az üzlet beválik, a három fiú hamarosan ismét meggazdagszik, visszatérnek Firenzébe, ahol visszavásárolják elpazarolt birtokaikat. A londoni uzsora bizniszt pedig unokaöccsükre, Alessandróra bízzák.

Lamberto, Tedaldo és Agolante azonban nem tanult korábbi hibájából és ugyanazt a fényűző életet kezdik élni Firenzében, mint korábban. Hamar adósságokba verik magukat újra, amit csak ideig-óráig tud enyhíteni az Alessandro által Angliából küldött pénz.

Angliában azonban váratlanul polgárháború tör ki, a király egyik fia szembefordul az uralkodóval. A sziget két pártra szakad és a testvérek angliai birtokai éppen az ellentétes párthoz kerülnek, mint aminek Alessandro is tagja.

Alessandro (és a testvérek) azonban bíznak benne, hogy a belviszály rövid lesz, ezért a testvérek nem csökkentik pazarlásukat, Alessandro pedig továbbra is kölcsönöket vesz fel olyan birtokokra, amik már nincsenek is a tulajdonukban.

A polgárháború viszont évekig húzódik, bekövetkezik a katasztrófa: a testvérek annyira eladósodnak, hogy már senki sem hitelez nekik, sőt a hitelezők visszakövetelik a pénzüket, amit persze Lambertóék nem tudnak kifizetni, hiszen Alessandro sem tud már nekik pénzt küldeni. A testvérek börtönbe kerülnek.

Angliában Alessandro számára sem jobba a helyzet, az ottani hitelezők lassan az életét fenyegetik. Ezért úgy dönt, hogy visszatér Itáliába. Éppen elhagyja Brügge városát, amikor észreveszi, hogy vele együtt távozik onnan egy fehér ruhás apát sok pap és szerzetes kíséretében. A menetet két lovag – a király rokonai – kísérik.

Alessandro csatlakozik hozzájuk, és mivel ismeri a két lovagot, hamar megtudja, ki a fehér ruhás apát és hová tart a menet. A fehér ruhás apát a lovagok egy fiatal rokona (mivel pedig a lovagok a király rokonai, így a fehér ruhás apát is az), akit Anglia egyik legnagyobb kolostorának apátjává választottak. Az apát azonban túl fiatal ahhoz, hogy az egyházi törvények szerint betöltse ezt a tisztséget, ezért a menet a pápához tart, hogy az adjon feloldozást eme szabály alól. És ez természetesen titok.

Alessandro számára kicsit hihetetlenül hangzik az egész történet, de nem bolygatja a dolgot.

Az apátnak hamarosan feltűnik a jóképű Alessandro és beszédbe elegyedik vele. Alessandro pedig őszintén elmondja, hogy uzsoraüzlete tönkrement és ő menekülni kényszerült. Az apátnak – érdekes módon – megtetszik a fiatal lovag és szolgálatába fogadja.

Egy nap a menet egy olyan városba ér, ahol kevés szálláslehetőség van. Alessandro azonban ismerős a városban és segítségével sikerül az apát egész kíséretét többé-kevésbé illő módon elhelyezni. A nagy rendezkedés közben azonban Alessandro későn veszi észre, hogy neki bizony nem jutott szállás.

Kiderül, hogy egy helyen alhat csak, ez pedig az apát szobájából nyíló, függönnyel elválasztott kis helység. Alessandro nem tehet mást, miután meggyőződött róla, hogy az apát alszik, ide heveredik le.

Az apát azonban nem aludt, sőt felszólította Alessandrót, hogy feküdjön mellé. Az ifjú lovag persze nem volt elragadtatva az ötlettől, de engedelmeskednie kellett. Az apát pedig elkezdi simogatni Alessandrót. Az ifjúnak ez már kezdene sok lenni, amikor óriási meglepetésben lesz része.

„- Alessandro, kergesd el ostoba gondodat, és keresgélj itten, hogy megtudd, mit rejtegetek.”

Ezzel az apát a mellére húzza Alessandro kezét. És persze kiderül, hogy az apát valójában egy fiatal lány. Alessandro meglepetése persze óriási.

A hölgy pedig bevallja, hogy azóta szerelmes Alessandróba, mióta először meglátta, de erkölcsös is, ezét csak akkor szeretkezik most vele, ha Alessandro elveszi majd feleségül.

Alessandrónak gyorsan kell döntenie. Bár nem ismeri a lányt, azt gondolja, hogy meg kell ragadnia a szerencsés alkalmat, hiszen a lány a király rokona, magas rangú nemes, aki az ő felesége akar lenni, ráadásul szép is. Alessandro csak jól járhat a dologgal. Tehát megígéri, hogy feleségül veszi.

Az éjszaka topábbi részében pedig… hm… szeretik egymást.

A titkos szeretői viszony megmarad addig, amíg a menet Rómába ér, sőt, közben Alessandro is beleszeret a lányba.

A lányt kísérő két lovag, a hölgy és Alessandro megjelenik a pápa előtt. Ekkor ismerjük meg a nemes hölgy történetét.

Kiderül, hogy az apáttá választott ifjúról szóló történet hazugság, ahogyan azt Alessandro sejtette. A hölgy valóban az angol király lánya, de éppen megszökött tőle, mert apja az öreg, beteges skót királyhoz akarta adni feleségül. A hölgynek nem is a házasság ellen van kifogása, hanem az öreg skót ellen, ezért a pápához szökött, hogy az jelöljön ki neki férjet.

Út közben azonban megismerkedett Alessandróval, beleszeretett és el is jegyezték egymást – sőt már el is hálták a dolgot. Az ok tehát, ami miatt a lány a pápához indult már nem állt fenn, a hölgy csak annyit kér, hogy a pápa adja áldását a szerelmükre és a házasságukra.

A pápának persze nem nagyon tetszik a dolog, főleg az nem, hogy a fiatalok előbb hálták el a házasságot, mint hogy megkötötték volna, de nem nagyon tehet mást, mégiscsak Anglia királyának lányáról van szó, megáldja a párt.

Alessandro tehát belenyúlt a tutiba, feleségül vette Anglia királyának lányát. Az ifjú pár először Firenzébe megy, ahol a királylány hatalmi szóval kiszabadítja Alessandro unokabátyjait, majd Párizsba utaznak nászútra.

Eközben a királylány kíséretében lévő két lovag – a két királyi rokon – Angliába utazik, és nagy nehezen megbékíti a királyt, aki így már szívesen fogadja az ifjú párt. Alessandróból Cornwall grófja lesz.

Alessandro ezt úgy hálálja meg a királynak, hogy közvetítőként sikerült véget vetni a polgárháborúnak, kibékíti a királyt a fiával, sőt egyre magasabbra emelkedik rangban.

„Azontúl a gróf dicséretes életet élt feleségével; és mint némelyek mondják, okosságával és derék­ségével és ipaurának segedelmével meghódította Skótországot, melynek királyául koronázták.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..