Giovanni Boccaccio – Dekameron – Második nap – Olvasónapló

Második nap ötödik novella

Mesélő A novella
Fiammetta főbb szereplői helyszíne
Andreuccio di Pietro, a fiatal lókereskedő
Egy szicíliai prostituált
madonna Fiordaliso, Andreucci nővére
Egy szicíliai vénasszony
Nápoly
Malpertugio, Nápoly rossz hírű városnegyede

Élt Perugiában egy Andreuccio di Pietro nevű ifjú lókereskedő, aki 500 aranyforinttal az erszényében Nápolyba utazott, hogy lovakat vásároljon.

Első nap semmit sem vesz a nápolyi lóvásáron, de elköveti azt a hibát, hogy mindenkinek mutogatja arannyal teli pénztárcáját. A vaskos erszény nem kerüli el egy nápolyi prostituált figyelmét sem, aki eldönti, valahogy megszerzi a csinos összeget.

A fiatal kurtizán terve váratlan lökést kap, amikor kiderül, hogy vén szolgálóasszonya ismeri még Perugiából Andreuccio di Pietrót. A vénasszony és Andreuccio örömmel ismer egymásra és röviden elbeszélgetnek.

A prosti pedig otthon kifaggatja a vénasszonyt, mit tud az ifjúról. Kiderül, hogy a nő korábban Andreuccio apjánál szolgált Perugiában, onnan ismeri a fiút. Elmondja jelenlegi úrnőjének azt is, hogy miért jött most a városba és melyik fogadóban szállt meg.

A kurtizán fejében hamar összeáll a terv Andreuccio di Pietro kifosztására. Elküldi egyik fiatal szolgálólányát abba a fogadóba, hol az ifjú megszállt egy üzenettel.

„- Uram, városunknak egyik nemes hölgye szeretne beszélni veled, ha nincs ellenedre.”

Andreuccióról eddig is tudtuk, hogy nem túlságosan okos, de mint kiderül, hogy beképzelt is, ezért miután „tetőtől talpig végignézte magát, s mikor látta, milyen daliás legény”, úgy dönt, hogy az ismeretlen nemes hölgy bizonyára látta őt az utcán és belészeretett.

A szolgálólány Nápoly egyik rosszhírű negyedébe, Malpertugioba vezeti Andreucciót. Persze az ifjú erről nem tud, hiszen nem ismeri a várost.

Bevezetik egy házba, ahol az – egyébként gyönyörű – kurtizán fogadja kitörő örömmel és a keresztnevén szólítja. Andreuccio nem nagyon tud mit kezdeni elsőre a helyzettel, hiszen ő nem ismeri az általa nemes hölgynek gondolt szépséget.

A prostituált pedig egy hihetetlen történetet mesél el neki, amit a vénasszonytól szerzett információkból rakott össze. Eszerint a nemes hölgy nem más, mint Fiordaliso, Andreuccio féltestvére.

Ugyanis Andreuccio apja, Pietro, hosszú ideig élt Palermóban, ahol megismerkedett a lány anyjával és beleszeretett. Ezután megszületett Fiordaliso, de nem sokkal később Pietrónak el kellett utaznia Perugiába és magára hagyta szerelmét és a kislányt. Soha többet nem hallottak róla.

A történet ezután tovább bonyolódik, hogyan került az asszony a lányával Nápolyba, stb., stb.

Andreuccio teljesen elkábul a hihetetlen történettől és a nemes Fiordaliso szépségétől. Érzi, hogy a történet kicsit sántít, de a fiatal kurtizán ügyesen vegyíti a sztoriba a vénasszonytól szerzett valós infókat és a kitalált elemeket: Andreuccio apját tényleg Pietrónak hívják és egy darabig tényleg Palermóban lakott

Andreuccio végül úgy dönt, hisz a nőnek, elhiszi, hogy az valóban a féltestvére, a nővére. Fiordaliso pedig vacsorára marasztalja az ifjút, majd amikor azzal végeznek, arra hivatkozva, hogy már túl sötét van és az utcák veszélyesek, a fiúnak nem érdemes visszamennie a fogadóba, aludjon ott a házba.

Andreuccio elfogadja a meghívást, kap egy szobát, le is vetkőzik. Azonban lefekvés előtt még szeretné meglátogatni az illemhelyet, az egyik szolga meg is mutatja neki, melyik ajtón menjen ki.

Andreuccio azonban a sötétben nem látja, hogy az illemhely csak egy gödör, amiken deszkákat fektettek keresztbe, így nagy lendülettel beleesik a gödörbe, ahonnan nem tud kimászni és hiába kiabál, senki sem segít neki. Mint kiderült Fiordaliso így is tervezte, mialatt Andreucci gyakorlatilag fuldoklik a pöcegödörben, a lány megszerzi a ruhák közül az erszényt az 500 arannyal.

Andreucciónak végül csak sikerül kimásznia a lyukból, de a házba már nem tud bemenni, az ajtó zárva. Átmászik a kerítésen az utcára és a főbejáraton kezd dörömbölni. Az az ifjú szolgálólány néz ki az ablakon, aki Fiordaliso üzenetét vitte a fiúnak a fogadóba, de úgy tesz, mint nem ismerné meg Andreucciót, és nem ereszti be.

Az ifjú lókereskedő most már igen elkeseredett, félig ruhátlanul, iszonyatos bűzt árasztva ácsorog egy sötét nápolyi utcán, és nem ismerik meg abban a házban, ahol frissen megtalált nővérével töltötte az estét. Vagyis a fiú még mindig nem jött rá, hogy átverték.

Andreuccio azonban nem hagyja magát, felkap egy követ és most már azzal dörömböl az ajtón, felverve a szomszédokat is. A házban azonban ott van Fiordaliso, a kurtizán kerítője is, nagydarab tagbaszakadt ember, aki kiordít az ablakon.

„- Nem tudom, mi tart vissza attól, hogy le ne menjek, és addig ne agyabugyáljalak, míg mozogni látlak, utálatos, korhely, szamár, mert bizonyosan az vagy, hogy egész éjszaka nem hagysz bennünket aludni.”

Andreuccio megijed a férfihangra, hiszen ő úgy tudta Fiordaliso egyedül lakik a házban. Közben a felvert szomszédoktól, akik ismerik a hang gazdáját, kap egy jó tanácsot is.

„- Az Isten szerelmére, jóember, menj Isten hírével, ne kívánd, hogy ez itt agyonverjen: hordd el az irhádat, ha kedves az életed.”

Andreuccio tehát büdösen, félmeztelenül nekiindul a számára ismeretlen nápolyi utcáknak, hátha valahogy eltalál a fogadójába.

Sikátorról sikátorra botorkál, amikor összefut két emberrel. Andreuccio megpróbál elrejtőzni előlük, de annyira büdös, hogy hamar megtalálják. A fiú pedig kínjában mindent elmesél nekik. A két ismeretlen a leírásból hamar felismeri, hogy ki volt a férfihang tulajdonosa.

„- Ez biz a Scarabone Buttafuoco házában történt!
Egyikük pedig feléje fordult és mondá:
– Jóember, adj hálát az Istennek, bár a pénzedet elveszítetted, hogy lepottyantál és nem tudtál visszamenni ama házba; mivelhogy ha nem estél volna le, bizonyosra veheted, hogy első álmodban agyonvernek, s a pénzeddel együtt az életedet is elvesztetted volna.”

Andreuccio számára végre világossá válik, hogy csúnyán átverték. A két ismeretlenről pedig kiderül, hogy sírrablók. Aznap temették el Filippo Minutolót, Nápoly érsekét, a két ember pedig éppen arra készül, hogy felnyissák a kriptáját és koporsóját, mert tudják, hogy a főpappal együtt értékes ékszereit is eltemették, azokat akarják megszerezni.

Felajánlják Andreucciónak, hogy tartson velük, az ifjú pedig annyira el van keseredve, hogy belemegy a dologba. El is indulnak a székesegyház felé, de Andreuccio annyira bűzlik a gödörben tett látogatása óta, hogy elhatározzák, először megfürdetik.

Egy nyilvános kúthoz mennek, de a kötél végén nincs vödör, nem tudnak vizet felhúzni. Úgy döntenek, hogy Andreucciót kötik a kötél végére, leeresztik a kútba, aztán mikor lent megmosdott, újra felhúzzák.

Le is eresztik a fiút, de ekkor rendőrök jelennek meg, akik nyilvánvalóan a kúthoz tartanak inni. A két rabló azonnal eltűnik, Andreucci pedig lent van a kútban anélkül, hogy tudná, fent mi történik.

A szomjas rendőrök elkezdik felhúzni a kötelet a kútból, mivel azt hiszik, egy vödör van a végén. Amikor ehelyett Andreuccio jelenik meg a rendőrök rémületükben messzire szaladnak.

Andreuccio pedig hamarosan újra összeakad két új cimborájával, és mivel már éjfél van, igyekezniük kell, ha ki akarják rabolni az érsek sírját.

Hamarosan már az érsek díszes sírjánál állnak, és egy vasrúddal támasztják ki a sír nehéz fedelét. Persze senki sem akar bemászni a hulla mellé, végül Andreucciónak jut a nemes feladat.

Az ifjú lókereskedő bemászik, de kivételesen az ész is megvillan benne, rájön, hogyha ő rögtön kiadja az érsek értékes gyűrűjét, akkor a két haramia biztos leüti, és magára hagyja. A gyűrűt rögtön megtalálja és a saját ujjára húzza, ezután adogatja ki a többi holmit a sírból.

A két rablónak persze a gyűrűre fáj a foga, de Andreuccio azt mondja, nem találja. A rablók biztatják, keresse csak, végül elunják a dolgot, kirántják a vasrudat a fedél alól és magára hagyják Andreucciót.

Az ifjú azon az éjszakán már került pár nehéz helyzetbe, de a mostani tűnik a legkilátástalanabbnak: egy lezárt márványkoporsóban fekszik egy érsek hullája mellett és esélye sincs, hogy a fedelet egyedül leemelje.

Már éppen beletörődne, hogy ott fog éhen halni, de az érsek sírjánál aznap éjszaka nagy a forgalom. Most az egyház papjai érkeznek, a céljuk ugyanaz: kirabolni a hullát.

Természetesen gyakorlatilag belehalnak a félelembe, amikor leemelik a fedelet és egy férfi ugrik ki onnan.

Mire Andreuccio kiér a székesegyházból, már világosodik, így eltalál a tengerhez, ahonnan már megtalálja a szállását. Azonnal visszautazik Perugiába, ahova egy értékes drágaköves gyűrűvel érkezik meg, bár lovakért indult.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..