Második nap nyolcadik novella
| Mesélő | A novella | |
| Elise | főbb szereplői | helyszíne |
| Gualtieri, Antwerpen grófja A francia király fiának felesége Lugi és Violente, a gróf gyermekei Perotto és Giannetta, Luigi és Violente álnevei Egy angol dáma Egy walesi marshall Giachetto Lamiens, Giannetta férje |
Párizs London Wales Írország |
|
Franciaország királya és annak fia háborúba indul a németek ellen, az ország kormányzását pedig Gualtierire, Antwerpen grófjára bízzák.
A gróf kb. 40 éves, daliás, becsületes férfi, aki hűségesen szolgálja a francia királyi házat, rajongva imádja feleségét és kicsi gyermekét, egy fiút és egy lányt.
Becsülettel próbál megfelelni a rábízott feladatnak, minden fontos kérdésben konzultál a királyi feleségekkel. A háború elhúzódik, közben meghal Gualtieri felesége.
A király fiának felesége pedig szerelemre lobban a gróf iránt. Egy alkalommal, amikor kettesben maradnak, ezt be is vallja neki, felkínálva a grófnak a testét, lelkét.
Gualtieri azonban – a Dekameron szereplőitől szokatlan módon – nem él a felkínált lehetőséggel, visszaretten attól, hogy a királyfi feleségének szeretője legyen, sőt keményen megdorgálja az asszonyt erkölcstelensége miatt.
Több se kell az asszonynak, aki a visszautasítás miatt megalázva érzi magát, megszaggatja ruháját és elkezd kiabálni, hogy a gróf erőszakot akart elkövetni rajta.
Gualtieri pedig hirtelen nem tudja helyesen felmérni a helyzetet és hibát követ el: elmenekül, mintha valóban bűnös lenne. Haza siet, gyermekeit gyorsan lóra rakja és Calaisba menekül.
A szolgák persze összefutnak a neme asszony óbégatására, mindenki meg is van győződve róla, hogy a gróf valóban erőszakoskodni akart az asszonnyal, hiszen elmenekült. Sőt, még azzal is meggyanúsítják, hogy éveken keresztül csak azért szolgálta olyan hűségesen a francia királyi házat, hogy az asszony közelébe férkőzhessen.
A csőcselék a gróf házához vonul, őt ugyan nem találják meg, de azét jóízűen kirabolják a birtokot.
A helyzet tovább súlyosbodik, amikor az eset híre elér a háborúzó uralkodóhoz, aki a grófot és minden utódját örökre száműzetéssel, vagyonelkobzással sújtja, és komoly jutalmat ajánl annak, aki élve/halva elé viszi.
A gróf álruhában Londonba menekül, ahol továbbra sem fedi fel kilété. Kioktatja gyermekeit is – a 9 éves Luigit és a 7 éves Violentét – hogy tartsák titokban kilétüket. Sőt, a gyerekek álnevet is kapnak: Perotto és Giannetta.
A gróf olyan hirtelen menekült el Franciaországból, hogy semmilyen vagyontárgyát nem tudta megmenteni, ezért most Londonban koldulni kénytelen a gyerekeivel együtt.
Egy nap éppen az egyik templom előtt kéregetnek, amikor a templomból kilép az angol király egyik marshalljának felesége. A nemes hölgynek megtetszik a gróf lánya, kérdezi, hogy honnan kerültek oda és miért koldulnak.
A gróf hazudik: Picardiból érkeztek, szegény emberek és egyik fia valamilyen gaztette miatt kénytelenek menekülni és koldulni.
A nemes hölgy erre felajánlja, hogy magához veszi a kislányt, aki tetszik neki, felnevelteti és kellő időben férjhez is adja.
A gróf nem tehet mást, odaadja a lányt, majd fiával Walesbe vándorol. Ott egy másik angol marshall udvarában helyezkedik el, ahol fia hamar összebarátkozik a marshall fiával. Amikor kiderül, hogy Perotto egy szegény ember fia, a marshall elkéri a gróftól a gyereket, hogy fia játszótársa legyen. A gróf pedig odaadja.
A gróf, miután úgy-ahogy gondoskodott gyerekeiről, az írországi Stamfordba utazott, ahol beállt egy lovaghoz csatlósnak, anélkül, hogy kilétét felfedte volna.
Közben Giannetta a londoni nemes hölgynél szépen fejlődik, gyönyörű fiatal lánnyá érik. A londoni dáma semmit sem tud Giannetta származásáról, azt hiszi, hogy alacsony, polgári családban született. Probléma akkor támad, mikor az angol dáma fia, aki 6 évvel idősebb Giannettánál, halálosan beleszeret a lányba.
A fiú ugyanis szintén úgy tudja, hogy a lány alacsony származású, tehát fel sem meri vetni szülei előtt a házasság lehetőségét. Inkább hallgat, és epekedik, ebbe viszont lassan fizikailag is belebetegszik.
Az angol dáma és férje csak annyit látnak, hogy fiuk egyre rosszabbul van, de hiába kérdezik, mi baja, a fiú nem meri/akarja bevallani szerelmét. A helyzet olyan súlyossá válik, hogy a fiú ágynak esik és egyetlen orvos sem tud segíteni rajta, sőt az életéről is lemondanak.
Egy nap, amikor egy fiatal orvos próbálja meg kezelni a fiút, belép a betegszobájába Giannetta is. Az orvos éppen az ifjú pulzusát méri, ami persze rögtön megugrik, mihelyt az meglátja a lányt, majd lelassul, amikor Giannetta elhagyja a szobát. Az orvos pedig ebből rájön, valójában mi baja a fiúnak.
„- Fiatok egészsége nem függ az orvosok segítségétől, hanem Giannetta kezében vagyon, kit, miként biztos jelekből nyilván megismertem, az ifjú szenvedélyesen szeret, bár amennyire én látom, a leány nem is sejti. Most tehát immár tudjátok, mit kell tennetek, ha kedves nektek az ő élete.”
A szülők tehát megnyugodhatnak, van orvosság a betegségre, habár a fiú anyjának nem nagyon tetszik, hogy fia éppen az alacsony származárú Giannetába szeretett bele.
Szelíden korholja fiát, amiért az nem mondta el neki a dolgot és azt mondja, bízzon a fiú mindent csak rá, majd ő elintézi.
A fiú – és az Olvasó – persze azt gondolja, hogy innentől szabad az út a házassághoz, azonban egy angol lady ennél sokkal furmányosabb, főleg, ha a családja vérvonaláról van szó.
Megpróbálja rábeszélni ugyanis Giannettát, hogy legyen a fia szeretője. Így megoldódna a probléma, hiszen egy angol nemes akárhány szeretőt tarthat, a fia is megnyugodna, a szülők pedig kereshetnének neki rangban hozzáillő feleséget.
A terv Giannetta ellenállásán bukik meg.
„- Madonna, te kimentettél engemet atyámnak nyomorúságából, leányod gyanánt neveltél, s emiatt mindenben kedvedet kellene tennem; de ebben az egyben bizony nem tehetek kedved szerint, s azt hiszem, helyesen cselekszem. Ha férjet szerzel nekem, azt én szeretni fogom, de mást sohasem; mivelhogy őseimről semmi egyéb nem maradt rám örökül, csak a becsületem, azt pedig óvni akarom és őrizni életem fogytáig.”
Az anya ekkor a fiát próbálja meg rávenni, hogy csábítsa el a lányt, de az nem hajlnadó erre, szerelme tiszta, nem szeretőül akarja a lányt, hanem feleségül. Ráadásul, mikor rájön, mit is akart az anyja, állapot rosszabbra fordul.
Az angol dáma kínjában mindent elmondja a férjnek, akivel közösen végül nagy nehezen úgy határoznak, hogy engednek a fiúnak, feleségül veheti a lányt, mert „mert inkább akarták életben látni fiokat, oly asszony mellett, ki nem méltó hozzá, mint holtan asszony nélkül.”
Giannetta állhatatossága tehát meghozta az eredményt, a fiú nagy lagzival feleségül vette és boldogan éltek, anélkül, hogy a lány bevallotta volna, hogy valójában Violenténak hívják és az antwerpeni gróf lánya.
Közben a gróf fia, Perotto néven élő Luigi is felnő a walesi angol marshall udvarában. Daliás ifjúvá serdül, aki remekül bánik a fegyverrel, sőt ura kedvence lesz, anélkül, hogy felfedné nemesi származását.
Perotto élete akkor vesz fordulatot, amikor Walesben kitör a pestis. A döghalál pedig akit nem öl meg, azt menekülésre kényszeríti, így Wales gyakorlatilag lakatlanná válik.
A pestis nem kíméli az angol marshallt sem, megöli őt is, szinte z egész családjával, csak az egyik szépséges lánya marad életben és néhány szolga, köztük Perotto.
Az eladó lány pedig Perottót választja férjéül, egyrészt, a legény megbízhatósága és daliás termete miatt, másrészt pedig mert túl nagy választék nem volt. A fiatalok persze meg is szeretik egymást, sőt amikor az angol király megtudja a dolgot, akkor Pirettónak adja az elhunyt marshall címét és birtokait.
A gróf két gyermekének sorsa tehát jóra fordult. Időközben azonban 18 év telt el, és a gróf még mindig Írországban él, beosztott közkatonaként. Egyszercsak azonban felébred benne a vágy, hogy megtudja, mi lett a gyermekeivel.
Elmegy Walesbe, ahol hamar kiderül, hogy fia jó helyen, jómódban van, de a gróf nem fedi fel előtte kilété. Majd ellátogat Londonba is, ahol szintén kiderül, lánya remekül ment férjhez, vele is minden rendben.
A gróf koldusnak öltözve éppen lánya háza körül ténfereg, amikor meglátja őt Giannetta férje, Giachetto Lamiens. A férfi megsajnálja az öreg koldust és parancsot ad, hogy vezessék be a házba és adjanak neki enni.
Addigra Giannettának és férjének már több gyereke született, akik érdekesnek találják az öregurat, anélkül, hogy tudnák, valójában a nagyapjuk eszik a konyhában. Persze az öreg gróf is szeretettel foglalkozik velük, a gyerekek nem is akarnak tágítani mellőle, hiába hívja őket a nevelőjük.
A perpatvarra Giannetta i előkerül, de nem ismeri meg saját apját a koldusban, a gróf megőszült, lesoványodott, lebarnult, mindenre hasonlított, csak egy grófra nem. Mivel azonban a gyerekek kijelentik, hogy a koldussal mellett akarnak maradni egy kicsit, Giannetta végül enged nekik, hiszen az öreg végül is kedves ember.
Ekkor ér haza Giannetta férjének apja, aki amikor meghallja, hogy a gyerekek szívesen időznek egy koldussal, epés megjegyzést tesz, már csak azért is, mert nem kedveli túlzottan Giannettát.
„- Csak hadd maradjanak ottan, hogy az Isten juttatná őket is ilyen végre: mivelhogy oda húznak, ahonnét erednek. Anyjok révén koldustól származnak, nem csoda hát, ha szívesen időznek koldusok társaságában.”
Hallja ezt a gróf is, de életében már annyi igazságtalanság érte, hogy csak vállat von, nem vallja be nemesi származását.
Mivel a gyerekeknek tetszenek az öreg koldus történetei, Giannetta férje úgy dönt, hogy ha az öreg akar, maradhat a házban. Az öreg gróf persze maradni akar, hiszen így lán és unokái közelében lehet legalább titokban. Rábízzék a lovak ellátását, szabadidejét pedig a gyerekekkel tölti.
Időközben kitört a béke a franciák és a németek között. A francia király halála után pedig fiát koronázzák mg, akinek felesége – most már a francia királyné – volt az, aki miatt Antwerpen grófjának menekülnie kellett.
Az új francia király azonban nem nyugszik, újra kezdi a háborúskodást a németekkel. Anglia királya pedig csapatokkal segíti a franciákat. Az angol csapatok vezére pedig Piretto, vagyis a gróf fia és Giachetto Lamiens, vagyis a gróf lányának felesége.
Az angol seregben persze ott van a gróf is, még mindig álnéven és tanácsai hasznosnak bizonyulnak a hadjárat során.
A háború közben Franciaország királynéja megbetegszik, haldoklik. Meggyón az érsekek és bűnei között többek között elmeséli azt is, hogy gyanúsította meg alaptalanul annak idején Antwerpen grófját erőszakkal. Kéri, hogyha lehetséges, akkor a grófot rehabilitálják, ha pedig meghalt volna, akkor a gyerekeit.
A gyónás eljut a francia királyhoz is, aki azonnal kihirdeti, hogy szóljon az, aki bármit tud Antwerpen grófjáról, mert igazságtalanság esett rajta, amit a király szeretne jóvá tenni.
Antwerpen grófja tehát öreg korára visszakapta minden címét és vagyonát.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!