Negyedik nap negyedik novella
| Mesélő | A novella | |
| Elisa | főbb szereplői | helyszíne |
| Második Guiglielmo, Szicília királya Gerbino, a szicíliai király unokája A tuniszi király A tuniszi király lánya |
Szicília Tunisz Messina Ustica |
|
Második Guiglielmónak, Szicília királyának, volt egy fia, Ruggieri, és egy lánya, Costanza. Ruggieri viszonylag hamar meghalt, de maradt utána egy Gerbino nevű fiú, akit a nagyapja, vagyis Guiglielmo nevelt fel.
Gerbino jóképű, eszes, bátor ifjúvá serdült, híre hamar eljutott a környező országokba. Többek között értesült erről Tunisz királyának gyönyörűséges lánya is, aki látatlanba beleszeretett Gerbinóba.
A tuniszi királylány szépségének híre viszont Szicíliába jutott el és Gerbino is beleszeretett a lányba, anélkül, hogy valaha is találkoztak volna.
Közvetítőkön keresztül meg is vallották egymásnak a szerelmüket és Gerbino csak az alkalmat kereste, hogy valahogy elutazhasson Tuniszba, a szerelméhez.
Probléma akkor támadt, amikor a tuniszi király úgy döntött, férjhez adja a lányát, természetesen nem Gerbinóhoz, hanem Granada királyához.
A szerelmesek erre persze elkeserednek, annál is inkább, mert a lány apja, a tuniszi király – mivel tudott a reménytelen szerelemről – üzenetet küldött Gerbino nagyapjának, a szicíliai királynak – aki viszont nem tudott róla –, hogy lányát férjhez kívánja adni és halóval szeretné utaztatni. Viszont csak akkor indítja útnak, hogy Szicília királya biztosítékot ad, hogy a lánya hajóját senki, tehát Gerbino sem fogja feltartóztatni.
Mivel Második Guiglielmo nem tudott unokája reménytelen szerelméről, vagy csak nem érdekelte, meg is adta a biztosítékot a tuniszi királynak, és megerősítésül elküldte neki egyik kesztyűjét.
A két király közötti megegyezésről tudott a tuniszi király lánya, de nem tudott Gerbino. Amikor Tunisz királya megkapta az ígéretet Szicília királyától, hatalmas hajót szereltetett fel a lánya számára és elindította leendő férjéhez.
Indulás előtt azonban a tuniszi királylánynak még sikerült egy üzenetet küldenie szerelmének, amiben leírja, hogy hol fog elhaladni a hajója és kéri Gerbinót, hogyha valóban annyira szereti, akkor szabadítsa meg.
Gerbinónak azonban időközben értesül arról, hogy nagyapja zálogot és ígéretet adott a tuniszi királynak, hogy nem nyúlnak lánya hajójához.
Gerbino szerelme azonban erősebb, Messinába utazik, ahol embereket toboroz, majd felszerel két könnyű gályát és várja a lány hajóját, ami hamarosan meg is érkezik. Gerbino ekkor lelkesítő beszédet mond az embereinek, mondván, hogy az ellenséges hajón rengeteg kincs van, ami mind a két gálya legénységéé lehet, neki, Gerbinónak csak a tuniszi királylány kell.
A két szicíliai gálya közeledésére a tuniszi hajó legénysége átkiabál Gerbinónak és felmutatják nagyapja kesztyűjét, mondván, hogy Szicíliai királya sértetlenséget ígért a tuniszi királylány hajójának.
Gerbinót azonban ez pont nem érdekli, hajóival rátámad a tuniszi hajóra. Eleinte nyilakkal lövik egymást, de ez nem sok eredményt hoz, ezért Gerbino megrakatja az egyik csónakot gyúlékony anyaggal és a gályák segítségével a tuniszi hajóhoz húzza.
A tunisziak látják, hogy a gyújtócsónak ellen nem sok esélyük van, ezért felhozzák a tuniszi királylányt a fedélzetre és megölik.
„Midőn ezt a szaracénok látták, és megismerték, hogy nincs más választásuk, mint a megadás vagy a halál, felhozatták a király leányát a fedélzetre, ki a hajó belsejében sírdogált, odavitték a hajó orrára, szólították Gerbinót, és a leányt, ki kegyelemért és segítségért rimánkodott, annak szeme láttára meggyilkolták, a tengerbe vetették és szólottak:
– Vidd, neked adjuk, úgy, miként módunkban vagyon, s miként hitszegéseddel megérdemelted.”
Gerbinót persze váratlanul éri a kegyetlen tett, hamarosan azonban dühbe gurul és embereivel borzalmas mészárlást rendez a tuniszi hajón.
Később kifogja a tengerből a királylány holttestét és Ustica szigetén díszesen eltemeti, majd szomorúan hazatér.
A támadás híre persze hamarosan eljut a tuniszi királyhoz is, aki követeket küld Gerbino nagyapjához, a szicíliai királyhoz. Felpanaszolja, hogy Gerbino a szicíliai király ígérete és záloga ellenére támadta meg a tuniszi hajót.
Második Guiglielmo csak most értesül unokája és a tuniszi királylány reménytelen szerelméről. Nem tehet azonban mást, elfogatja és lefejezteti unokáját.
„…mivel inkább akarta unokáját elveszíteni, mintsem hogy szószegő királynak tartsák.
Tehát ily nyomorultul halt meg kevés napok alatt keserves halált a két szerelmes, miként elmeséltem nektek, holott szerelnöknek semmi gyümölcsét nem élvezhették.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!