Giovanni Boccaccio – Dekameron – Negyedik nap – Olvasónapló

Negyedik nap nyolcadik novella

Mesélő A novella
Neifile főbb szereplői helyszíne
Leonardo Sighieri, a gazdag kereskedő
Girolamo, Leonardo Sighieri fia
Salvestra, Girolamo szerelme
Salvestra férje
Firenze

Élt Firenzében egy Leonardo Sighieri nevű gazdag és előkelő kereskedő, akinek volt egy fia, Girolamo. Leonardo Sighieri nem sokkal fia születése után meghalt, így a fiút anyja nevelte fel, vagyonáról pedig gyámok gondoskodtak.

Girolamo 14 éves, amikor halálosan beleszeret egy szabómester lányába, Salvestrába. A fiú szerelmes viszonzásra talál, azonban Girolamo anyja nem nézi jó szemmel a rangon aluli, éppen csak kibontakozó szerelmet.

Ezért úgy dönt, hogy fiút Párizsba küldi, hogy tanuljon, de leginkább azért, hogy Salvestrát elfelejtse. Girolamo először nem akar menni, végül meghajlik anyja akarata előtt és két évre Párizsba költözik.

Mikor visszatér, ugyanúgy szerelmes Salvestrába, de döbbenten értesül róla, hogy a lányt időközben férjhez adták egy ponyvakereskedőhöz. A hír azonban nem veszi el a fi kedvét, szerét ejti, hogy minél többször akadjon dolga Salvestra háza közelében, ki akarja puhatolni, hogy szereti-e még a lány.

Salvestra azonban semmi jelét sem adja, hogy megismerné a fiút, úgy tűnik, hogy nála már elmúlt a fiatalkori szerelem.

Girolamo azonban nem nyugszik, biztosra akar mennie, ezért egy éjszaka, amikor Salvestra és a férje nincsenek otthon, belopózik a hálószobájukba és elbújik a függöny mögött.

Megérkezik a házaspár, aludni térnek, majd a mikor Girolamo úgy gondolja, hogy a férj már mélyen alszik, odalép Salvestrához.

„A menyecske, ki nem aludt még, sikoltani akart, de az ifjú hirtelen rászólt:
– Az Isten szerelméért, ne sikolts, mivelhogy én vagyok a te Girolamód.
Mikor az asszony ezt hallotta, egész teste megreszketett, és szólott ekképpen:
– Jaj, az Istenért, Girolamo, menj innét; elmúlt már amaz idő, mikor gyermekek lévén, szabad volt szeretnünk egymást; mint látod, férjes asszony vagyok, miért is nem szabad immár más férfira vágyakoznom, mint férjemre; annak okáért Istennek nevében kérlek, menj innét; mivelhogy ha férjem észrevesz, még ha egyéb baj nem is szakadna rám, annyira bizonnyal megadnám az árát, hogy soha többé nyugalomban és békességben nem élhetnék vele, holott mostan szeret, s boldogan és nyugodtan élünk együtt.”

Girolamo ezen nagyon elszomorodik, de tudomásul veszi a dolgot, annyit kér csak, hadd feküdjön egy kicsit az asszony mellé az ágyba. Salvestra végül beleegyezik, de kiköti, hogy Girolamo nem nyúlhat hozzá.

Girolamo tehát befekszik az ágyba az alvó férj és Salvestra mellé, majd azon kezd el gondolkozni, hogy így már semmi értelme az életének, ha a szerelme nem szereti őt viszont.

Az öngyilkosságot választja, vagyis szép csöndben Salvestra mellett feküdve visszatartja a lélegzetét addig, amíg meg nem fullad.

Salvestra ebből semmit sem vesz észre, egy idő után szólongatni kezdi a fiút, hogy ideje mennie. Persze megdöbben és megrémül, amikor észreveszi, hogy Girolamo meghalt az ágyában.

Kétségbe esésében felébreszti a sötétben a férjét és elmondja neki a történteket, de úgy, mintha az valaki mással történt volna és tanácsot kér.

„A derék ember azt felelte, hogy vélekedése szerint a halottat titokban el kellene vinni a házába, és ott hagyni, miből az asszonyra semmi baj nem háramolhatna, mivel, vélekedése szerint, semmi bűnt el nem követett. Szólott akkor a menyecske:
– Hát akkor nekünk is ekképpen kell cselekednünk.
És megfogván férje kezét, odaérintette a halott ifjúhoz”.

Persze először a férj is megrémül, de rendületlenül bízik felesége becsületében, ezért elviszi a hullát Girolamo házához. Másnap fel is fedezik a holttestet, nagy a szomorúság, de az orvosok nem állapítanak meg idegenkezűséget.

Girolamo testét felravatalozzák, hogy barátai elbúcsúzhassanak tőle. Salvestra férje pedig elküldi Salvestrát, hogy vegyüljön el a ravatalozó körüli tömegben, hallgassa ki, mint beszélnek az asszonyok a halálesetről. Salvestra így is tesz, közben azonban érdekes dolog játszódik le benne.

Rájön, hogy mennyire szerethette őt az ifjú, hogy még meghalni is hajlandó volt érte. Hirtelen elönti őt a fiatalkori szerelem, most már sajnálja, hogy nem engedett Girolamónak, hogy elfelejtette őt. Annyira szomorú, hogy amikor hozzáér a felravatalozott holttesthez, akkor fájdalmában ő is meghal.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .