Giovanni Boccaccio – Dekameron – Ötödik nap – Olvasónapló

A Dekameron Ötödik napjának olvasónaplója novellánként

Ötödik nap

Az ötödik nap délelőttje immár szokásosan ugyanúgy telik, mint az előző napok: szórakozás, tánc, éneklés, majd ebéd és délutáni szundi.

Délután háromkor összegyűlnek a szökőkút mellett és folyatják a történetek mesélését.

Ne feledjük az aznapi királynő, Fiammetta parancsát: „oly szerelmesekről kell novellát mondanunk, kik kemény és siralmas megpróbáltatások után megnyerték boldogságukat.”

Ötödik nap első novella

Mesélő A novella
Pamfilo főbb szereplői helyszíne
Aristippo, a gazdag nemesúr
Galeso, Aristippo fia
Cimone, Galeso csúfneve
Efigenia, Cimone szerelme
Cipseo, Efigenia apja
Pasimunda, Efigenia vőlegénye
Ormisda, Pasimunda öccse
Cassandra, Ormisda menyasszonya
Lisimaco, szerelmes Cassandrába
Ciprus
Rodosz
Kréta

Élt Ciprus szigetén egy Aristippo nevű gazdag és tekintélyes nemesúr, akinek sok fia között volt egy Galeso nevű. Galeso volt a legmagasabb és a legjóképűbb Aristippo fiai között, volt vele azonban egy komoly baj, gyakorlatilag hülye volt, de legalábbis félkegyelmű.

Galeso a Cimone (Félkegyelmű) csúfnevet kapja, nem véletlenül: apja minden igyekezete ellenére sem tudják megtanítani rendesen viselkedni, durva, faragatlan alak lesz belőle, soha nem azt teszi, amit lehet, illik, vagy kell.

Apja végül elunja a dolgot és az egyik vidéki birtokára száműzi a fiút, amit maga Cimone sem bán, mert a parasztok világa közelebb áll hozzá, mint a nemes uraké.

Cimone már évek óta apja birtokán él, amikor egyszer, májusban, éppen az erdőben sétál, amikor egy fiatal hölgyet pillant meg az egyik réten, aki félmeztelenül alszik. Cimonéban ekkor megmozdul valami.

„És bárgyú lelkében, melybe ezernyi oktatás nem tudott szikrányi nemesebb érzést beojtani, érezte valamely gondolatnak ébredezését, s most palléro­zatlan és durva elméjében feltámadott a gondolat, hogy ez a leggyönyörűbb teremtés, kit földi ember valaha is látott.”

A hölgy nem ismeretlen Cimone előtt, Efigeniának hívják. Cimone teljesen elámul a lány szépségétől, nem tud betelni vele, bámészkodásának Efigenia ébredése vet véget.

A lány persze megijed Cimonétól, akit mindenki ismer a szigeten, leginkább faragatlanságáról, órisási testi erejéről és butaságáról.

Cimone nem bántja a lányt, sőt felajánlja neki, hogy hazakíséri, amiből persze Efigenia nem kér.

A találkozás azonban olyan nagy hatással van Cimonéra, hogy hazatér apja házába, és teljesen megváltozik, pontosabban szerelme Efigenia iránt megváltoztatja: minden el- és megtanul, amit korábban hiába próbáltak megtaníttatni vele, butasága már-már hihetetlen okosságba csap át, minden elsajátít, amit egy korabeli nemes ifjúnak tudnia kell.

„Egy szó, mint száz (hogy ne soroljam fel apróra minden jelességét), négy esztendő sem telt el ama nap óta, hogy szerelembe esett, és máris a legkedvesebb, legszere­tetreméltóbb ifjúvá fejlődött, és semmi jelességben nem volt hozzája fogható ifjú Ciprus szigetén.”

Mindenki csodálattal figyeli Cimone átalakulását és fejlődését, aminek oka Efigenia iránti szerelme.

Amikor Cimone már mindent elsajátít, amit egy nemes úrnak tudnia kell ahhoz, hogy egy nemes leányt feleségül kérhessen, többször is követek küld Efigenia apjához, Cipseóhoz, hogy adja hozzá Efigeniát.

A probléma az, hogy Cipseo már elígérte Efigeniát egy Pasimunda nevű rodoszi nemesnek és esze ágában sincs megváltoztatni az elhatározását.

Hamarosan eljön az esküvő ideje és Pasimunda hajót küld Efigeniáért. Ezt akarja kihasználni Cimone, embereket toboroz, felszerel egy hajót és várakozik, hogy megtámadja az Efigeniát szállító hajót és elrabolja a lányt.

Az Efigeniát szállító hajó pedig el is bukkan, Cimone megtámadja, és gyakorlatilag egyedül legyőzi a rodoszi hajó legénységét.

Kijelenti, hogyha átadják neki a lányt, akkor megkíméli az életüket és a hajót sem fosztja ki. Cimone tehát megszerzi Efigeniát, akit azért kicsit vigasztalni is kell:

„- Nemes hölgy, ne légy kicsinyhitű, én vagyok a te Cimonéd, és kitartó szerelemmel sokkalta jobban megérdemeltelek, mint Pasimunda az eljegyzéssel.”

Cimone é legénysége úgy dönt, hogy Ciprusra egyenlőre nem tanácsos visszatérni, ezért Kréta szigetére igyekeznek. szerencséjük azonban hamarosan cserben hagyja őket, éjszaka hatalmas vihar csap le a hajóra. A helyzet egyre rosszabbra fordul, ráadásul Efigenia is folyamatosan átkozza Cimonét, mondván, hogy a vihar biztosan az istenek büntetése, amiért a férfi a lány akarata ellenére akarja feleségül venni.

A vihar tovább tombol, a fedélzeten is lig lehet megmaradni, nemhogy navigálni. Cimonéék egy szigetet vesznek észre, azt hiszik, hogy Kréta, nem is sejtik, hogy a véletlen és a vihar éppen Rodosz szigetéhez sodorta őket és mindent elkövetnek, hogy kijussanak a partra.

Végül sikerül egy kis öbölbe jutniuk, de szerencsétlenségükre reggel észreveszik, hogy ugyanebben az öbölben keresett menedéket az a rodoszi hajó is, amiről elrabolták Efigeniát. Cimone és társai próbálnak menekülni az öbölből, de az ellenszél partra sodorja a hajójukat.

Persze a rodosziak is megismerik őket és a közeli faluból segítséget hozva fogságba ejtik Cimonét és embereit.

„És akkor nagy csapat fegyveres ember kíséretében kijött oda a városból Lisimaco, ki abban az esztendőben Rodosznak legfőbb bírája volt, és Cimonét valamennyi bajtársaival egyetemben börtönre vetette, mivelhogy Pasimunda, ki eme dolognak hírét vette, ennek miatta panaszt emelt Rodosz szigetének tanácsánál.”

Efigeniát rodoszi hölgyek veszik ápolás alá és készítik fel az esküvőre, Cimonét és társait pedig először halálra akarják ítélni, de mivel a rodoszi hajó legénységének életét meghagyták, ezért kegyelemből életfogytig tartó várbörtönre ítélik őket.

A történet azonban tovább bonyolódik és újabb szereplők keverednek bele az eseményekbe.

Pasimundának volt egy Ormisda nevű öccse, aki szerelmes volt egy Cassandra nevű lányba, akibe viszont a rodoszi legfőbb bíró, Lisimaco volt szerelmes.

Pasimundának az az ötlete támad, hogy öccsével, Ormisdával egyszerre tartsák az esküvőjüket, vagy ugyanazon a napon vegye feleségül Pasimunda Efigeniát és Ormisda Cassandrát.

Lisimaco persze kiborul, mikor ennek hírét veszi, de hivatalosan nem tehet ellene semmit, hiszen Ormisda társadalmilag magasabb rangú, mint ő.

Nem hivatalosan azonban elhatározza, hogy elrabolja Cassandrát, ebben pedig ki már lehetne segítségére, mint az éppen az ő parancsára a börtönben ülő Cimone és társai.

Titokban tehát megbeszéli Cimonéval, hogy az esküvő napján, az ünnepség kellős közepén betörnek Pasimunda házába és elrabolják Efigeniát és Cassandrát, majd egy hajóra viszik, amit Lisimaco előre felszereltet.

Itt a történet kicsit véresbe megy át, mert az esküvő napján Cimone tényleg betör embereivel Pasimunda házába és bár a vendégek nem állnak ellen, de Pasimunda egy furkóssal támad Cimonéra, aki kettévágja a fejét, majd öccsét, Ormisdát is megöli.

A lányokat sikerül megszerezniük és feljutniuk a várakozó hajóra.

„És megérkezvén Krétába, ottan számos barátaik és rokonaik örömmel fogadták őket; annak utána feleségül vették a hölgyeket, nagy lakodalmat csaptak, s boldogan élvezték zsákmá­nyukat. Ciprusban és Rodoszban sokáig nagy volt a forrongás és a lázongás eme cselekedetük miatt. Végezetül mindkét helyen közbenjártak barátaik és rokonaik, és kieszközölték, hogy rövid számkivetés után Cimone Efigeniával megtérhetett Ciprusba, és hasonlatosképpen Lisimaco Cassandrával visszatérhetett Rodoszba, s annak utána mind a ketten még nagy időn által vidáman és boldogan éltek szülőföldjükön feleségökkel.”

 

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..