Giovanni Boccaccio – Dekameron – Negyedik nap – Olvasónapló

Negyedik nap hetedik novella

Mesélő A novella
Emilia főbb szereplői helyszíne
Simona
Pasquino, Simona szerelme
Lagina, Simona barátnője
Puccino, Pasquino barátja
A városbíró
Firenze

Élt Firenzében egy szegény családból származó Simona nevű lány, aki gyapjúfonással foglalkozott. Hamarosan beleszeretett egy Pasquino nevű fiúba, aki a fonalat hordta neki a fonáshoz.

A szerelem kölcsönösnek bizonyul, a fiatalok szeretők lesznek. Mivel azonban nem nagyon találnak biztonságos rejtekhelyen a találkák lebonyolítására, Pasquino azt mondja a lánynak, hogy ismer egy félreeső kertet, ahol nyugodtan tudnának hódolni szerelmüknek.

Simona beleegyezik, hogy elmenjen a kertbe, apjának azt mondja, hogy egy Lagina nevű barátnőjével megnézik a búcsút.

Simona és Lagina tehát elmennek a kertbe, ahol már vár rájuk Pasquino egy Puccino nevű barátjával. Lagina és Puccino rögtön megtetszenek egymásnak, így a két pár a kert két ellenkező végébe vonulnak szeretkezni.

Simona és Pasquino egy nagy zsályabokor alatt heverednek le. Pasquino letép a bokorról egy zsályalevelet és megdörzsöli vele a fogát, mondván, hogy a zsálya nagyon alkalmas arra, hogy megtisztítsa a fogakat.

Hamarosan azonban a fiú rosszul lesz, arca eltorzul, teste felfújódik és meghal. Simona persze megijed és sikoltozni kezd, mire Lagina és Puccino szaladnak oda. Amikor Puccino meglátja barátja felpuffadt holttestét, megvádolja Simonát, hogy megmérgezte Pasquinót.

A nagy sikoltozásra összeszaladnak az emberek, mindenki Simonát vádolja gyilkossággal és a városbíró elé hurcolják. A városbíró előtt pedig a halott Pasguino barátai azt követeleik, hogy Simonát gyilkosság miatt ítéljék máglyahalálra.

A városbíró azonban nem akar elhamarkodottan ítélni, visszaviteti a lányt a kertbe, a zsályabokor mellé, és ráparancsol, hogy mondja el és mutassa meg, hogy mi is történt. Simona pedig mindent elmesél, és megmutatja, hogyan dörzsölte be a fogait zsályalevéllel Pasquino.

Amikor Simona is megdörzsöli a fogait, akkor ugyanaz történik vele is, mint a fiúval, rosszul lesz, arca felpuffad, majd hamarosan meghal.

A városbíró levonja a logikus következtetést:

„- Nyilvánvaló, hogy eme zsálya mérges, holott a zsálya nem szokott mérges lenni. De nehogy másvalakiben hasonlatos módon kárt tegyen, gyökerestül ki kell vágni, és tűzre vetni.”

Amikor azonban a bokrot kivágják, a gyökerek között egy hatalmas varangyos békát találnak. A babonás emberek pedig ezután meg vannak győződve róla, hogy a béka mérgező lehelete megmérgezte a zsályát is, a fiatalok ezért haltak meg.

A békához senki sem mer nyúlni, ezért rőzsét halmoznak köré, majd meggyújtják és elégetik a békát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..