Második felvonás – negyedik jelenet – A felső Péneiosznál
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Mefisztó Faust Griffek Szfinxek Óriási hangyák Egyéb mitológiai lények |
? | A felső Péneiosznál |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Faust, Mefisztó és Homunculus tehát szétválnak, mindenki a saját célja után megy: Homunculus testet akar szerezni magának, Faust Szép Helénát keresi, míg Mefisztót egyszerűen csak érdekli egy olyan boszorkányszombat, aminek még a létezéséről sem tudott, és amin olyan lények vesznek részt, amikkel még nem találkozott.
Az olvasó először Mefisztóval tart, aki egy csapat mitológiai lény közé keveredik:
- Griffek: madárfejű, oroszlántestű szörnyek, akik elrejtett kincseket őriznek. Recsegő hangú, unalmas különcök.
- Sphinxek: Félig oroszlán, félig női testű szörnyek.
- Óriási hangyák: Hérodotosz szerint ilyen hangyák hozzák fel a fölből az aranyport.
- Arimaszposzok: Félszemű nép, akik a griffek által őrzött kincseket rabolják el.
Mefisztó és a mitológiai szörnyek beszélgetése tele van ókori utalásokkal, Mefisztó végül az egyik Sphinx mellett telepedik le, nem véletlenül, hiszen a szfinx „felső része” egy gyönyörű, félemeztelen asszony.
A szfinx és a találós kérdés története ismerős lehet Szophoklész Oidipusz király című tragédiájából, erre utal Mefisztó, amikor azt kéri a szfinxtől, hogy neki is tegyen fel egy találós kérdést. A szfinx fel is teszi:
„Egyképp kell a jámbornak s a gonosznak,
annak vért kell, ha vív aszkéta-tornát,
ennek cinkos, ha járja bolondját,
s mindketten Zeusznak, hogy elűzze gondját.”
A megoldás természetesen az ördög, akire szüksége van a jámbornak is, aki az ördöggel vívott küzdelemben mutathatja meg erényességét és a gonosznak is, aki mindig az ördögre hivatkozik gaztetteinél.
Maga a találós kérdés mutatja, hogy a szfinx tisztában van vele, hogy kicsoda Mefisztó. Ez nem véletlen, hiszen az itt jelen lévő szörnyek mind jóval idősebbek, mint a kereszténység ördöge.
A szfinxek és a griffek úgy is kezelik Mefisztót, mint egy taknyos kölyköt, aki ezt nehezen viseli.
A figyelmet a szirének éneke tereli el, akiket Mefisztó nem ismer, hiszen azok ugyanúgy jóval idősebbek nála, mint a szfinx. Persze nem is ő lenne az ördög, ha rögtön nem akarna flörtölni velük, de a szfinx figyelmezteti, hogy nem tanácsos a szirének közelébe menni.
Ekkor téved a társaság közepébe Faust, aki persze klasszikus műveltségének köszönhetően minden lényt felismer: tudja, hogy a szfinx Oidipuszhoz kapcsolódik, a szirénekkel Odüsszeusznak gyűlt meg a baja a hazaútja során, a hangyák aranyat gyűjtenek, a griffek pedig kincseket őriznek.
Vagyis tulajdonképpen az a sajátos helyzet áll elő, hogy Faust most többet tud, mint Mefisztó…
Ha már Faust ide keveredett, akkor megkérdezi a szfinxtől, hogy hol találja Szép Helénát.
A szfinx szerint ő korábban élt, mint Szép Heléna, ezért nem tud róla semmit. Faust keresse meg Kheirónt, a nagy tudású kentaurt, ő választ tud adni neki.
Faust az új infó birtokában távozik, a szó ismét Mefisztóé lenne, de ekkor a magasban újabb lények jelennek meg. A szfinx elmagyarázza az ördögnek, hogy ezek a sztümphalidák.
A sztümphalidák a mitológia szerint undorító, vaskarmú- és csőrű ragadozó madarak.
A szörnyek sorának azonban még nincs vége, Mefisztó felfedezi, hogy a közelükben sziszeg valami. A szfinx szerint azok a lernai hydra levágott fejei.
Megjelennek a lámíák is, a vámpírszerű kísértetek, akik csinos lányok alakjában csábítják el az utazókat.
Mefisztó nem tud ellenállni nekik, elvégre ő az ördög, akit mindig vonz a szépség és a lámíák után ered, hiába figyelmezteti a szfinx
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!