Első felvonás, harmadik jelenet – Tágas terem oldalszárnyakkal.
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Ez a jelenet nagyon hosszú, nagyon sok szereplőt vonultat fel és szándékosan nagyon kaotikus.
Azt már az előző jelenetből tudjuk, hogy a császárságot súlyos pénzügyi gondok gyötrik, de a császárt jobban érdekli a mulatság, a bál, mint ezeknek a gondoknak a megoldása.
A jelenet a farsangi szezon utolsó nagy bálját mutatja be, elképesztő mennyiségű irodalmi és képzőművészeti alkotásra való utalással, amelyek egy részének jelentésén a Goethe-kutatók a mai napig vitatkoznak.
Rengeteg a szereplő, ezek részben valós, részben történelmi, részben mitológiai alakok, sőt, néha megszemélyesített tárgyak is:
- Kikiáltó,
- Kertészlányok,
- Olajág bogyókkal,
- Arany kalászkoszorú,
- Fantáziacsokor,
- Rózsabimbók,
- Kertészek,
- Anya és lánya,
- Favágók,
- Pulcinellók (paprikajancsik),
- Igyenélők,
- Iszákos,
- Szatíraíró
- Aglaia
- Euphroszüné,
- Hégemoné,
- Atroposz,
- Klóthó,
- Lakheszisz,
- Aléktó,
- Megaira,
- Tisziphoné,
- Félelem,
- Remény,
- Okosság,
- Zóilosz-Therszitész,
- Kocsihajtó fiú,
- Plútosz,
- A Kiaszott,
- A Fukar
- Pán,
- Faunok,
- Szatírok,
- Manók,
- Óriások,
- Nimfák,
A jelenet tehát egy hatalmas, kaotikus farsangi bál. A történet cselekménye szempontjából annyi a lényeg, hogy a bál alatt Faust és Mefisztó aláíratnak a császárral egy rendeletet, ami bevezeti a császárságban a papírpénz használatát.
A csel az, hogy a császár nem is tudja, hogy mit ír alá, vagy, hogy egyáltalán aláírt valamit. A rendelet pénzügyi alapja a Mefisztó által korábban említett rengeteg elásott kincs.
Vagyis az egész csak egy nagy átverés, hiszen egy ország pénzügyeit nem lehet holmi elásott és soha meg nem talált kincsekre alapozni.
A jelenet végén a Mefisztó által támasztott tűz, ami csak szemfényvesztés, azt a látszatot kelti, mintha mindenki elégne, aki részt vett a mulatságon.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!