Goethe – Faust – II. rész – Olvasónapló

Ötödik felvonás hetedik jelenet – Hegyszakadékok

A dráma lezáró jelenete rengeteg szimbolikus elemet tartalmaz. Az angyalok Faust lényének halhatatlan részét viszik egyre magasabbra, a mennyország felé.

Goethe ugyanúgy körökre osztja az eget, ahogy Dante a poklot. Miközben az angyalok emelkednek, a megtisztulás különböző fokait jelentő „körökön” mennek keresztül.

Itt találkozunk például az olyan gyerekek lelkeivel, akik születésükkor haltak meg, vagyis nem követtek el semmilyen bűnt.

A jelenet legfontosabb üzenetét is az angyalok mondják ki:

„Ki holtig küzdve fáradoz,

az megváltást remélhet.”

Tehát Faust annak ellenére remélheti a megváltást, hogy szerződést kötött az ördöggel és eladta neki a lelkét. Mivel azonban élete végén rájött, hogy az élet értelme nem az egyéni boldogulás és boldogság keresése, hanem a közösségért való munka, ezért van esélye a megváltásra.

Vagyis az esélyt mindenki megkapja.

Külön ki kell emelni, hogy az egyik körben ott van Margit is, mégpedig a Bűnbánó Nő alakjában:

Nézz le, nézz le,

te szentek szentje,

te fény-övezte,

boldogra, rám kegyelmesen!

Átlényegülten

tér vissza hűtlen

szerelmesem.

Azaz Margit is megbocsátást nyert.

-Vége-




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .