Ötödik felvonás negyedik jelenet – Éjfél
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Faust A Gond |
Éjfél | Faust palotája |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Négy szürke – allegorikus – árny közelít Faust palotájához: Teher, Szükség, Baj és Gond.
Beszélgetésükből kiderül, hogy közülük hárman – Szükség, Teher és Baj – nem juthatnak be egy gazdag ember házába, a Gondnak azonban sikerül besurrannia a kulcslyukon.
Faust észreveszi a három árnyalak közeledését, és azt is, hogy közülük a Gond az, aki bejutott. Egyébként is rosszkedvű: Mefisztóék utolsó tetténél rájött arra, hogy nem szövetkezhet többé a gonosszal, a démoni erőkkel:
„Bár dobhatnám a mágiát sutba,
s küzdhetnék, bűvigéről mit se tudva,
csupán mint férfi, Természet, veled,
úgy volna célja, hogy ember legyek”
Ezután Faust – és rajta keresztül az ekkor már idős Goethe – összefoglalja az életét:
„Rohantam a világon át,
mit megkívántam, üstökön ragadtam,
amit meguntam, abbahagytam,
mit elszalasztottam, nem érdekelt.
Sóvárogtam s beteltem, újra vágy
fogott el, ekként száguldottam át
az életen, hajdan vadul robogva,
de bölcsen s megfontoltan haladok ma.
A földkerekséget már ismerem,
s hogy túllássunk azon, reménytelen;
bolond, ki vaksin fölsandítva alkot,
képzelgőn, felhőn túli emberarcot!”
Faust szavaira a Gond válaszol, majd, mivel Faust mindenképpen szabadulni akar tőle – és úgy általában a mágiától és a démonoktól –, hogy ezt megakadályozza, rálehel Faustra és ezzel megvakítja.
Faustot azonban már vakon sem lehet megállítani:
„mélységes-mély sötétség burkol engem,
de fölragyog tisztán belső napom;
mit elgondoltam, most be kell fejeznem,
s a latban csak az úr parancsa nyom.
Hej, talpra, szolgák! Bátran szárnyaló
eszmémből hadd legyen boldog való.
Ásót lapátot és csákányt a kézbe!
Amit kitűztem, hajtsátok ma végre.
Szigorú rend, vasszorgalom
harcolja ki diadalom;
a legnagyobb mű végre kész lesz:
egy ész elég ezernyi kézhez.”
Faustot tehát öregen és vakon is újra eltöltötte a tettvágy!
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!