Harmadik felvonás harmadik jelenet – A színtér teljesen megváltozik
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Phorküasz Szép Heléna Faust Euphorón |
Barlang Tér a barlang előtt |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
A harmadik felvonás utolsó jelenetében Goethe elvarrja az antik világban játszódó rész szálai.
A jelenet elején egy barlang előtt vagyunk, ahol Phorküasz, azaz Mefisztó beszél a karhoz. Elmondja, hogy bent a barlangban Faustnak és Helénának fia született.
Faust vágya tehát beteljesült, megszerezte Helénát, sőt gyermekük is született, Euphórión.
Euphorión alakjában Goethe több dolgot is megszemélyesít. Egyrészt magát a költészetet testesíti meg, másrészt pedig alakjában Goethe egyértelműen emléket állít lord Byronnak, akit Goethe a legnagyobb költőnek tartott.
Ekkor jön ki a barlangból Faust, Heléna és Euphorión. Euphorión, mint a költészet, a romantika megtestesítője, arra panaszkodik, hogy kicsi neki a barlang és környéke, szeretne kiszabadulni onnan, szeretne szárnyalni.
Faust és Heléna, mint ahogy gondos szülőkhöz illik, igyekeznek lebeszélni Euphoriónt a „szárnyalásról”, felidézik neki Ikarosz történetét, de persze a fiatal Euphorión túl vakmerő és kalandvágyó ahhoz, hogy hallgasson rájuk.
Egyre feljebb mászik a sziklákon, míg végül persze lezuhan és meghal, teste szerte foszlik.
Euphoriónt halála Heléna vesztét is okozza:
„Beteljesül a régi mondás rajtam is,
hogy nem tartós a szépség s boldogság frigye.
A szerelem s az élet szála elszakad;
kettőt siratva, fájdalmas búcsút veszek,
még egyszer rád borulok, és te átölelsz.”
Ezzel Heléna alakja is szertefoszlik, csak fátyla marad Faust kezében.
Phorküasz, azaz Mefisztó ad tanácsot Faustnak:
„Markold meg azt, ami tiéd maradt.
Ne hagyd a köntöst. Már a démonok cibálják csücskét, és az alvilág
mélyébe rántanák. Tehát szorítsd!
Nem elveszített istennőd ugyan,
de isteni. Használd ki a magas,
fölbecsülhetetlen kegyet, s repülj fel:
ez túlvisz gyorsan minden köznapin,
az éterig, ameddig csak birod.
Találkozunk majd messze, messze innen.”
Ezzel lezárul Faust antik kalandozása, Mefisztó utolsó mondata már a negyedik felvonásra utal, amikor visszatérünk Faust saját korába.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!