Goethe – Faust – II. rész – Olvasónapló

Harmadik felvonás harmadik jelenet – A színtér teljesen megváltozik

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Phorküasz
Szép Heléna
Faust
Euphorón
Barlang
Tér a barlang előtt

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

A harmadik felvonás utolsó jelenetében Goethe elvarrja az antik világban játszódó rész szálai.

A jelenet elején egy barlang előtt vagyunk, ahol Phorküasz, azaz Mefisztó beszél a karhoz. Elmondja, hogy bent a barlangban Faustnak és Helénának fia született.

Faust vágya tehát beteljesült, megszerezte Helénát, sőt gyermekük is született, Euphórión.

Euphorión alakjában Goethe több dolgot is megszemélyesít. Egyrészt magát a költészetet testesíti meg, másrészt pedig alakjában Goethe egyértelműen emléket állít lord Byronnak, akit Goethe a legnagyobb költőnek tartott.

Ekkor jön ki a barlangból Faust, Heléna és Euphorión. Euphorión, mint a költészet, a romantika megtestesítője, arra panaszkodik, hogy kicsi neki a barlang és környéke, szeretne kiszabadulni onnan, szeretne szárnyalni.

Faust és Heléna, mint ahogy gondos szülőkhöz illik, igyekeznek lebeszélni Euphoriónt a „szárnyalásról”, felidézik neki Ikarosz történetét, de persze a fiatal Euphorión túl vakmerő és kalandvágyó ahhoz, hogy hallgasson rájuk.

Egyre feljebb mászik a sziklákon, míg végül persze lezuhan és meghal, teste szerte foszlik.

Euphoriónt halála Heléna vesztét is okozza:

„Beteljesül a régi mondás rajtam is,

hogy nem tartós a szépség s boldogság frigye.

A szerelem s az élet szála elszakad;

kettőt siratva, fájdalmas búcsút veszek,

még egyszer rád borulok, és te átölelsz.”

Ezzel Heléna alakja is szertefoszlik, csak fátyla marad Faust kezében.

Phorküasz, azaz Mefisztó ad tanácsot Faustnak:

„Markold meg azt, ami tiéd maradt.

Ne hagyd a köntöst. Már a démonok cibálják csücskét, és az alvilág

mélyébe rántanák. Tehát szorítsd!

Nem elveszített istennőd ugyan,

de isteni. Használd ki a magas,

fölbecsülhetetlen kegyet, s repülj fel:

ez túlvisz gyorsan minden köznapin,

az éterig, ameddig csak birod.

Találkozunk majd messze, messze innen.”

Ezzel lezárul Faust antik kalandozása, Mefisztó utolsó mondata már a negyedik felvonásra utal, amikor visszatérünk Faust saját korába.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints  a folyatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .