Goethe – Faust – II. rész – Olvasónapló

Ötödik felvonás második jelenet – Palota

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Lünkeosz, a toronyőr
Faust
Mefisztó
Görcsmarok
Baltakéz
Prédazsák
Faust palotája

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

Az előző jelenetben már említett palotában vagyunk, ami a tengertől újonnan elhódított területre épült.

Újra találkozunk Lünkeosszal, a toronyőrrel, aki a palota tornyából egy szócsövön keresztül jelenti éppen Faustnak, hogy mi történik a környéken.

Faust megöregedett (100 éves), de elégedett azzal, amit elért, hiszen hatalmas munkát vitt véghez a tenger egy részének lecsapolásával – még ha ehhez Mefisztó segítsége is kellett.

Lünkeosz jelentését távoli harangszó szakítja félbe. Az előző jelenetben megismert idős házaspár háza mellett szól a harang, ami viharban figyelmeztetés a közelben elhaladó hajósoknak.

Faust érthetetlenül agresszívan reagál a harangszóra:

„Az átkozott harang! A szégyen,

mint orvlövés, sziven sebez;

előttem roppant szerzeményem,

s bosszantóan hátba támad ez.”

Faust szavaiból az derül ki, hogy bár a császártól megkapta hűbérbe az egész tengerparti területet, az idős házaspár kis dombja, rajta a házzal és a harangtoronnyal, mégsem az övé. Ez valamiért nagyon nem tetszik neki.

Közben Lünkeosz a szócsövön keresztül újabb infót közöl: A közeli kikötőbe bárka futott be.

A bárkával pedig Mefisztó és a Három Hatalmas, azaz Prédazsák, Görcsmarok és Baltakéz érkezik.

Kiderül, hogy bár Mefisztó alapvetően kereskedni indult, de kalózkodás lett a vége, ez azért nem olyan nagy csoda az ördög esetében:

„Ki-ki megállta a helyét,

ha gazdánk megdicsér, elég.

Két gályán indultunk mi, de

most hússzal érkezünk ide.

[…] Elcsípünk gyorsan bármi jót,

fogunk halat, fogunk hajót,

s ha három van kezünk alatt,

negyedik is csáklyán akad,

s az ötödik se szabadul,

mert az ököljog ott az úr.”

Mefisztónak csak ekkor tűnik fel, hogy Faust rosszkedvű, érdeklődik, hogy miért? Hiszen mindent elért, amit akart: övé a tengerpart, amit lecsapolt, megművelt, forgalmas kikötőt épített.

Faustnak azonban még mindig az idős házaspárral van baja:

„[…] A vén pár költözzék el onnan,

s én birtokoljam hársait,

nincs örömöm az uralomban,

mert nem enyém e pár fa itt.”

Mefisztó és Faust további beszélgetéséből az is kiderül, hogy Faust korábban már komoly birtokot ajánlott fel a házaspárnak a területükért cserébe, de azok nem akarnak elköltözni.

Faust parancsára most Mefisztó veszi kézbe az ügyet, hívja a Három Hatalmast.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints  a folyatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .