Ötödik felvonás ötödik jelenet – A palota nagy előudvara
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Mefisztó Faust Lemurok |
A palota udvara |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
A palota udvarán Mefisztó éppen egy gödröt ásat a lemurokkal – a mitológia szerint gonosz szellemek.
A vak Faust az udvar fala mentén tapogatózva közeledik, a munka zaja alapján azt hiszi, hogy Mefisztó, mint munkafelügyelő éppen legutóbbi parancsát teljesíti.
Valójában azonban Mefisztó Faust sírját ásatja, bár erről Faust nem tud.
Kiderül az is, hogy mi Faust utolsó nagy terve:
„A hegy alatt mocsárvidék
terjeszt ragályt zsákmányolt földemen;
csapoljuk le poshadt vizét,
az lez csupán a végső győzelem.
Millióknak nyitok tért, hol nem éppen
biztos a lét, de szabad és tevékeny.”
Ez Faust utolsó nagy monológja, melynek végén visszautal a Mefisztóval kötött szerződésre is:
„Ha láthatnám a síkon át e nyüzsgést, szabad nép szabad honát,
a pillanathoz esdve szólnék:
Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább!
Nem mossa el megannyi millió év
halandó-életem nyomát.”
Faust azonban ezt már nem élheti meg, mert ahogy kimondja utolsó szavait, meghal.
Fontos megjegyezni, hogy nem azért halt meg, mert kimondta azokat a szavakat – Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább” – amik a Mefisztóval kötött szerződésben vannak, hanem azért, mert öreg volt.
Hiszen Faust még látni akarta utolsó nagy tervének megvalósulását, amikor az elkészül, akkor szólt volna csak ezekkel a szavakkal.
Ezt ismeri fel Mefisztó is:
„Kivel sehogy se bírtam én,
a kor legyűrte, porba hullt a vén.
Megáll az óra – .”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!