Ötödik felvonás hetedik jelenet – Hegyszakadékok
A dráma lezáró jelenete rengeteg szimbolikus elemet tartalmaz. Az angyalok Faust lényének halhatatlan részét viszik egyre magasabbra, a mennyország felé.
Goethe ugyanúgy körökre osztja az eget, ahogy Dante a poklot. Miközben az angyalok emelkednek, a megtisztulás különböző fokait jelentő „körökön” mennek keresztül.
Itt találkozunk például az olyan gyerekek lelkeivel, akik születésükkor haltak meg, vagyis nem követtek el semmilyen bűnt.
A jelenet legfontosabb üzenetét is az angyalok mondják ki:
„Ki holtig küzdve fáradoz,
az megváltást remélhet.”
Tehát Faust annak ellenére remélheti a megváltást, hogy szerződést kötött az ördöggel és eladta neki a lelkét. Mivel azonban élete végén rájött, hogy az élet értelme nem az egyéni boldogulás és boldogság keresése, hanem a közösségért való munka, ezért van esélye a megváltásra.
Vagyis az esélyt mindenki megkapja.
Külön ki kell emelni, hogy az egyik körben ott van Margit is, mégpedig a Bűnbánó Nő alakjában:
Nézz le, nézz le,
te szentek szentje,
te fény-övezte,
boldogra, rám kegyelmesen!
Átlényegülten
tér vissza hűtlen
szerelmesem.
Azaz Margit is megbocsátást nyert.
-Vége-