Első felvonás, hetedik jelenet – Lovagterem.
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Mefisztó Faust A császár udvartartás tagjai Paris Heléna |
? | A császári palota lovagterme |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Az udvartartás átvonul a lovagterembe, ahol a császárral együtt várják, hogy Faust teljesítse végre a császár parancsát.
Faust pedig valóban visszatér az eszmék birodalmából, sikerült neki felhozni a háromlábú állványt.
Paris és Heléna megidézése úgy zajlik le, mint egy színházi előadás, ahol a császár és emberei a nézők, Faust és Mefisztó pedig a színészek, akik előadják a darabok.
Illetve a szereposztás egy kicsit bonyolultabb, mert a továbbra is Mefisztó hatása alatt álló Csillagjós konferálja fel az eseményeket, Mefisztó súg neki, míg Faust végzi el a szellemek megidézéséhez szükséges praktikákat.
Először a helyszínt teremti meg, egy régi, antik oszlopos templom képe bontakozik ki. Persze ez már rögtön nem tetszik a nézőknek, vagy legalábbis a Királyi Építésznek:
„Ez antik volna? Egy csöppet se szép ez,
joggal mondom, hogy ormótlan s nehézkes.”
Vagyis az építész saját kora ízlésének foglya, csak az lehet szép, ami az ő korában annak számít.
Faust ezután elsőként Paris képét (szellemalakját) idézi meg. A mitológia legszebb férfialakjának megjelenése az előre várható – ellenétes reakciókat – váltja ki a jelen lévő férfiakból és nőkből.
A nők el vannak ragadtatva Paris szépségétől és kegyességétől:
„Hölgy: E viruló ifjúság elragad!”
„Második hölgy: Mint friss barack, csupa hamv és zamat!”
„Harmadik hölgy: Nézd édesen telt ajka finom ívét!”
A férfiak pedig fanyalognak:
„Lovag: Közönséges pásztor, nyomát se látni,
hogy udvarképes volna, sőt királyfi.”
„Másik lovag: Ha félpucéran szép is termete,
páncélban, nem tudom, hogy festene!”
Ezután jelenik meg Heléna, ami hasonlóan ellentétes reakciót vált ki a nézőkből:
A nők rögtön hibákat találnak rajta:
„Idősebb hölgy: Magas, arányos, de kis feje van.”
„Fiatalabb hölgy: Nézzétek lábát! Mily idomtalan!”
A férfiak pedig el vannak ragadtatva tőle:
„Diplomata: Párját csak hercegnők között kelem;
tetőtől-talpig szép, kétségtelen.
„Költő: Szépsége fénye hull az ifjura.”
Jön a váratlan fordulat, ugyanis Faust az, akit teljesen elbűvöl a megjelenő Heléna:
„A bájos tünemény, kit elbüvölten
bámultam a varázstükörben,
e szépség mellett csalfa árnyék! –
Téged foglak, kitől erőt nyerek,
ki szítod szenvedélyemet,
vággyal, imádva, őrjöngőn szeretni.”
Van olyan értelmezés, mely szerint az első rész hetedik jelentében, amikor Faust és Mefisztó a boszorkánykonyhában vannak, hogy Faust megfiatalodjon, akkor Faust nem Margitot látja meg a varázstükörben, hanem Szép Helénát, akire később Margit vagy csak hasonlít, vagy pedig Mefisztó intézi úgy, hogy Faust hasonlónak lássa.
Faust nem tudja levenni a szemét Helénáról:
„Mily messzi volt ő, s ha megmentem én,
még közelebb lesz, s két jogon enyém!
Anyák, ó, engedjétek, esedve kérlek!
Ki megismerte, nélküle nem élhet.”
Faust odarohan Helénához, és meg akarja érinteni, átkarolni. Heléna azonban az eszmények birodalmából származik, csak egy szellemalak, és ahogy Faust hozzáérne, eltűnik, csak egy nagy robbanás hallatszik és Faust eszméletlenül terül el a földön.
Kitör a káosz és a zűrzavar a nézők között, az eszméletlen Faustot Mefisztó cipeli el a helyszínről:
„Kellett ez? Végül rajtaveszt a sátán
maga is, ha bolondot visz a hátán.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!