Második felvonás, második jelenet – Vegykonyha.
Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
Mefisztó Faust Wagner Homunculus |
? | Wagner laborja |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Wagner éppen a laboratóriumában dolgozik egy bonyolult kísérleten, ami úgy tűnik, végre hamarosan sikerrel fog járni, amikor kopognak:
„Ki zörget az ajtón? Nagy Isten!”
Persze nem Isten, éppen ellenkezőleg, Mefisztó az:
„Üdv! Legjobb szándékkal vagyok.”
Wagnert nem nagyon érdekli, hogy ki az érkező, a lényeg, hogy ne zavarja meg a kísérletet. Mefisztó kíváncsian érdeklődik, hogy mit csinál Wagner. A tudós elragadtatva mondja:
„Egy ember készül itt.”
Vagyis Wagner évek óta azon dolgozik, hogy alkimista módszerekkel embert állítson elő a laboratóriumában.
Mefisztó azonnal elkezd poénkodni:
„Ember? S e füstös oduba
mily szerelmespárt zárt be, mondja?”
Wagner azonban rendre utasítja az ördögöt. Kijelenti, hogy szerinte az ember foganásának „hagyományos” módja, azaz a szeretkezés már elavult dolog:
„[…] Nézetünk szerint csak ostoba
móka a nemzés régi módja. […]
kéjelegjen, ha tetszik, a barom,
de az ember, ki legfőbb lény e földön,
dicsőbb, dicsőbb származásra törjön.”
Eközben mindketten egy lombikot figyelnek, amiben egy csomó vegyszer kavarok a tűz fölött. A vegyszerek lassan emberi alakot öltenek:
„Lám, már a legtörékenyebb
emberke ott ficánkol a lombikomban.”
Wagner tehát sikerrel járt, létrehozott egy embert a lombikban, akit Homunculusnak hívnak. Homunculus fontos jellemezője, hogy tisztára szellemi lény, és a későbbiekben az a fő célja, hogy testet szerezzen magának, azaz végkép emberré válhasson.
A későbbiekben majd látni fogjuk, hogy Homunculus sok minden tud és ismer, sőt, bizonyos szempontból és területeken még Mefisztónál is okosabb és tapasztaltabb.
Homunculus apjaként köszönti Wagnert:
„Hogy vagy papus?
Nem volt ez tréfaság!
Jöjj és öleld meg szíved magzatát!
De csak vigyázva, szét ne törd üvegcsém!”
Homunculus felismeri Mefisztóban az ördögöt:
„Itt vagy, bátyámuram, vén csínytevő?”
Homunculus nem véletlenül szólítja bátyámuramnak az ördögöt, hisz bizonyos szempontból rokonoknak számítanak: Homunculus testetlen, ami miatt a korabeli felfogás szerint démonnak számít.
Wagner azonban nem udvariaskodni akar, azért hozta létre Homunculust, hogy válaszokat kapjon nagy kérdésekre:
„Például senki sem fejtette még meg,
miért illik össze úgy a test és a lélek,
s ha egybeforrnak, mint kik sose válnak.
mi oka köztük az örök viszálynak?”
Mefisztó persze rögtön lefordítja a hétköznapokra a kérdést:
„Várj! Van nagyobb kérdés is ennél:
férj s feleség miért, hogy össze nem fér?”
Ezzel el is tereli Homunculus figyelmét, majd közli, hogy ezeknél van fontosabb feladat itt, Faustot kéne meggyógyítani, aki még mindig Heléna hatása alatt van.
Eközben Mefisztó kinyit egy oldalajtót, és látszik, hogy Faust egy ágyon fekszik ernyedten.
Homunculust érdekli a feladat, az alvó Faust fölé száll, és belenéz az álmaiba. Faust pedig Lédáról és a hattyúvá változott Zeuszról álmodik, ebből a kapcsolatból született Szép Heléna.
Érdekes módon erre Mefisztó nagyon ideges lesz, ő ugyanis nem látja Faust álmait:
„Összehordasz te itt hetet-havat!
Amily kicsiny, olyan nagy fantaszta vagy.
Én mit se látok – „
Homunculus nem csodálkozik ezen, hiszen Mefisztó a jelen ördöge, míg Heléna az antik, klasszikus világból származik, ami fölött Mefisztónak nincs hatalma.
Homunculus azt ajánlja, hogy Mefisztó vigye el Faustot Görögországba, egy klasszikus Boszorkányszombatra, ahol a thesszáliai boszorkák majd segítenek rajtuk.
Mefisztónak rövid időn belül már másodjára tud újat mutatni Homunculus. Az ördög ugyanis nem tudott a klasszikus boszorkányszombat létezéséről, bár a thesszáliai boszorkákról már hallott.
„Thesszáliai boszorkák! No lám csak!
Rég fúrja ez az oldalam.
Hogy éjről éjre oda járjak,
ahhoz nem fűlik a fogam;
de próbaúthoz…”
A boszorkányszombatra Homunculus is Mefisztóval és Fausttal tart, nem véletlenül: testet akar magának szerezni, teljesen emberré akar válni, nem akar mindig szellemként egy lombikban élni.
Az ötlet egyedül Wagnernek nem tetszik, aki évek kemény munkájával hozta létre teremtményét és most fél, hogy elveszíti. Tenni azonban nem tehet ellene.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folyatáshoz!