Tizennegyedik ének: Odüsszeusz látogatása Eumaiosznál.
Az Odüsszeia olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Odüsszeusz tehát elmegy a kondáshoz, Eumaioszhoz, aki az egyik leghűségesebb embere.
Eumaiosz három társával együtt őrzi Odüsszeusz disznóit, és jelenleg neki is ugyanaz a legnagyobb problémája, mint Télemakhosznak: nem nézi jó szemmel, hogy a kérők felélik gazdája vagyonát, ugyanis minden nap meghatározott számú, hízott kocát kell Odüsszeusz házába hajtania, hogy élelmezhessék a kérőket.
Odüsszeusz megjelenése nem kavar túl nagy port a kondások házában, hiszen Pallasz Athéné rongyos, koszos koldussá változtatta.
Eumaiosz görög szokás szerint szívesen fogadja a koldusnak álcázott Odüsszeuszt, megkínálja étellel, itallal.
Étkezés közben Odüsszeusz tovább játssza a szerepét, megkérdezi, hogy kié ez a szép birtok és a sok disznó, hátha ismeri valahonnan a gazdát.
Eumaiosz pedig elmondja, hogy Odüsszeuszé a gazdaság, aki réges régen elment harcolni Trója alá, és bár az összes trójai hős már régen hazatért, róla továbbra sem tudnak semmit.
Sőt, Eumaiosz tovább is megy, mert szerint Odüsszeusz már régen meghalt, fia és felesége hiába várnak rá, és feleslegesen hisznek azoknak a híreknek, amik szerint a gazdája még életben van.
Eumaiosz szerint ugyanis rengeteg csavargó, koldus, hírnök érkezik Ithakába, és mindegyik Odüsszeusz feleségéhez, Pénelopéhoz megy. Ott pedig annak reményében, hogy ételt és ajándékot kapnak, mindenféle álhírrel hitegetik Odüsszeusz háza népét.
Eumaiosz nem hisz ezeknek a híreknek, szerinte Odüsszeusz rég odaveszett valahol a tengeren. A kondás szavaiból kiderül, hogy valóban, őszintén szereti Odüsszeuszt és sokat köszönhet neki, amiért hálás.
A koldusnak álcázott Odüsszeusz csendben hallgatja a kondást, majd megjegyzi, hogy ő is tud híreket Odüsszeuszról. Másokkal ellentétben, ő nem előre kér ajándékot a hírekért, hanem csak akkor, ha bebizonyosodik az, amit állít.
Márpedig azt mondja, hogy Odüsszeusz igenis él – márpedig ő csak tudja, hiszen ő az… – és még abban az évben, a következő újholdnál meg is érkezik Ithakába és bosszút áll a kérőkön.
Eumaiosz persze nem akar hinni egy rongyos koldusnak, kijelenti, hogy hagyják inkább az Odüsszeusz témát, habár ő szeretné a legjobban, ha gazdája visszatérne, de ennek szerinte semmi esélye.
Ráadásul most már a fiáért, Télemakhoszért is aggódnia kell, hiszen – a kondás szerint – az istenek elvették az eszét, amiért elutazott Püloszba, hogy híreket tudjon meg az apjáról. Nem titok az sem, hogy a kérők merényletre készülnek ellene.
A kondásnak elege lesz a rossz hírek tárgyalásából, és más felé tereli a szót. Azt akarja megtudni, hogy ki a koldus, honnan jött.
Odüsszeusz pedig kitart annál a sztorinál, amit Pallasz Athénének mondott először, mikor találkozott vele Ithaka szigetén, bár most egy kicsit összeszedettebb történetet mesél el.
Eszerint Krétán született, apját Kasztórnak hívták, aki gazdag ember volt. A probléma az volt, hogy ő Kasztórnak egy ágyasától született, tehát nem számított teljes jogú fiúnak a családban.
Ezzel addig nem is volt baj, amíg az apja élt, de halála után a többi fia kisemmizte őt a vagyonból, csak egy roggyant viskót kapott.
Ezután a kardja és az esze segítségével mégis komoly vagyonra és hírnévre tett szert és családot alapított, majd részt vett a trójai háborúban és szerencsésen haza is tért.
Később hajóival és embereivel Egyiptomba vonult, ám katonái a határozott parancsa ellenére is feldúlták az országot.
Egyiptomot azonban nem olyan könnyű térdre kényszeríteni: az egyiptomi király nagy sereget gyűjtött és csatára kényszerítette őket, amit bizony elveszítettek.
Nagy valószínűséggel ő is ott maradt volna, de az utolsó pillanatban eldobta a fegyvereit és az egyiptomi király lova elé borulva könyörgött az életéért.
A király pedig megkönyörült rajta, és befogadta udvarába. 7 évig maradt az egyiptomi király udvarában, majd megismerkedett egy phoinix férfivel, aki felfogadta őt, hogy hajózzon vele Phoinikiába.
Később Libüába készülnek, de oda már nem jutnak el, mert Zeusz nagy vihart bocsát a hajóra és elsüllyeszti, csak ő élte túl a szerencsétlenséget.
Így került a theszprótok földjére, ahol a hős Pheidón fogadta be.
Pheidón udvarában hallott Odüsszeuszról, aki szintén nála szállt meg a trójai háború alatt gyűjtött temérdek kincsével. Bár Odüsszeusszal személyesen nem találkozott, mert az éppen Dódónában volt, hogy jóslatot kérjen, de azt látta, hogy már minden – hajó, legénység – készen állt arra, hogy ha visszatér, akkor egyenesen Ithakába hajózzon.
Ő azonban nem várhatta meg ezt, mert éppen indult egy hajó Dúlikhionba, Akasztosz király városába, arra rakták fel.
Éppen Ithaka közelében jártak már, amikor kiderült, hogy valójában rabszolgának akarják eladni, elvették szép ruháját, rongyokba öltöztették, majd megkötözték. Csak nagy szerencsével tudott kiszabadulni, beugrott a vízbe és kiúszott a partra, így került Itaka szigetére és a kondás birtokára.
Amint látjuk Odüsszeusz jó bonyolult történetet ad elő arról, hogy ki ő és hogy keveredett a kondáshoz. Érdekes módon a történet néhány eleme nagyon hasonlít azokra az eseményekre, amiket Odüsszeusz valóban túlélt hányattatásai során. Ettől független azért a történet egy kicsit túl van bonyolítva, ennél jóval egyszerűbb és rövidebb sztori is elég lett volna.
A bonyolult történettel azonban egy dolgot mindenképpen elér a koldus, azaz Odüsszeusz: Eumaiosz, a kondás megsajnálja, amiért olyan sok hányattatásban volt része.
Viszont arról nem sikerül meggyőznie, hogy Odüsszeusz életben van és haza fog jönni. Eumaiosz szerint a koldus hazudik, ezzel csak neki akar hízelegni.
Odüsszeusz azonban vérszemet kap, hiszen ő biztosra megy és fogadást ajánl a kondásnak: ha mégis betoppan Odüsszeusz, akkor Eumaiosz egy köntöst és inget ad a koldusnak, ha viszont nem jönne, akkor a szolgáival ledobathatja a sziklákról a tengerbe.
Eumaiosz azonban nem veszi komolyan a koldust, kijelenti, hogy micsoda híre lenne, ha a házába fogadott és megvendégelt koldust megölné, hiszen biztos benne, hogy Odüsszeusz soha nem tér haza. Inkább eltereli a beszélgetést és azt ajánlja, hogy vacsorázzanak.
Ekkor érkeznek meg Eumaiosz társai a városból, ahova a kérőknek szánt hízókat hajtották. Elkészítik a vacsorát, áldoznak az isteneknek, majd esznek.
Odüsszeusz ekkor úgy dönt, hogy próbára teszi Eumaioszt, nem mintha az öreg kondásról nem bizonyosodott volna be, hogy hűséges a gazdájához, és betartja a vendégség szokásait.
Odüsszeusz egy köpenyt kér Eumaiosztól éjszakára, mert nagyon fázik. Eumaiosz pedig elmondja, hogy maximum kölcsön tud neki adni egyet éjszakára, amivel takarózhat, de másnap vissza kell adnia, mert itt szegény kondások laknak, akiknek nincs váltó ruhájuk. Eumaiosz ezután a saját köpenyét adja oda a koldusnak, hogy a ne fázzon éjszaka.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf
Nagyon szépen szeretném megköszönni, hogy létrehoztad ezt az oldalt és ennyi számomra olvashatatlan könyvet feldolgoztál, eddig bármit olvastam nálad mindig megértettem a történetet és még meg is tetszett maga a sztori és a könyv hangulata is jobban átjött mint előtte. Nagyon hálás vagyok, ahogy sok más diák is rajtam kívül.
Ha bármivel tudnánk a munkásságodat segíteni, kérlek írd le.
Mégegyszer köszi mindent, neked köszönhetően még nem utáltam meg teljesen az irodalmat.
Sok sikert a továbbiakban!
Kedves Réka!
Örülök, hogy tetszik az oldal! :)Elég segítség, ha terjesztitek az oldalról, hogy létezik! 🙂
Üdv:
Zsiráf