Huszadik ének: A kérők leölése előtt.
Az Odüsszeia olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Odüsszeusz még mindig a koldus képében lefekszik az előcsarnokban. Nem sokkal később megérkeznek a szolgálólányok is, akik rendet rakni jöttek a kérők után.
Figyelemre se méltatják Odüsszeuszt, aki számára a beszélgetésükből az derül ki, hogy bizony sok rabszolganője lett valamelyik kérő szeretője.
Ez érthetően felbosszantja Odüsszeuszt, hiszen ezzel a lányok hűtlenek lettek az Odüsszeusz-házhoz. Éppen azon gondolkozik, hogy szétcsapjon-e közöttük, vagy ne, amikor emberi alakban megjelenik előtte Pallasz Athéné és rákérdez, hogy mégis, miért virraszt még mindig?
Hiszen eddig minden úgy alakult, ahogy szerette volna: sikerült hazatérni, Pénelopé hűséges maradt hozzá és a fia is szép szál legény lett.
Odüsszeusz bevallja Pallasznak, hogy leginkább az foglalkoztatja, hogyha az istennő segítségével sikerül is megölnie az összes kérőt, akkor mi lesz vele, hova tud majd menekülni, hiszen a kérők között fejedelmek, királyok, vagy azok fiai vannak.
Pallasz Athéné kicsit megsértődik és finoman megrója Odüsszeuszt, mondván, hogy nem akárki ígért neki segítséget, hanem ő maga, egy istennő. Ne izgassa tehát magát a következmények miatt, hanem inkább pihenjen. Ezzel Pallasz álmot fúj Odüsszeuszra.
Odüsszeusz éppen csak elalszik, amikor fenn az emeleten felébred a felesége, Pénelopé. Artemiszhez kezd imádkozni, kifejti, hogy mennyire hiányzik neki a férje és inkább meghalna, hátha akkor az alvilágban találkoznak.
Pénelopé hangos imádkozása felébreszti Odüsszeuszt, aki egy pillanatig elgyengül, hogy felfedje magát felesége előtt. Ez azonban nem illik a terveibe, ezért inkább kimegy az udvarra, hogy ne is hallja felesége sírását.
Ott pedig Zeuszhoz imádkozik, hogy adjon neki valamilyen jelet, hogy sikeres lesz a kérők elleni harca. Zeusz egy mennydörgéssel válaszol.
A közelben asszonyok őrlik a gabonát, illetve már csak egy dolgozik, aki a leggyengébb volt közülük és még nem végzett a napi adaggal. Az ő száján keresztül értelmezi Zeusz a mennydörgést, azaz a jóslatot, mert az asszony azt mondja:
„[…]legvégső s legutolsó szép lakomájuk egyék már
itt Odüszeusz palotájában mai nappal a kérők […]
Így tehát Odüsszeusz megkapta a görög főisten, Zeusz ígéretét is, hogy sikeres lesz a leszámolás.
Hajnalodik, ébredezik a ház. Télemakhosz első kérdése Eurükleiához, a dajkához, hogy este rendesen ellátták-e a koldust, kapott-e kényelmes ágyat, takarókat
Eurükleia elmondja, hogy mindezt felajánlották a koldusnak, de az nem kért belőlük, az előcsarnokban aludt.
Megindul a házimunka is, a szolgálólányok takarítanak, pakolnak, rendezkednek, hogy minden elkészüljön, mire a kérők újra megjelennek.
Végzi a szokásos feladatát Eumaiosz, a kondás is, aki megérkezik a házhoz a szokásos malacokkal. Rákérdez Odüsszeusznál, hogy hogy érzi magát, befogadták-e a házba a kérők?
Odüsszeusz szerint nem nagyon, de eljön még az idő, amikor megbűnhődnek ezért.
Érkezik Melantheusz is, a kecskepásztor, aki most sem bírja ki, hogy ne gyalázza Odüsszeuszt, aki viszont most nem foglalkozik vele, hiszen tudja, hamarosan üt a leszámolás perce.
Új szereplőként megjelenik Philoitiosz is, a tehénpásztor, aki teheneket hozott a kérők etetéséhez. Ő egészen máshogy áll a koldushoz, mint Melantheusz, jókedvűen, barátságosan tudakolja tőle, hogy ki ő, honnan jött.
Philoitiosz szavaiból kiderül, hogy a tehénpásztor Eumaiosszal, a kondással ért egyet. Még mindig szereti egykori gazdáját, Odüsszeuszt, és nagyon nem tetszik neki, hogy a kérők felemésztik a vagyonát.
Odüsszeusznak megtetszik a tehénpásztor és kijelenti, hogy isteni jelet látott, ami szerint Odüsszeusz még aznap haza fog érni és leszámol a kérőkkel.
Megérkeznek a kérők is és rögtön asztalhoz ülnek, áldoznak az isteneknek, majd habzsolni kezdenek.
Télemakhosz a kérők közelében, egy egyszerű fa asztalhoz ülteti le a koldust, ellátja mindennel, majd hangosan kijelenti, hogy senki sem merjen viccelődni vele, mert a védelme alatt áll.
A kérőknek ez persze nem tetszik, leginkább a hangsúly nem, ahogy Télemakhosz beszél velük, de most nem tesznek semmit.
Végül azonban nem tud minden kérő nyugton maradni, egy Ktészipposz nevű kérő csak nem bírja elviselni, hogy egy koldus velük együtt egyen és egy ökörlábbal meg akarja dobni. Odüsszeusz azonban könnyedén elhajol a dobás elől.
Télemakhosz a koldus védelmére kel, mondván, hogy sok mindent eltűrt már eddig is a kérőktől, tűri, hogy a házában egyenek, mulatozzanak minden nap, feléljék a vagyonát, de azt nem hagyja, hogy megsértsék a vendégét, márpedig a kérők vegyék tudomásul, hogy a koldus az ő vendége.
Nagy csend lesz erre a kérők között, majd egyikük, Ageláosz jegyzi meg, hogy Télemakhosznak bizony igaza van, nem illik a vendégét bántani.
Ageláosz ezután egy ügyes fordulattal ismét a házasságra tereli a szót és kijelenti, hogy Télemakhosz minden problémája megoldódna, ha végre rávenné az anyját, hogy válasszon a kérők közül, hiszen mindenki tudja, hogy Odüsszeusz már soha nem fog hazatérni, hiába várnak rá.
Télemakhosz csak annyit felel, hogy ő nem akadályozza az anyját, válasszon a kérők közül, ha akar, de kényszeríteni sem fogja erre.
Itt avatkozik be Pallasz Athéné, aki „nemlohadó nevetés”-t, egyfajta tébolyt bocsát a kérőkre, akik hangosan, könnyezve nevetik ki Télemakhoszt, miközben a véres húsok leve folyik az állukon.
A kérők között ott van Theoklünemosz is, a jós, csak ő veszi észre, hogy valami nincs rendben, nem szokványos ez a viselkedés. Megsejti, hogy valamilyen átok ül a kérőkön, hogy valami rossz közeledik, figyelmezteti is őket, de azok őt is kinevetik.
Végül Theoklünemosz elhagyja Odüsszeusz házát és ezzel megmenekül Odüsszeusz haragja és bosszúja elől.
A rosszindulat és a téboly egyre jobban elhatalmasodik a kérőkön, most már Télemakhoszt gyalázzák, amiért nem csak vendégül lát egy koldust, de még meg is védi.
Télemakhosz azonban nem válaszol nekik, egyre az apját figyeli, hogy az mikor ad valamilyen jelet, hogy kezdődhet a mészárlás.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf
Nagyon szépen szeretném megköszönni, hogy létrehoztad ezt az oldalt és ennyi számomra olvashatatlan könyvet feldolgoztál, eddig bármit olvastam nálad mindig megértettem a történetet és még meg is tetszett maga a sztori és a könyv hangulata is jobban átjött mint előtte. Nagyon hálás vagyok, ahogy sok más diák is rajtam kívül.
Ha bármivel tudnánk a munkásságodat segíteni, kérlek írd le.
Mégegyszer köszi mindent, neked köszönhetően még nem utáltam meg teljesen az irodalmat.
Sok sikert a továbbiakban!
Kedves Réka!
Örülök, hogy tetszik az oldal! :)Elég segítség, ha terjesztitek az oldalról, hogy létezik! 🙂
Üdv:
Zsiráf