Homérosz – Odüsszeia – Olvasónapló

Tizenhetedik ének: Télemakhosz hazaérkezése Ithakába.

Az Odüsszeia olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

• Odüsszeusz 10 kalandja
• Odüsszeusz ellenfelei a kalandok során
• Hány Homérosz létezett? – A homéroszi kérdés
• A trójai faló története
• Létezhetett-e a trójai faló?
• Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

 

Másnap reggel Odüsszeusz és Télemakhosz nekikezdenek a tervük megvalósításának. Télemakhosz közli Eumaiosszal, a kondással, hogy hazatér ithakai házába.

Utasítja továbbá a kondást, hogy ő pedig vezesse a koldust, azaz Odüsszeuszt a városba, ahol az koldulni tud. Télemakhosz ugyanis nem akarja vállalni egy koldus eltartásának költségeit, keresse az meg magának a betevőt a városban, ha tudja.

A jószívű Eumaiosz ellenkezne Télemakhosszal, hiszen eddig is törődött a koldussal, de ekkor Odüsszeusz segít rá a dologra és elmondja, hogy ő sem akar senki terhére lenni, jobba lesz, ha bekísérik a városba, ott egy koldusnak egyébként is több esélye van, mint vidéken.

Télemakhosz ezután visszatér városi házába, ahol Eurükleia, a dajka és a többi szolgálólány örömmel fogadja. Hamarosan előkerül Pénelopé is, aki először finoman leszidja a fiát, amiért az a tudta nélkül hajózott el, majd minden tudni akar az útjáról.

Télemakhosz azonban szokatlanul durván válaszol az anyjának – végül is Odüsszeusz mondta neki, hogy ne mondjon semmit Pénelopénak – és arra utasítja, hogy vonuljon vissza a szobájába és imádkozzon az istenekhez, hogy azok segítsenek végre hajtani a tervét. Bár azt nem árulja el, hogy mi a terv.

Télemakhosz ezután bemegy a városba, ahol Peiraiosszal találkozik, akinek a házában szállásolta el Theoklümenoszt, a jóst, illetve a Meneláósztól kapott kincseket.

Peiraiosz azzal nyit, hogy Télemakhosz küldessen embereket hozzá, hogy átszállítsák a kincseket, de Télemakhosz józanabb. Kijelenti, hogy ennek egyenlőre semmi értelme, mert ha őt esetleg mégis megölik a kérők, akkor az új kincs is a kezükbe kerül.

Jobb, ha az ajándékok egyenlőre Peiraiosznál maradnak. Ha egy Télemakhosz elleni merénylet esetleg sikeresnek bizonyul, akkor legyenek a kincsek Peiraioszéi, ha pedig Télemakhosznak sikerül végre elűzni a kérőket a háztól, akkor ráérnek majd akkor átszállítani őket. Ebben maradnak.

Télemakhosz ezután a házába vezeti Theoklümenoszt, a jóst. Pénelopét különösebben nem érdekli az érkező, ő továbbra is azt akarja megtudni a fiától, hogy mit intézett Püloszban, megtudott-e valami Odüsszeuszról.

Télemakhosz pedig végre hajlandó neki felelni, de csak annyit mond, hogy Meneláosztól megtudta, hogy Odüsszeusz Kalüpszó nimfa szigetén „raboskodik”. Vagyis igazat mond, csak éppen azt hallgatja el, ami azóta történt, hogy eljött Meneláosztól.

Ekkor szól bele a beszélgetésbe Theoklümenosz, a jós, és majdnem katasztrófát okoz. Kijelenti ugyanis, hogy Meneláosz nem jól tudja a dolgokat, ő ugyanis olyan isteni jelet látott, amiből arra következtet, hogy Odüsszeusz már Ithaka szigetén van és bosszúra készül a kérők ellen. Szerencsére senki sem hisz a jósnak.

Eközben Odüsszeusz is elindul a tanyáról Eumaiosz kíséretében. A város közelében összetalálkoznak Melantheusszal, a kecskepásztorral,

Melantheusz éppen legszebb kecskéit hajtja Odüsszeusz házához a kérők számára. Míg azonban a legtöbben rossz szemmel nézik a házban dőzsölő kérőket, addig Melantheusz a pártjukon áll és lenézi Eumaioszt és a vele lévő koldust, azaz Odüsszeuszt is.

Melantheusz nagy hangon kezdi gyalázni a koldust, mondván, hogy az ilyen ember semmire sem jó, nem akar dolgozni, csak kéreget, Eumaiosz jobban tenné, ha máshová vinné a koldust, mert ha Odüsszeusz házába megy, ott a kérők biztos nem fogadják jó szívvel, sőt, könnyen lehet, hogy még meg is verik.

Hogy szavainak nyomatékot adjon, Melantheusz egy váratlan mozdulattal csípőn rúgja a koldust.

Odüsszeusz alig bírja türtőztetni magát, hogy neki ne ugorjon a kecskepásztornak, de még idejében meggondolja magát, hiszen még korai lenne felfednie kilétét. Dühösen, de csöndben tűri, hogy Melantheusz megalázza.

Eumaiosz nem ennyire jámbor, de tettleg ő sem lép fel Melantheusz ellen, csak hangosan szidja, amiért ilyen gonosz dolgot tett. Eumaiosz megfenyegeti a kecskepásztort, hogy eljön még a bosszú ideje, majd, amikor a gazda, azaz Odüsszeusz hazatér.

A kecskepásztor azonban láthatóan nem hisz ebben, sőt, azt kívánja, bárcsak Télemakhosz is meghalna már és a kérők sikerrel járnának.

Melantheusz ezzel otthagyja Eumaioszt és a koldust és Odüsszeusz házához vonul, ahol a kérők asztalánál szívesen látják.

Nem sokkal később a ház elé ér a kondás és Odüsszeusz is. Ne feledjük, Odüsszeusz, ha koldus alakjában is, de 20 éve először látja a házát!

A ház előtt azon tanakodnak, hogy ki menjen be előbb a kérők közé, amikor Odüsszeusz felfigyel egy öreg, tetves, erőtlen, rendkívül rossz állapotban lévő kutyára, aki egy trágyadombon fekszik.

Eumaiosz elmondja, hogy a kutyát Argosznak hívják, és Odüsszeusz kedvenc kutyája volt. Mióta azonban a gazda elment 20 évvel korábban,  senki sem foglalkozott vele, nem volt gazdája, éppen csak megtűrik a háznál.

Eumaiosz ezután bemegy a házba, Argoszt, a kutya pedig elpusztul, mintha csak arra várt volna, hogy még egyszer láthassa a gazdáját.

Eumaiosszal nem foglalkoznak a kérők, de Télemakhosz rögtön a saját asztalához ülteti le. Nem sokkal később belép Odüsszeusz is, koldus alakjában, görnyedt háttal, botra támaszkodva, és leül a küszöbre.

Elkezdődik a színjáték, hiszen Télemakhosz pontosan tudja – és csak ő tudja! –, hogy ki is a koldus valójában. Felszólítja Eumaioszt, hogy vigyen húst a szegényt koldusnak.

Miután Odüsszeusz evett, körbemegy a kérők között és alamizsnáért könyörög. Az a célja, hogy megtudja, ki milyen ember a kérők között.

A legtöbb kérő ad is neki alamizsnát, de csodálkoznak és egymást kérdezik, hogy ki is ez a koldus és hogy került a házba.

A választ Melantheusz, a kecskepásztor adja meg, elmondja, hogy a koldust Eumaiosz vezette Odüsszeusz házába.

Ekkor szólal meg Antinoosz, a kérők egyik vezetője, aki Eumaioszt kezdi gyalázni,a miért közéjük hozta a koldust. Kijelenti, hogy a kondás eddig mindig azért morgott, mert a kérők felélik Odüsszeusz vagyonát, erre most pont ő az, aki még egy éhes szájat hozott a házba.

Eumaiosz azonban nem hagyja magát, szerinte a görögöknek mindig is kötelességük volt a vendéglátás és nincs különbség aközött, hogy valaki egy jóst, egy lantost, vagy egy koldust lát vendégül.

A vitát Télemakhosz igyekszik csitítani, Eumaiosznak azt mondja, hogy hagyja csak Antinooszt, nem érdemes vele foglalkozni, míg Antinooszt gyakorlatilag megszégyeníti a kérők előtt azzal, hogy kijelenti, bezzeg, amíg Odüsszeusz otthon volt, addig mindenki számára nyitva állt a háza.

A heves természetű Antinoosz ezt a sértést már nem viseli el, felkap egy zsámolyt és a koldushoz – azaz Odüsszeuszhoz – vágja, eltalálva a jobb vállán.

Odüsszeusz azonban meg sem rezzen, visszamegy a küszöbhöz és leül, majd kijelenti, hogy az helyes, ha az embert csatában támadják meg, amikor a zsákmányát védi, de helytelen, ha egy koldust azért bántanak, mert éhes és enni kért. Kijelenti, hogy Antinoosz még az esküvője előtt meg fog halni.

Antinoosz tettlegessége már a kérőknek is sok, figyelmeztetik, hogy vigyázzon mit tesz, hiszen könnyen előfordulhat, hogy akár egy isten álcázta magát koldusnak, hogy próbára tegye őket.

A kérők és a koldus közötti balhé felkelti a szobájába visszavonult Pénelopé figyelmét is. Arra kéri Eumaoiszt, hogy kísérje hozzá a koldust, hátha az tud valamit Odüsszeuszról.

Odüsszeusz terveibe azonban most nem illik (még) bele, hogy találkozzon a feleségével, nem akarja vállalni annak a kockázatát, hogy felesége esetleg felismeri. Ezért azt mondja Eumaiosznak, Pénelopé majd akkor akarjon vele beszélni, ha a kérők már hazamentek.

Pénelopé elfogadja a dolgot. Eumaiosz ezután közli Télemakhosszal, hogy most már elég időt töltött a városban, ideje visszaindulnia a tanyára, hogy nem maradjanak sokáig őrizetlenül a disznók.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!