Tizennyolcadik ének: Odüsszeusz és Írosz ökölharca.
Az Odüsszeia olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Újabb konfliktus közeledik, ugyanis a megérkezik a házba Írosz, a koldus, aki visszajáró vendég a kérők között.
Írosz teljesen másfajta koldus, mint amilyet Odüsszeusz alakít: lusta, kövér, buta, erőszakos ember, akit csak az érdekel, hogy ehessen, lehetőleg anélkül, hogy fizetnie, vagy dolgoznia kéne az ételért.
Rögtön vetélytársat lát az Odüsszeusz alakította koldusban, el akarja zavarni a házból, mondván, hogy ez itt az ő területe.
Odüsszeusz azonban nem hagyja magát, kijelenti, hogy Írosz nyugodjon le, két koldust is elbír ez a gazdag ház, de ha Írosz nagyon ugrál, akkor elbánik vele.
Írosz azonban csak még dühösebb lesz, főleg azért, mert nem lát ellenfelet a vén, rongyos(nak kinéző) koldusban. Kijelenti, hogy kész akár meg is verekedni Odüsszeusszal.
Csak ez kellett Antinoosznak, akinek tetszik az öltet, hogy végignézzék két koldus párviadalát, ezért uszítani kezdi őket.
A kérőknek is tetszik az ötlet, Antinoosz javaslatára díjat is kitűznek: amelyik koldus győz, az bőséges ételt kap és azután csak őt engedik be a kérők közé, hogy kéregethessen.
Odüsszeusz belemegy a viadalba, főleg azért, mert ez egy jó lehetőség, hogy erejét demonstrálja a kérők előtt. Közben Pallasz Athéné is előkerül és láthatatlanul nagy erőt ad Odüsszeusznak, hogy az könnyedén legyőzhesse Íroszt.
A két koldus közötti mérkőzésnek azonban nem csak jutalma van. Antinoosz kijelenti, hogy a vesztest el fogja adni egy Ekhetosz nevű királynak, aki híres arról, hogy kegyetlenül bánik a szolgáival.
Írosznak már nem is tetszik annyira a küzdelem ötlete, főleg, amikor meglátja a nekivetkőzött Odüsszeusz izmos combját és lábát, de már nem hátrálhat ki a helyzetből.
A két koldust körülállják és megkezdődik a pusztakezes harc. A győztes nem lehet kétséges, Odüsszeusznak csak azt kell eldöntenie, hogy egyetlen ütésével megölje-e Íroszt, vagy csak tegye ártalmatlanná.
Végül az utóbbit választja és fültövön csapja Íroszt, akinek orrán-száján dőlni kezd a vér. A kérők jól mulatnak, miközben Odüsszeusz a lábánál fogva kivonszolja a vesztes a házból, majd visszaül a küszöbre.
Közben Pénelopé elhatározza, hogy megjelenik a kérők között, leginkább azért, hogy figyelmeztesse fiát, Télemakhoszt, hogy ne töltsön olyan sok időt közöttük, mert rossz hatással vannak rá.
Eurünomé, a dajka helyesli az ötlet, de azt javasolja, hogy úrnője először fürödjön meg és csinosítsa ki magát, mert úgy illik a kérők előtt megjelennie.
Pénelopé azonban nem akar ilyenekkel foglalkozni, szerinte a szépsége egyébként is tovaszállt akkor, amikor Odüsszeusz 20 évvel korábban elindult Trójába. Utasítja a dajkát, hogy szóljon a többi szolgálólánynak, kísérjék le őt a kérők közé.
Ekkor lép közbe Pallasz Athéné, aki – amikor Pénelopé egyedül marad – álmot bocsát rá és isteni szépséget fúj rá.
Az álom nem tart sokáig, mire a szolgálólányok megérkeznek, Pénelopé már újra éber – és csodaszép.
A két szolga kíséretében aztán Pénelopé lemegy a kérők közé. A hatás természetesen nem marad el, minden kérő elámul a nő szépségén.
Pénelopé azonban nem foglalkozik velük, a fiát korholja, amiért az hagyta, hogy a két koldus összeverekedjen. Nem illő ez egy úri házban.
Télemakhosz azonban azzal védekezik, hogy nem volt más lehetőség, ráadásul a viadal végül mégsem úgy alakult, ahogy azt a kérők szerették volna, hiszen nem Írosz nyert.
Ekkor szólal meg Eurümakhosz , a kérők egyik vezetője. A kérőket teljesen elbűvölte Pénelopé – isteni – szépsége. Eurümakhosz ismét azért könyörög, hogy Pénelopé válasszon végre közülük, bárkit is választ, az nagyon boldog lesz, hogy egy ilyen gyönyörű nő férje lehet.
Pénelopé azonban közli, hogy szépsége tovaszállt akkor, amikor férje elment otthonról. Meg egyébként is, a kérők szokásai is megváltoztak, hiszen korábban nem úgy akarták elnyerni egy szép hölgy kezét, hogy egész nap a házában dorbézoltak, hanem úgy, hogy szép ajándékokkal halmozták el.
A kérők megértik az alig burkolt célzást, azonnal szolgákat menesztenek haza, és szebbnél értékesebb ajándékokkal halmozzák el Pénelopét.
Odüsszeusz eközben a koldus alakjában a küszöbről elégedetten figyeli felesége viselkedését: egyrészt bizonyítékot kapott arra, hogy felesége még mindig hűséges hozzá, másrészt pedig értékeli Pénelopé húzását, amivel értékes ajándékokat szerez a kérőktől, ezzel is gyarapítva a családi vagyont.
Pénelopé az ajándékok átvétele után visszavonul a lakrészébe, a kérők pedig vacsorához, majd mulatozáshoz kezdenek.
Közben besötétedik és a szolgálólányok fáklyákat hoznak a terembe. Odüsszeusz, mint koldus, figyelmezteti a szolgálólányokat, hogy ideje visszavonulniuk úrnőjükhöz, ahogy az illő.
A lányok többsége azonban kikacagja a koldust, eszük ágában sincs az izmos, jóképű, fiatal férfiak közeléből elmenniük. Szószólójuk Melanthó, aki – egyébként az egyik kérő, Eurümakhosz szeretője – rendre is utasítja a koldust.
Odüsszeusz ebből rájöhetett, hogy kik azok a szolgák, akik továbbra is hűségesek hozzá és a feleségéhez, kik tartják be az illemet, és kik azok, akik nem az Odüsszeusz-ház érdekeit szolgálják.
A lányok csak akkor veszik komolyan a koldust, amikor az megfenyegeti őket, hogy beárulja viselkedésüket Télemakhosznak.
A kérők közben elunják az evés-ivást, valami szórakozás után akarnak nézni, tehát megint a koldussal kezdenek foglalkozni. Most Eurümakhosz az, aki piszkálni kezdi Odüsszeuszt, de az megint nem hagyja magát, kijelenti, hogy a kérőknek csak addig nagy a szájuk, amíg Odüsszeusz meg nem érkezik, de akkor majd szörnyű bosszút fog állni rajtuk.
Eurümakhosz erre bedühödik és meg akarja dobni egy zsámollyal a koldust, aki azonban kitér a dobás elől, ami egy másik kérőt, Amphinomoszt talál el.
Mielőtt kitörne a verekedés, közbelép Télemakhosz, aki kijelenti, hogy úgy látszik a kérők aznapra már eleget ettek-ittak, most már csak bajt kevernek, ideje hazamenniük.
A kérők még hőbörögnek egy kicsit, de aztán Amphinomosz javaslatára, végül belátják, hogy Télemakhosznak igaza van, tehát elvonulnak, de csak azért, hogy másnap újra megjelenjenek majd.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf
Nagyon szépen szeretném megköszönni, hogy létrehoztad ezt az oldalt és ennyi számomra olvashatatlan könyvet feldolgoztál, eddig bármit olvastam nálad mindig megértettem a történetet és még meg is tetszett maga a sztori és a könyv hangulata is jobban átjött mint előtte. Nagyon hálás vagyok, ahogy sok más diák is rajtam kívül.
Ha bármivel tudnánk a munkásságodat segíteni, kérlek írd le.
Mégegyszer köszi mindent, neked köszönhetően még nem utáltam meg teljesen az irodalmat.
Sok sikert a továbbiakban!
Kedves Réka!
Örülök, hogy tetszik az oldal! :)Elég segítség, ha terjesztitek az oldalról, hogy létezik! 🙂
Üdv:
Zsiráf