Homérosz – Odüsszeia – Olvasónapló

Kilencedik ének: Odüsszeusz elbeszéli kalandjait Alkinoosznak. Küklopeia.

Az Odüsszeia olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

• Odüsszeusz 10 kalandja
• Odüsszeusz ellenfelei a kalandok során
• Hány Homérosz létezett? – A homéroszi kérdés
• A trójai faló története
• Létezhetett-e a trójai faló?
• Az Iliász és az Odüsszeia embereszménye

 

Maga Odüsszeusz is belátja, hogy nincs értelme tovább titkolnia kilétét vendéglátói előtt. Bemutatkozik tehát: ő Odüsszeusz, Leártész fia, Ithaka királya.

Odüsszeusz kijelenti, hogy minden vágya, hogy újra láthassa Ithakát és a családját, de az istenek megharagudtak rá és hosszú bolyongásra kárhoztatták, aminek részeként került most a phaiákok közé.

Odüsszeusz eldönti, hogy egész utazása történetét elmeséli Alkinoosznak a kezdetektől, azaz Trójából való elindulásától.

Indulás után hamarosan Iszmarosz szigetére értek, ahol a kikón nép lakott. Az akhájok feldúlták a szigetet, kirabolták és leöldösték a férfiakat, rabszolgasorba hajtották a nőket.

Odüsszeusz javasolta a társainak, hogy miután megszerezték a zsákmányt, hamar hajózzanak tovább, mert kikónok élnek a közeli szárazföldön is, akik bosszút állhatnak rajtuk.

Az akhájok azonban nem hallgattak rá, nekiálltak megünnepelni a győzelmet. Pedig Odüsszeusznak lett igaza, mert a szárazföldi kikónok hamarosan nagy sereggel támadtak rájuk.

Kezdetben az akhájok jól tartották magukat, védve a hajóikat és a zsákmányt, de a nap végére a kikónok kerültek fölénybe, az akhájoknak menekülniük kellett.

Odüsszeusz hajónként hat embert veszített.

Odüsszeuszék tehát elhajóznak Iszmaroszról, miután komoly veszteségeket szenvedtek, de nem jutnak messzire, egy nagy vihar miatt ki kell kötniük és csak a harmadik napon tudnak továbbmenni.

Eleinte rendben is haladnak, de ismét vihar csap le rájuk, ami kilenc napig tart és a lótuszevők szigetére sodorja Odüsszeuszt és társait.

Odüsszeusz három embert küld, hogy nézzék meg, kik lakják a szigetet. Kiderül, hogy a lótuszevők kedves emberek, a három felderítőt is lótusszal kínálják.

Nem is lenne ezzel semmi gond, de aki eszik a lótuszból, az mindent elfelejt, feledik céljukat, családjukat, otthonukat, csak a lótuszra tudnak gondolni.

Így járt Odüsszeusz három embere is, akiket úgy kellett megkötözni és visszahurcolni a hajóra, mert maguktól nem akartak menni.

Odüsszeusz ezután gyorsan parancsot ad a kihajózásra, még mielőtt újabb áldozatokat szed a lótusz.

A követező állomás a Küklopsz-föld, illetve az annak közelében elterülő sziget. A sziget békésnek tűnik, Odüsszeuszék sok hegyikecskét ejtenek és a parton lakmároznak.

Odüsszeusz 12 hajóval érkezett a Küklopszok szigetére, és úgy dönt, hogy társait hátrahagyva, egy hajóval áthajózik a szárazföldre, megnézni, hogy milyen teremtmények laknak ott, esetleg kaphat-e útbaigazítást Ithaka felé.

Amikor a szárazföld közelébe érnek, a parton egy hatalmas barlangot látnak, körülötte hatalmas kecske és birkanyáj és a közelben egy óriási termetű küklopsz alszik.

Odüsszeusz kiköt a parton, majd 12 társával elindul a küklopsz barlangjához. A küklopszot azonban már nem találja ott, közben kihajtotta a nyáját a mezőre.

De így legalább lehetőségük van megnézni a küklopsz barlangját, ami tele van kecsketejből készített sajttal és frissen született kiskecskével.

Odüsszeuszt ekkor elkezdik kérlelni a társai, hogy gyorsan rabolják ki a barlangot, vigyék a sajtot, meg a kecskéket és meneküljenek el a hajóval.

Odüsszeusz most, mikor mesél, belátja, hogy ez lett volna a helyes, de akkor mindenképpen látni akarta közelről a küklopszot is, tehát kiadja a parancsot, maradnak, bevárják az óriást a barlangjában.

Hamarosan érkezik is a küklopsz, betereli azokat az állatokat a barlangba, amiket meg akar fejni, majd anélkül, hogy Odüsszeuszékat észrevenné, elzárja a barlang nyílását egy olyan nagy kővel, amit 22 szekér sem bírna elmozdítani.

A küklopsz elvégzi a szokásos házimunkáját, megfeji az állatokat, sajtot készít stb., az idegeneket csak akkor veszi észre, amikor tüzet gyújt a vacsorához.

Mély hangon kérdezi tőlük, hogy kik ők és mit keresnek a barlangjában.

Odüsszeusz pedig elmondja, hogy Trója alól jönnek, miután feldúlták a várost és Agamemnón akháj király hadseregéhez tartoznak. Reménykednek benne, hogy a küklopsz megvendégeli őket és valami ajándékot is ad, mint ahogy azt az ősi szokás és az istenek megkívánják.

Odüsszeusz azonban mellényúlt, mert a küklopsz kijelenti, hogy ő semmit sem törődik az istenekkel, mert az ő és általában a küklopszok hatalma vetekszik bármelyik istenével.

Az óriás ezután azt akarja tudni, hogy hol van az emberek hajója, de Odüsszeusznak azért annyi esze van, hogy azt mondja, hajótörést szenvedtek.

A küklopsz ekkor fölkap Odüsszeusz embereiből kettőt és földhöz vágja, majd felfalja őket. Ezután kényelmesen leöblíti az ember-vacsorát egy kis tejjel, majd lefekszik aludni.

Odüsszeusz persze azonnal bosszút akar, ki is rántja a kardját, de még időben észhez tér: ha leszúrja a küklopszot, akkor soha nem jutnak ki a barlangból, mert nem tudják a bejárattól elgördíteni a sziklát.

Odüsszeuszék így kénytelenek megvárni a reggelt, hátha akkor alkalom adódik a szökésre. Reggel aztán kiderül, hogy nem adódik…

A küklopsz felkel, reggelire megeszik újabb két ember Odüsszeusz társai közül, majd kihajtja a nyájat a barlangból és visszagördíti a követ. Az emberek továbbra is csapdában vannak, Odüsszeusz hamar rájön, hogy valami cseles terv kell, különben a küklopsz felzabálja őket.

A terv meg is születik, és nekiállnak a megvalósításának. A küklopsz bent hagyta a barlangban a botját, ami akkora, mint egy emberi hajó árboca.

Odüsszeusz ebből vág le egy jó darabot, lehántják a kérgét, kihegyezik és megedzik a tűzben a végét.

Az a terv, hogy amikor az óriás alszik, akkor a karót az egyetlen szemébe döfik és így megvakítják.

Este hazatér a küklopsz, a menetrend ugyanaz, mint előző nap: betereli a nyájat, elzárja a barlang bejáratát, majd megfeji az állatokat és megeszik két embert.

Most azonban Odüsszeusz odaáll mellé és bort kínál a küklopsznak, aki boldogan issza meg, sőt, még háromszor kér is belőle, majd megkérdezi, hogy hívják Odüsszeuszt.

Odüsszeusz – gondolva a jövőre – cselesen azt válaszolja, hogy a neve: Senkise.

A küklopsz nagylelkűen kijelenti, hogy cserébe a borért, Odüsszeuszt, azaz Senkisét fogja megenni utoljára, majd mivel berúgott a bortól, azonnal mély álomba merül.

Odüsszeusz ekkor négy társával újra felhevítik a karó hegyét, majd beleszúrják a küklopsz szemébe.

Az óriás persze azonnal felriad a borzalmas fájdalomra, kitépi a szeméből a véres karót és ordít, hogy a közelben lakó társai segítsenek neki.

A többi küklopsz oda is jön és kérdezik Polüphémoszt – ekkor tudjuk csak meg az óriás nevét – , hogy mi baja van, ki bántja.

A küklopsz pedig ordítva közli, hogy Senkise bántja.

A társak vállat vonnak, mondván, hogy ha egyedül van és senkise bántja, akkor minek ordít és kér segítséget, majd elvonulnak.

Odüsszeusz csele tehát sikerült, Polüphémosz társai nem segítenek neki. Erre a küklopsz is rájön, de mindenképpen bosszút akar állni az embereken, ezért elgördíti a követ a bejárattól és odaül, hogy elkaphassa azokat, akik ki akarnak menni.

Polüphémosz tehát vak, de továbbra is veszélyes, új terv kell, hogy Odüsszeuszék kijuthassanak a barlangból.

Ezért a hatalmas termetű kosok hasára csimpaszkodnak fel, ahol a vastag gyapjú elrejti őket.

Az emberek így sikeresen el tudnak menni a bejáratnál ücsörgő vak küklopsz mellett, aki bár megtapogatja az összes állatot, de nem fedezi fel az embereket.

Kis izgalom azért még adódik, mert Odüsszeusz a végére marad a vezérkosba csimpaszkodva, amin Polüphémosz csodálkozik kissé, mert a vezér mindig elsőként szokott kimenni, de végül őt is kiengedi.

Odüsszeuszék odakint leszállnak a kosokról és amilyen gyorsan csak lehet, hajtják az állatokat vissza a hajóhoz és vízre szállnak.

Amikor eltávolodnak a parttól, akkor Odüsszeusz nem bírj ki, hogy oda neki kiabáljon Polüphémosznak, hogy mégis sikerült kijutniuk a barlangból és bosszúból vakították meg, amiért megette a társaikat.

A küklopsz éktelen haragra gerjed, amiért nem csak megvakították, hanem át is verték. Dühében leszakítja egy hegy tetejét és az óriási sziklát a hajó elé dobja.

A szikla akkora hullámot vet, hogy majdnem visszasodorja a hajót a partra, Odüsszeuszék alig tudnak kitérni a hullám elől.

Sietve eveznek minél messzebbre és Odüsszeusz újra kiabálni akar Polüphémosznak, hogy hencegjen egy kicsit, de társai le akarják beszélni róla, mert lehet, hogy a küklopsz következő „lövése” telibe kapja a hajót.

Odüsszeusz azonban nem hagyja magát és megint odakiabál az óriásnak, hogy tudja meg, ki is vakította meg, a neve nem Senkise, hanem Odüsszeusz.

Meglepő módon ekkor a küklopsz jajgatni kezd és elmondja, hogy régen kapott egy jóslatot egy Télemosz nevű jóstól, aki szerint egy nap majd Odüsszeusz fogja megvakítani Polüphémoszt.

A küklopsz azonban mindig egy legalább akkora, óriási termetű férfira számított, mint amilyen ő maga.

Polüphémosz ekkor az apjához, Poszeidónhoz imádkozik, hogy Odüsszeusz soha ne érjen haza, majd újabb sziklát dob a hajó után, de most sem találja el.

Áthajóznak a szigetre, ahol társaik már kezdenek aggódni. A zsákmányolt juhokból nagy lakomát csapnak, hogy megünnepeljék menekülésüket és meggyászolják azokat, akiket Polüphémosz megevett.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!