| Salavári | Térdig érő lovaglónadrág, bő combrésszel, fenékrésze bőrrel megerősítve.
„Az ajtót Török Jancsi nyitotta rájuk. Lovaglóostor volt a kezében, és szarvasbőr salavári sárgállott rajta. A fején széles karimájú debreceni posztósüveg. A lábán sárga csizma.” (III. rész 3. fejezet) |
| Saroglya | A szekérderék, azaz a szekér rakterének hátsó és/vagy első részét elzáró, fából készült, lánccal fel- és lecsatolható, gyakran öblös, rácsszerű szerkezet. Általában tárgyak, de akár emberek szállítására is használták. „Bort is raboltak délben. Itt van a saroglyában.” (I. rész 3. fejezet) |
| Savószemű | Több jelentése is van: 1. így nevezték a nagyon világos kék szemű embereket 2. Rosszalló tekintetet is jelentett.
„- És milyen az a rabság? – kérdezte egy tizenhat éves, savószemű legény.” (I. rész 4. fejezet) |
| Sáfár | Gazdasági javak felügyelője, olyan valaki, aki más gazdasági értékeire ügyel.
„Hanem odább megint csak ismerőssel találkozott. Egy mozgékony, kis, kerek szakállú ember volt az: Martonfalvi Imre, Török Bálintnak a deákja, sáfárja, hadnagya, szóval egy mindenképpen hasznos belső embere.” (II. rész 15. fejezet) |
| Sekrestye | Kisebb terem a templom szentélye mellett, ahol a miseruhákat és a szertartásokhoz szükséges eszközöket tárolják.
„A templom oldala jobbról-balról be volt dombozva. A dombon kecske legelt. Oldalt egy boltozott bejárás. A kövei kormosak. – Itt talán a puskaport tartják? – kérdezte Gergely. – Azt – felelte Dobó. – Jer, és nézd meg, mennyi erő van itt összehalmozva! – Sekrestye volt ez. – Az. Jó száraz hely a puskapornak.” (IV. rész 2. fejezet) |
| Spongya | Szivacs.
„Éppen a kalamárisát akarta ládába tenni. Kivont a kalamáris oldalából egy nádtollat, és a tintás spongyába nyomta. Egy tenyérnyi kis pergamendarabra egynéhány sort írt, s átnyújtotta a hüledező katonának. (III. rész 12. fejezet) |
| Sugárágyú | Kisebb, viszonylag könnyen mozgatható, hosszúcsövű, elöltöltős ágyú, nevezték csatakígyónak is
„Faldöntő ágyút nem hozott egyik fél se. A sugárágyú meg mit ér?” (I. rész 2. fejezet) |
| Süveg | Kúp alakú, csúcsos sapka, karima és fülvédő nélkül.
„Most már látni, hogy a török csontos arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos, fehér süveg.” (I. rész 1. fejezet) „- Dobó István vagyok – mondotta a süvegét levéve, bokáját összeütve.” (I. rész 2. fejezet) „a férfiak is süveg nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.” (I. rész 7. fejezet) |
| Szagittárius | Íjkészítő.
„- Hát csak eredj, öcskös, egyenesen, aztán kérdezősködjél. Egy kis, zöld házban lakik. A kapu fölött íj lóg. Íjas lakik ottan. – Szagittárius? – Az.” (II. rész 12. fejezet) |
| Számtartó | Uradalmi tiszt, aki a többi gazdatiszt által beadott számadások ellenőrzésével (is) foglalkozik.
„Ezek később jöttek, hát odaültették a vártisztek közé, akik voltak: Sukán János, az öreg számtartó” (IV. rész 5. fejezet) |
| Szelemenfa | Keresztgerenda, a tető gerince.
„A monostor tetejét is szaggatják, a templom szép új födelét is. Repül a sok zöld cserépzsindely, fazsindely, léc, szelemenfa mindenfelől.” (IV. rész 8. fejezet) |
| Szeráj | A szultáni palota női lakrésze.
„- És nem féltitek a leányaitokat? – Mitől? Ha rabul esnek, csak jól járnak vele. De hát fehér képű nő kell a töröknek, főképpen magyar. A leányaink bizony bejárnak olykor a háremek udvarába is. Most is azért táncolnak együttesen, mert be akarnak kéredzeni a szerájba.” |
| Szérü | A falusi gazdaság egyik fontos területe, általában az udvar végén volt, ahol lovakkal simára tapostatták a talajt. Itt csépelték a gabonát, nyírták a birkákat.
„Cecey ott gubbaszkodott a szérű árnyékán, mint valami vén sas.” (I. rész 2. fejezet) |
| Szilidár | Nem hivatásos török lovas katona, aki csak háborúban vonul be. Minimális kiképzést kaptak, ezért harcértékük csekély volt, főleg fosztogattak és a civil lakosságot zargatták.
„- Ezek a szilidárok – mondta Tulipán. – Hej, zsivány akasztófáravalók! Szolgáltam köztetek két esztendőt!” (II. rész 4. fejezet) |
| Szintakszis | Mondattan.
„A pap fölemeli a fejét, és megszólal: – Mától kezdve nem tanulunk se szintakszist, se geográfiát, se históriát, se botanikát, csak éppen a török nyelvet meg a németet, meg a kémiából annyit, hogy hogyan csinálódik a puskapor.” (II. rész 9. fejezet) |
| Szolak | Különleges katonák csoportja a janicsárokon belül. íjászok. Számuk mindig, minden körülmények között 400 volt, és a szultán testőreiként szolgáltak. Parancsnokuk bal kézzel feszítette meg az íját, hogy ne forduljon háttal a szultánnak. Innen kapták a nevüket is: solak=balkezes.
„A vadászok után a császári ménes következett. Táncoló, tüzes paripák: némelyiken rajta a nyereg is. Szolakok és janicsárok vezették a lovakat.” (II. rész 4. fejezet) |
| Szörbet | Arab eredetű érdesség, eredetileg sorbetnek hívták. Hasonlít a ma ismert fagylalthoz, de nem tejjel, hanem vízzel készítették és általában valamilyen gyümölccsel, esetleg mézzel édesítették, valamint nem fagyasztva tálalták, hanem csak erősen lehűtve itták.
„Különösen főzni tudott jól. Szakács volt az apja valamelyik basánál. Az asszonyok megkedvelték, hogy megmutatta, hogy szokás piláfot, böreket, malebit meg szörbeteket főzni, és sokat bolondoztak vele.” (II. rész 2. fejezet)
|
| Szpáhi | Hivatásos török lovas katona. Komoly és magas szintű kiképzést kaptak, elit alakulatnak számítottak.
„Következtek a piros zászlók, íjas, tegzes szpáhik, tisztjeik páncélban; az oldalukon széles, görbe kard.” (II. rész 4. fejezet)
|
| Tamburin | Lantszerű hangszer, amit tollal pengettek.
„Egy májusi délután három bársonyruhás olasz ifjú s két rövid szoknyás olasz leány jelent meg a Héttorony kapuja előtt. Az egyik ifjúnál koboz volt, az egyik leánynál is. A másik leány tamburint tartott a hóna alatt.” (III. rész 11. fejezet) |
| Tapló | Egy fákon növő gombaféle, ami megfőzve és kiszárítva könnyen lángra lobban, ezért évszázadokig használták tűzgyújtáshoz.
„Az asszonyok aztán a pappal harasztot és száraz ágat szedtek a közeli fák alatt. Acéllal, taplóval csakhamar tüzet gerjesztettek.” (I. rész 3. fejezet) |
| Tarack | 10 centinél kisebb űrméretű, rövid csövű löveg. „- Öreg réztarack, faltörő öt, vastarack ugyanilyen öt, őfelségétől rézfaltörő négy; golyóöntő a faltörőkhöz és szakállasokhoz huszonöt, dupla, prágai szakállas ágyú kettő, seregbontó szakállas ágyú öt.” (IV. rész 4. fejezet) |
| Temeszük | Igazolás, bizonylat.
„Ez az öt olasz énekes az én seregemhez tartozik. Ezt a temesszüköt adtam nekik, hogy senki őket ne bántsa, mikor mellettem nincsenek.” (III. rész 12. fejezet) |
| Testamentom | Végrendelet
„- Az öreg pap megmondta, hogy nekem szánták a lányt. Ceceynek a testamentoma szerint enyim lesz a lánnyal a falu is.” (II. rész 2. fejezet) |
| Timsó | Fehér, kristályos, savanykás ízű anyag, amit bőrösszehúzó hatása miatt vérzéscsillapításra használtak.
„A mosást csak állotta a vitéz, meg a timsózást is, de mikor a hosszú fejsebet varrni kezdték, szétrúgta a széket, tálat, borbélyt és borbélylegényt, s rettentő istenfájázások között bement a kaszárnyába.” (IV. rész 3. fejezet) |
| Tinó | Fiatal, 1-3 éves herélt bikaborjú
„- Hamar a legszebbik tinómat! – kiáltotta Cecey vígan a szolgáinak. – Nyársra!” (I. rész 9. fejezet) |
| Topcsi | Török tüzér.
„Az egyik ágyú rengeteg nagy volt; ötven pár ökör húzta. A rövid köntösű, vörös ruhás topcsik serege kísérte.” (II. rész 5. fejezet) „Ott forgolódnak az apró termetű, vörös turbános topcsik a várbeliek szeme előtt. Az ágyúk fekete szája most még némán tátog a vár felé. A topcsibasa le-leguggol, és végignéz rajtuk. Igazgatja jobbra-balra, följebb-lejjebb.” (IV. rész 10. fejezet) |
| Tornác | A falusi házak bejárat felőli oldalán lévő, folyosószerű előtere. Az udvar felé néző oldala nyitott volt, oszlopok tartották a ház tetejét.
„No, gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác alá.” (I. rész 2. fejezet) „A zarándok ott falatozott a tornác végén, a diófa alatt” (I. rész 2. fejezet) |
A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf!
Nagyon tetszik az olvasónaplód! az ,,Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok” részben van egy pár szó amit nem találtam meg, de nagyon kéne a jelentésük:
-kerengő dervis
-janicsár
-mangál
-müezzin
-Tulipánünnep
-perzsa gyászünnep
-szandzsák
-palotás
-lutheránus
-borbély
Kedves Eszti!
-kerengő dervis
Keresd a dervisnél.
-janicsár
Benne van.
-mangál
„Kis terembe vezették. Nem volt abban egyéb, csak egy szőnyeg s azon egy vánkos. A vánkos mellett meg óriás rézmedence, hasonlatos a budai templom sárgarézből való keresztelő-medencéjéhez, csakhogy nem oszlop tartotta, hanem egy márványlap, s nem víz volt benne, hanem parázstűz.
Török Bálint ismerte már azt a bútort: mangál a neve. Az a kályha télen a török földön.”
-müezzin
Ő az a személy, aki a mohamedánokat hangosan kiabálva/énekelve imára hívja a minaretek tetejéről.
-Tulipánünnep
„- Kapudzsi efendi – szólott Török Bálint -, mi van ma, hogy úgy trombitálnak?
– Tulipánünnep – felelte a várnagy. – A szerájban az éjjel nem alszanak.
S odább lépett.
A rabok tudták már, mi az. Tavaly tavasszal is volt olyan ünnep. Olyankor a szultán minden asszonya ott van a szerájkertben.
A szultán női sátorokat állíttat fel a tulipánágyak körül, és a sátorokban az alsórendű háremi nőkkel mindenféle csecsebecsét, gyöngyöket, selyemszöveteket, kesztyűt, harisnyát, cipőt, fátyolt és más efféléket árultat.
Az ő egynéhány száz asszonya sohase mehet ki a bazárba, hát esztendőben egyszer ott örülnek annak, hogy pénzt szórhatnak.
A kert olyankor zsibong a jókedvtől. A palotabeli papagájok, rigók, fülemilék és kanári-madarak kalitkástól fel vannak függesztve a fákra és bokrokra, s versenyt énekelnek a muzsikával.
Este aztán kigyulladnak a Boszporusz egy hajóján az illatos fáklyák és tarka papírlámpások, s az egész hárem zeneszóval hajókázik le a Márvány-tengerig.”
-perzsa gyászünnep
Vallási körmenet, a harmadik rész 7. fejezetében van szó róla, a könyvben tudsz utána olvasni, mert az olvasónaplóban nincs részletezve.
-szandzsák
Török közigazgatási/területi egység, szó szerint zászlót jelent, kb. a magyar vármegyének felel meg.
-palotás
A királyi udvarban szolgálatot teljesítő katona/testőr.
-lutheránus
A református egyház egyik ágának tagja, nevüket Luther Mártonról kapták.
-borbély
A regénybeli jelentése seborvos, de egyébként használják fodrász jelentésben is.
Üdv:
Zsiráf