Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok

„Azonban a kis Éva nem tudott a törzsökre felmászni.” (I. rész 5. fejezet)

„Mögöttük egy lovas szolga kocog az úton. A szolga nyereg helyett két tömött zsákon ül. A hátán is egy nagy bőrturba, vagy amint ma mondjuk: tarisznya. A turbából három nyélféle valami áll ki. Az egyik, hogy megvillanik olykor, láthatóképpen puska.” II. rész 1. fejezet)

„- Hát akkor öltözzön hamar, Tulipán, és jöjjön velem. Az asszony rakjon meg egy turbát ennivalóval. Kulacsot is hozhat.” (II. ész 3. fejezet)

„Beletörölte mind a tíz ujját a bugyogójába, és elővonta a hátáról a fehér ökörbőr turbát.” (II. rész 8. fejezet)

„- A turbánja sincs meg?

– Abból meg kisinget varrt az asszony. Finom patyolat volt.” (II. rész 3. fejezet)

„A zászló alatt és utána arab paripákon tornyos turbánú katonák. A paripák olyan aprók, hogy némelyik katonának a lába csaknem a földet éri.” (II. rész 4. fejezet)

„Amaz a verejtékező, aki levette egy percre a turbánját, legalábbis száz embert ölt meg a perzsa háborúban.” (II. rész 4. fejezet)

„S a munkások a tüfenkcsiknek meg-megújuló puskázása között dolgoznak tovább.” (IV. rész 13. fejezet)

„A tűzmesterek már előbb megkapták a maguk ágyúját, különben sem tudtak egy szót se magyarul, Dobó azonban még egy főágyúmestert akart. Ki legyen az?” (IV. rész 5. fejezet)

„- Ezek az ulufedzsik – szólt Tulipán. – Zsoldos katonák, tábori rendőrök. A hadipénztár mellett is ezek járnak.” (II. rész 4. fejezet)

„Nyüzsög a török had. Lobognak a lófarkas, holdas zászlók. Elöl a janicsárok sárga-piros zászlaja. Hátrább az ulufedzsik fehér csíkos, zöld lobogója. Térdig érő pajzsokkal takartan, vasba öltözötten dübörögnek elő a szpáhik.” (V. rész 16. fejezet)

„Pápista vagy, vagy újhitű? – kérdezte a pap.” (I. rész 2. fejezet)

„Vizet tett fel egy nagy vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele a kondérba.” (I. rész 3. fejezet)

„Tisztelendő atyánk, válasszon széjjel bennünket üstöllést, mert bizony megcsúfol ez az ember: elhagy mindjárt az első napon!” (III. rész 6. fejezet)

„- Hiszen csak vasfű volna! – szólalt meg a feltört lábú Gáspár a kerék mellett.

– A vasfű az olyan fű, hogy lehull tőle a bilincs.” (I. rész 5. fejezet)

„A pap is aludt. A karja a feje alatt. Bizonyosan vánkoson szokott aludni.” (I. rész 5. fejezet)

„Gergely körülpillant a sátorban. Micsoda kéklő pompája a selyemnek! A földön is vastag, virágos, kék szőnyegek. A sátor falán kerek, üvegtelen ablakok. Az egyiken át lehet látni a Margitszigetet. Lent a sátor fala mellett meg vastag ülővánkosok hevernek.” (II. rész 20. fejezet)

„Bálint pap is fegyverbe öltözötten ballagott a piaci tartalékosok közé. A kezében akkora kopja, hogy vendégoldalnak is beillett volna.” (V. rész 18. fejezet)

„A katona rögtön jelentette a bégnek, hogy az olaszok valami rokonfélék, mert igen sírnak a rab körül. Azonban a bég nem sokat törődött már akkor a Jedikulával. A magyarországi kerület (törökül vilajet) foglalkoztatta az eszének minden kerekét.” (III. rész 12. fejezet)

„A topcsik tovább tömték a három zarbuzánt. Bunkós végű vasdöröklővel verték a hasába a puskaport.” (IV. rész 10. fejezet)

„Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog.” (I. rész 2. fejezet)

„És a jobb keze is hiányzott: a vászonzeke ujja csak lötyögött a csuklóján.” (I. rész 2. fejezet)