Borona | Gerenda |
Bosztandzsi | Török szultáni testőr.
„A szultán azután újra lóra ült. A fiai melléje csatlakoztak, s a bosztandzsik és basák kíséretében a robbanás helyére lovagolt.” (II. rész 5. fejezet) |
Börek | Burek. Vajastésztából készült hajtogatott keleti lepényszerűség, tölteléke változatos, leget zöldség, vagy darált hús. Fogyasztják előételként és főfogásként is. „Különösen főzni tudott jól. Szakács volt az apja valamelyik basánál. Az asszonyok megkedvelték, hogy megmutatta, hogy szokás piláfot, böreket, malebit meg szörbeteket főzni, és sokat bolondoztak vele.” (II. rész 2. fejezet) |
Börzsöny | Itt egy fafajtát jelent, amiből vörös színű festékanyagot lehet kinyerni. Eredetileg Brazíliában őshonos.
„Annak a keze-lába cigány szokás szerint börzsönnyel van bepirosítva, de még a haja is.” (I. rész 4. fejezet) |
Cobák | Állat megsütött vagy megfőzött combja.
„Maguk a törökök a nyárson sült cobákokat osztották meg maguk között.” (I. rész 4. fejezet) |
Csausz | Török katonai rang, jellemzően kisebb feladatokat láttak el, pl leveleket, parancsokat vittek, futárkodtak.
„A janicsárok legalábbis tízezren vannak. Azok után jönnek a csauszok meg mindenféle udvari méltóságok.” (II. rész 4. fejezet) |
Csaznegir | Török udvari étekfogó, főtálaló |
Cséphadaró | A gabona kézi cséplésére szolgáló szerszám. A gabonából ezzel verték ki a magokat. Egy hosszabb és egy rövidebb rúdból állt, a kettőt lánccal kötötték össze. Valójában maga a cséphadaró csak a rövidebb szárat jelenti. Háború, parasztfelkelés során gyakran használták fegyverként is.
„Felnémetről valami harminc parasztember jött be. Kiegyenesített kaszával jöttek. Az egyik meg csépet hozott. A cséphadaró persze ki volt verve szöggel.” (IV. rész 9. fejezet) |
Csincsa | Más néven Csinga, régi katonai ütőhangszer
„És szóltak már a török zenekarok. Trombiták harsogása és csincsák csattogása között tűntek elő és haladtak tova a tarkabarka hadtestek”(II. rész 4. fejezet) |
Csizmadiaszék | Alacsony, háromlábú szék. „Pribék János az első, aki melléje futamodik, s az ágyúmester csizmadiaszékét egy fellépő zászlós töröknek a szeme közé vágja.” (V. rész 18. fejezet) |
Csokjasáz | Éljenez.
„A kaputól a táborig a janicsárság állott sorfalként. Oly viharosan csokjasázták a magyar főurakat meg a kis királyt, hogy nem lehetett folytatniuk tovább a beszélgetést.” (II. rész 19. fejezet) |
Csótár | Díszes nyeregtakaró.
„Fügedy egy húszfontos buzogányt vett, Paksy Jób bársonycsótárt, Zoltay egy ezüstsisakot, amelynek orrvédő pecke volt.” (IV. rész 7. fejezet) |
Csöbör | Cseber, veder, vödör.
„Amennyi üres csöbör s fazék csak volt a várban, azt mind meg kellett tölteni vízzel.” (IV. rész 13. fejezet) |
Csöcsös korsó | Mázatlan, füles agyagkorsó. A fül közepén volt a csöcs, azaz egy kitüremkedő nyílás, amin keresztül inni lehetett. A korsót főleg víz tárolására használták, és azért nem kapott mázat, hogy az agyag szellőzni tudjon, így a víz nagyon sokáig hűvös maradt benne.
„- Vizet iszok, ha szomjazok – felelte Dobó. S fölfogta a nagy csöcsös korsót, és a szájához emelte.” (I. rész 2. fejezet) |
Csöpü | Csepű. Apró, vékony szálú kender.
„A legény ágyútömő vaspálcát, vagy amint akkor mondták, döröklő-t vitt a vállán. A pálca végén kormos csöpű feketéllett.” (IV. rész 7. fejezet) |
Csősz | A mezők, rétek, legelők, szőlők, egyéb gazdasági területek őrzésével megbízott személy, nevezték mezőőrnek is.
„Csak egyet kanyarodtunk erre Móréért ezzel a négy emberemmel. Mert útközben egy csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében hált.” (I. rész 2. fejezet) |
Csuha | Földig érő, durva szövetből készült öltözék, amit általában a szerzetesek, vagy a zarándokok viseltek.
„A zarándok leült a földre, és a csuhája bélését bontogatta.” (I. rész 2. fejezet) |
A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf!
Nagyon tetszik az olvasónaplód! az ,,Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok” részben van egy pár szó amit nem találtam meg, de nagyon kéne a jelentésük:
-kerengő dervis
-janicsár
-mangál
-müezzin
-Tulipánünnep
-perzsa gyászünnep
-szandzsák
-palotás
-lutheránus
-borbély
Kedves Eszti!
-kerengő dervis
Keresd a dervisnél.
-janicsár
Benne van.
-mangál
„Kis terembe vezették. Nem volt abban egyéb, csak egy szőnyeg s azon egy vánkos. A vánkos mellett meg óriás rézmedence, hasonlatos a budai templom sárgarézből való keresztelő-medencéjéhez, csakhogy nem oszlop tartotta, hanem egy márványlap, s nem víz volt benne, hanem parázstűz.
Török Bálint ismerte már azt a bútort: mangál a neve. Az a kályha télen a török földön.”
-müezzin
Ő az a személy, aki a mohamedánokat hangosan kiabálva/énekelve imára hívja a minaretek tetejéről.
-Tulipánünnep
„- Kapudzsi efendi – szólott Török Bálint -, mi van ma, hogy úgy trombitálnak?
– Tulipánünnep – felelte a várnagy. – A szerájban az éjjel nem alszanak.
S odább lépett.
A rabok tudták már, mi az. Tavaly tavasszal is volt olyan ünnep. Olyankor a szultán minden asszonya ott van a szerájkertben.
A szultán női sátorokat állíttat fel a tulipánágyak körül, és a sátorokban az alsórendű háremi nőkkel mindenféle csecsebecsét, gyöngyöket, selyemszöveteket, kesztyűt, harisnyát, cipőt, fátyolt és más efféléket árultat.
Az ő egynéhány száz asszonya sohase mehet ki a bazárba, hát esztendőben egyszer ott örülnek annak, hogy pénzt szórhatnak.
A kert olyankor zsibong a jókedvtől. A palotabeli papagájok, rigók, fülemilék és kanári-madarak kalitkástól fel vannak függesztve a fákra és bokrokra, s versenyt énekelnek a muzsikával.
Este aztán kigyulladnak a Boszporusz egy hajóján az illatos fáklyák és tarka papírlámpások, s az egész hárem zeneszóval hajókázik le a Márvány-tengerig.”
-perzsa gyászünnep
Vallási körmenet, a harmadik rész 7. fejezetében van szó róla, a könyvben tudsz utána olvasni, mert az olvasónaplóban nincs részletezve.
-szandzsák
Török közigazgatási/területi egység, szó szerint zászlót jelent, kb. a magyar vármegyének felel meg.
-palotás
A királyi udvarban szolgálatot teljesítő katona/testőr.
-lutheránus
A református egyház egyik ágának tagja, nevüket Luther Mártonról kapták.
-borbély
A regénybeli jelentése seborvos, de egyébként használják fodrász jelentésben is.
Üdv:
Zsiráf