Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok

„Egy aszab ott ült éppen a kocsi mellett. Dárdája az ölében. Feje a kerékagyon. A csutora mellette.” (I. rész 5. fejezet)

„Gergő sivalkodik.

– Csitt! – mondja a török, előkapva a dákosát.” (I. rész 1. fejezet)

Érdekesség, hogy a fejezet további részéből egyértelműen kiderül, hogy Gárdonyi itt a dákost simán csak a tőr szinonimájaként használja.

„Ott a pap az ablakhoz állott, és magyarul olvasta a deák levelet” (I. rész 2. fejezet)

Nem összekeverendő a diákkal!

„a defterdár következett, egy ősz, meggörnyedt arab, a törökök pénzügyi minisztere.” (II. rész 4. fejezet)

„Egy májusi estén két fiatal lovas török érkezett a drinápolyi karavánszerájba. Magyaros ruha volt rajtuk: szűk, kék nadrág, kék atilla, sárga kendőöv, az övükben handzsár; vállukon bő, rozsdaszínű teveszőr köpönyeg, amelynek csuklyája a fejükre volt húzva. Első szempillantásra is látszott, hogy delik, akik csak háborúban szolgálják az igaz hit zászlaját, azontúl pedig rablásból élnek. A magyaros ruha voltaképpen török ruha: keleti nép mind a kettő. A delik mind törökök.” (III. rész 5. fejezet)

„Egy magánosan haladó, egyszerű köntösű lovas. Előtte egy dervis kereng gépiesen egyforma sebességgel. A dervis fején másfél könyök magas teveszőr süveg. A két keze széjjel. Egyik tenyere az ég felé, a másik a föld felé. A szoknyája harangként terüldözik a forgástól.

– Kerengő dervis – magyarázta Tulipán.” (II. rész 4. fejezet)

„A két deli mellé egy félszemű, mezítlábas dervis telepedik. Semmi más ruha nincs rajta, csak egy bokáig érő, rozsdaszínű szőrköpönyeg. A köpönyeg madzaggal van körülkötve a derekán, s a madzagon olvasó és kopott kókuszdiócsésze lóg. A fején nincs süveg. Hosszú, kócos haja csomóba van kötve. Az a süvege. A kezében rézholdas, hosszú bot. Ruhája szürke az úti portól.” (III. rész 5. fejezet)

„- Hát jó ez a sok fegyver, kapitány uram, de én ám elhoztam a dikicsemet is. – S fényes dikicset vont elő a köténye melledzőjéből. – Ha énnékem török jön, hát kihasítom evvel a hasát!” (IV. rész 9. fejezet)

„A cigányon sokszorosan foltozott kék nadrág és ugyanolyan dolmány van.” (I. rész 3. fejezet)

„Az almagyari úton egy vágtató lovast lehetett látni. Süveg nélkül jött. Piros dolmánya szíjon röpdösött utána.” (IV. rész 3. fejezet)

„A legény ágyútömő vaspálcát, vagy amint akkor mondták, döröklő-t vitt a vállán. A pálca végén kormos csöpű feketéllett.” (IV. rész 7. fejezet)

„- A néma barátok négy drabantot küldtek. Az egri káptalan kilencet.

– Kilencet? – mordult föl Bolyky Tamás, a borsodi puskások hadnagya. – Hiszen azoknak száznál is több a katonájuk!” (IV. rész 2. fejezet)

„A hegyoldalban a ragyogó vértezetű dzsebedzsik, s lent a Vadaskert felé a piros sapkás, lovas akindzsik nagy sokasága. Mi minden jön még utánuk!” (IV. rész 8. fejezet)