Tizedik fejezet: Nesselroth Ágnes
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| I. Lipót magyar király és osztrák császár Nesselroth Tamás, Pest polgármestere Nesselroth Ágnes, a polgármester lánya Babó János, szabó Rozsomák János Bercsényi Miklós gróf |
Nincs pontos idő, valamikor az előző fejezet után. |
Pest |
Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
A két Veres fiú közül tehát Laci már elérte a célt: nemes Fáradi Veres Lászlónak hívják, és gazdag ember.
Ezért Laci úgy dönt, hogy Bécsbe indul, ahol elvileg a testvérének Pistának kell lennie. Ha azóta Pista is nemes ember lett, akkor minden rendben, ha meg nem, akkor is van Lacinak annyi pénze, hogy ne legyen több gondjuk az életben.
Kolozsváron azonban arról értesül, hogy a magyar király, I. Lipót, éppen Budára tart. Mivel nem sűrűn fordul elő, hogy a Habsburg uralkodó Bécsből Budára látogat, ezért Laci úgy dönt, hogy érdemes neki is Budára mennie, és megnéznie a császár bevonulását.
Buda és Pest ekkor még két különálló város a Duna két partján, és messze nem olyan fejlett, mint Mikszáth korában. Ráadásul Lipótot sem kedvelték a magyarok, nála jobban már csak Pest akkori polgármesterét Nesselroth Tamást utálták.
Ez mondjuk Nesselroth urat túlzottan nem érdekelte, és mivel igen becsvágyó ember volt, ezért mindenáron hatalmas ünnepséggel akarta fogadni Lipót császárt, amiért majd természetesen kitüntetést remélt.
Nesselroth polgármester úr ki is tett magáért, azonban a császár fogadása rá nézve mégis rosszul sült el. Ugyanis a császár bevonulásakor a polgármesternek kellett átadnia a császárnak szánt köszöntő leveleket és okleveleket. A probléma abból támadt, hogy éppen nem sokkal korábban adta át a díszítőmester Nesselroth úrnak a diadalkapuért és a különböző díszítő elemekért kiállított számlát.
A számla kétezer rhénusi forintról szólt, és a polgármester véletlenül összefogta a számlát a köszöntő levelekkel, és átadta a császárnak.
Rhénusi, vagy rajnai forint: eredetileg a Rajna menti német választófejedelmek által veretett aranypénz volt.
Később azonban az aranyhiány miatt ezüstből vert érméket is így hívták. Értéke 60 krajcár volt.
Néhány héttel később, amikor a polgármester már a kitüntetését várta, akkor levél érkezett a császári udvarból, amiben kétezer forint volt, és egy megjegyzés, miszerint a császár kivételesen megtéríti a költségeket, de kéri, hogy ha legközelebb Budára jön, akkor inkább ne legyen ünnepség…
Nesselroth polgármester úr szerencsétlensége a történet szempontjából nem fontos, egész más miatt került bele a történetbe. Mégpedig gyönyörű lánya, Ágnes miatt:
„Nesselroth Ágnes a legkülönb hajadona volt akkor Pestnek; termetben, arcban és erkölcsökben. Kék szemeiben a szelídség tükröződött, minden mozdulatán báj és kellem ömlött el.”
A történethez pedig úgy kapcsolódik, hogy a szép lány éppen a császár bevonulását figyelte egy fából ácsolt emelvényről, amikor az összeomlott a rajta lévők súlya alatt.
Ágnes valószínűleg a kövezetre zuhan, és csúnyán összetöri magát, ha nem jár éppen arra egy csinosan öltözött ifjú, aki még idejében elkapja az addigra már ájult lányt.
Az ifjú természetesen Laci, aki az alélt lányt egy közeli házba viszi, ahol Babó János szabó lakik a négy lányával.
A lányok gyorsan magához térítik Ágnest, aki először azt sem tudja hol van, aztán meg azt nem, hogy hogy került oda. Amikor ez tisztázódik, akkor meg a nagynénje miatt, bizonyos Francka néni miatt aggódik, aki szintén az emelvényen volt.
Laci közli, hogy ő ugyan nem látta Francka nénit, a szabó egyik lánya pedig azt is megjegyzi, hogy a kisasszony lehetne kicsit hálásabb is a megmentőjének.
Ágnes erre észbe kap, illedelmesen bemutatkozik, majd megköszöni Lacinak, hogy megmentette. Laci pedig csak ámul a lány szépségén, és hevesen bókolni kezd, de egy olyan erkölcsös lány, mint Ágnes erre nem reagálhat. Habár ez kiderül az olvasó számára, hogy őt sem hagyja hidegen a jóképű Laci.
Laci egy aranyat ad a szabónak a segítségért cserébe. Ágnes viszont ragaszkodik hozzá, hogy megtérítse neki ezt a pénzt, probléma viszont, hogy a lánynál semmi sincs. Jön a mentő ötlet, Ágnes papírt, tintát kér:
„Én Nesselroth Ágnes vagyok, a polgármester lánya; följegyeztem kegyelmednek a nevemet erre a fehér lapra. Ha úgy tetszik, írja fölé azt is, amivel tartozom, és küldje el hozzánk, hogy beválthassam!”
Laci elfogadja a lapot, majd ő is bemutatkozik. Ezután útjaik elválnak Ágnes haza indul, Laci pedig beleveti magát a pesti forgatagba.
Laci igazából abban reménykedik, hogy a tömegben esetleg összefuthat Pistával, vagy egy olyan ismerőssel, aki esetleg tud valamit a bátyjáról. De persze semmi ilyesmi nem történik, akkora a tömeg, hogy esélye sincs bármilyen ismerőst látni, vagy megtalálni.
Történik azonban egy érdekes találkozás, mert hirtelen mégis megpillant egy ismerőst, mégpedig azt a Rozsomák Jánost, akivel a nyulat ették az erdőben, és akivel Pista Bécsbe indult.
Lelkesen szólítja meg Rozsomákot, aki azonban hidegen közli vele, hogy ő nem Rozsomák, hanem gróf Bercsényi Miklós.
Laci pedig kénytelen odébb állni, szállást veszi ki egy budai fogadóban, a Griff-ben, ami a budai vár mellett van. Azonban éjszaka nem tud aludni, folyton Ágnes jár a fejében. Reggel aztán fogja a papírt, amit Ágnestől kapott, és a lány neve fölé a következőket írja:
„Én alulírott kötelezem magam, Veres Lászlót holtomiglan híven szeretni.”
Majd egy szolgával elküldi a lapot Ágnesékhoz. Bátor húzás ez Lacitól, ami a szemtelenség határát súrolja, és egyáltalán nem tudhatja, hogy milyen választ kap rá, kap-e egyáltalán valamilyet.
Persze türelmetlenül várja a lány válaszát, annyira, hogy már az udvaron toporog. Ott találkozik össze azzal a gróf Bercsényi Miklóssal, akit előző nap Rozsomáknak nézett.
Megszólítja az urat, de az csodálkozva kérdezi tőle, hogy miért szólítja grófnak, mikor ő Rozsomák János udvari intendáns.
Laci kezd megzavarodni, hiszen a két ember – Rozsomák és Bercsényi – a megszólalásig hasonlít egymásra. De ha ez itt tényleg Rozsomák, akkor legalább megtudhat valamit Pistáról.
Jön az újabb meglepetés: Rozsomák tagadja, hogy ő valaha is találkozott volna Lacival és Pistával, azt meg pláne, hogy Pistával Bécsbe indultak volna.
Laci teljesen elveszti a fonalat: „-De hát ki volt akkor az a Rozsomák? Két ember-e, vagy egy ember? Ha ez az, miért tagadta el a bátyámat, ha pedig a másik, miért tagadta el, hogy Rozsomáknak hívják? Megfoghatatlan rejtélynek látszott előtte, melyből nincs semmi kivezető fonal.”
Rozsomák egyébként egy királyi futárra vár, aki hamarosan meg is érkezik. Azt a hírt hozza, hogy II. Rákóczi Ferenc megszökött a bécsújhelyi börtönből és Lengyelországba menekült.
Erre a hírre Lipót császár udvara csomagolni kezd és indulnak vissza Bécsbe.
Ennél azonban Laci számára jóval fontosabb, hogy megérkezik a válasz Ágnestől, ami csak két szó: „Láttam. Megtartom.”
A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: instancia, kontó, bandérista, kontraktus, golyhó, intendáns
Jelentésüket itt találod.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!