Mikszáth Kálmán – A két koldusdiák – Olvasónapló

Tizennegyedik fejezet: A vérpad

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Magday István (Veres Pista)
Jóska apó (Dobos Bácsi)
Hajdú János
Krucsay
II. Rákóczi Ferenc
Nesselroth Tamás
Szilágyi Márton
Veres Laci
A Rákóczi-szabadságharc alatt Iblói mező
Sárospatak

Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

Magday, azaz Veres Pista hamarosan a császári csapatok egyik legsikeresebb parancsnoka lesz, úgyhogy Rákóczi a halálbüntetés mellé egy fél év múlva még 200 arany vérdíjat is kitűz a fejére.

Magday pedig végül nem kerülheti el a sorsát, fogságba esik. A dolog egy szinte jelentéktelen csetepaté közben történik, amikor egy viszonylag kis létszámú kuruc csapat akad össze egy szintén kicsi labanc csoporttal az iblói mezőn

A kurucokat egy bizonyos Jóska apó vezeti, a „legöregebb káplár” Rákóczi hadában. Maga az összecsapás nem fontos, a lényeg, hogy Magdayt személyesen Jóska apó ejti foglyul.

Jóskának ismerősnek tűnik az elfogott labanc tiszt, még inkább a kardkötője, de valószínűleg nem jönne rá, hogy kiről van szó, ha az egyik társa, egy Hajdú János nevű katona fel nem ismeri Pistát.

Jóska apónak csak ekkor derül ki, hogy Magdayval együtt 200 aranyat is fogott, hiszen a vérdíj még mindig érvényes Pistára.

Jóska még mindig nem hisz a szerencséjének, ezért egyenesen megkérdezi, hogy tényleg Magday-e a az elfogott labanc tiszt.

Ekkor jön a még nagyobb meglepetés, kiderül ugyanis, hogy Jóska apó nem más, mint Dobos bácsi. (Csak ugye korábban soha derült ki a történet során Dobos bácsi keresztneve.)

Nagy egymásra ismerés ez a csatamező kellős közepén: Veres Pista és a mostohaapja Dobos bácsi találkozása a háború szeszélyének köszönhetően.

Igazán kellemetlen helyzetbe azonban Dobos bácsi kerül, hiszen azt a fiút sikerült elfognia, akit őt nevelt fel, ráadásul most már tudja, hogy Pistára halálbüntetés vár.

Az öregben viaskodik az apai szeretet és a Rákóczi iránti hűség, végül az utóbbi győz:

„Megszakad a szívem – zokogta –, megszakad. Jaj, mit fogok a nénétek mondani, hogy általam pusztultál el? Mert ne hidd azt valahogy, édes fiam, hogy én szabadon eresztelek. Becsületes ember vagyok, ha megfogtalak, elviszlek, én a fejedelmet meg nem csalom. A saját fejemet odakínálom a tiedért, de a tiedet ki nem hagyom siklani a kezemből”

Dobos bácsi komolyan is gondolja a dolgot, és azért, hogy nehogy véletlenül kísértésbe essen, Pistát átadja Hajdú Jánosnak, sőt az érte járó 200 aranyat is átengedi neki.

Hajdú János pedig elindul Pistával Sárospatakra Rákóczihoz.

Sárospatakon a fejedelem éppen országgyűlést tart, ez már a szabadságharc végjátéka, Rákóczi dolgai nem állnak túl jól. Talán ennek is köszönhető, hogy szó nélkül írja alá Pista halálos ítéletét, aminek végrehajtását egy szerdai napra tűzik ki.

Szerda kora reggel Krucsay ébreszti a fejedelmet. Krucsay feladata, hogy jelentsen Rákóczinak az előző éjjel történtekről, illetve, hogy aznap ki kér kihallgatást a fejedelemtől.

Aznap elég színes a kihallgatásra várók társasága: Pest és Debrecen város küldöttsége, Jóska apó, és egy fiatalember, aki mindenáron beszélni akar a fejedelemmel.

Rákóczi először Dobos bácsit szólítja. Az öreg persze kegyelmet jött kérni Pista számára, és elmeséli, hogy ő nevelte fel a legényt.

Hamarosan kiderül, hogy Dobos bácsi semmit sem tud arról, hogy Pistát miért ítélték halálra. A fejedelem felvilágosítja:

„-Lopott? – motyogta az öreg, és kitörülte a könnyeket a szemeiből. – Oh, felséges uram, oh felséges ura! – kiáltá fájdalmasan. – Akkor én semmit sem szóltam.”

Dobos bácsi távozik, a fejedelem ezután a két város küldötteit fogadja: mindkettőt régi ismerőseink vezetik, a pestit Nesselroth Tamás, a debrecenit pedig Szilágyi professzor, annak a Szilágyi Magdának az apja, akitől Pista a kardkötőt kapta.

A városi küldöttsége egyébként azért jöttek, hogy a rájuk kivetett adó befizetéséről, pontosabban be nem fizetéséről tárgyaljanak Rákóczival.

Közben az udvarról nagy zsivaj hallatszik, Pistát viszik a vesztőhely felé. Jelenti a várnagy, hogy a tömeg kegyelmet kér Pistának, de a fejedelem nem enged.

„De ebben a pillanatban szétlökve az ajtónállókat, erőnek erejével berohant lihegve egy férfi, német katonaruhában. A köpönyeg, mellyel ruháját takarta künn, lecsúszott róla.”

Veres Laci az érkező, aki a testvére megmentése érdekében végre bevallja, hogy ő vittel el a kincseket:

„-Beszélj! – mondá a fejedelem. – Mit hozhatsz fel?
-Azt felséges uram, hogy nem tolvaj.
-Ki vitte hát el akkor a kincseimet?
-Én .”

Laci ezután gyorsan elhadarja a legfontosabbat: nem Pista, hanem ő vette el a fél üstnyi kincset, Pista nem bűnös, éppen ártatlanul viszik akasztani.

A fejedelem azonnal utasítja az embereit, hogy rohanjanak a vesztőhelyre, bár egyáltalán nem biztos, hogy időben fognak odaérni.

Lóra pattan Laci is, és vágtat Pista után

„ De Laci is csak most vette észre a nagy izgatottság miatt, hogy nem egyedül van: hol mellette, hol előtte versenyt fut egy kutya.
Nini ni, hiszen ez az ő fehér kutyája!
Fölsikoltott örömében: Dráva! Dráva!
A kutya vígan ugrott hozzá, és a kezeit nyalogatta. Csakugyan a Dráva volt.”

Laci végre levonja a tanulságot is:

„Megérdemeltem-e? Hátha csakugyan megérdemeltem, és a gondviselés büntetett meg, amiért nem úgy cselekedtem, amint kellett, s most, hogy végre úgy cselekedtem, ahogy illő, visszaadta a kutyámat. Hátha csakugyan igaza volt annak az öregasszonynak, aki azt mondta a halálos ágyán: »Mit tudjátok ti azt, nem-e én osztom a szerencsét«, s szegény bátyámnak adta a fekete kutyát, a balszerencsét, nekem pedig a fehér kutya jutott, a jó szerencse – de nem tudtam becsülni…”

A fejedelmi kegyelem az utolsó pillanatban érkezik, Pistát nem akasztják fel. Hamarosan mindketten a fejedelem előtt állnak, ott van a debreceni és a pesti követség is.

Itt végre minden tisztázódik, hiszen a lényeget Pista sem tudja, Laci neki sem mesélte még el, hogy ő bukkant rá véletlenül Gyulafehérváron a fejedelem kincseire.

Laci mesélni kezd:

„Laci volt a simább, jobb elbeszélő, ő mondta el az egész történetüket, Krucsaytól kezdve, mint karolta fel őket Dobos néni, hogy nyerte el Pista a kardkötőt a nagy erdőn, s hogy szeretett belé Szilágyi Magdába (Ejha! – dünnyögte közbe a jelenlevő Szilágyi uram), s ebből a szikrából nőtt nagyra a vágy, nemességet szerezni. Hogy indultak el a világba, miképp kapták a fekete és fehér kutyát; szerencsét hozott az egyik, szerencsétlenséget a másik. Azután találkoztak Rozsomákkal, és elváltak. Itt aztán mindenik külön mondta el a maga dolgát, de csak a Lacié volt tarka, ki mikor a sok pénzfélét magához vette, a bátyját indult megkeresni, de Pesten ott ragadt, mert beleszeretett a Nesselroth uram leányába! (Ejha! – dünnyögte Nesselroth is.”

Rákóczi először Krucsayhoz fordul, akiről nem gondolta volna, hogy ilyen kegyetlen tud lenni. Krucsay bevallja, hogy már régen megbánta tettét, ráadásul meg is fizetett érte, mindhárom fiát elvesztette.

Éppen ezért, már régen eldöntötte, hogyha „valaha megtalálnám az elüldözött gyermekeit, mindenemet nekik hagynám.”

Laci és Pista tehát egy csapásra a hatalmas Krucsay-birtok örökösei lesznek.

De a fejedelem nem áll meg itt, közli Nesselroth Tamással és Szilágyi professzorral, hogy megadja városaiknak a kért adófizetési halasztást, de csak abban az esetben, ha lányaikat, Ágnest és Magdát hozzáadják Lacihoz és Pistához.

„A két fiatal vitéznek az arca a legverőfényesebb örömben tündökölt.
-Oh, istenem! Sohasem leszünk képesek meghálálni felséged jóságát.
-No, no – végzé a fejedelem -, nem kell ám olyan nagyon előre örülni, mert még azokat a Krucsay-birtokokat előbb vissza kell szedegetni a labancoktól.”

 

A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: fringia, peroráció, zsöllye

Jelentésüket itt találod.

-Vége-




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .