Tizenharmadik fejezet: Akit a golyó nem fog
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Magday István (Veres Pista) Vak Bottyán Sigbert Heister, császári tábornok Fekete László (Veres László) Bercsényi Miklós gróf |
A Rákóczi-szabadságharc alatt |
Szombathely Sárospatak |
Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
Néhány hetet, hónapot, esetleg évet is ugrunk a történetben, ez nem derül ki pontosan. Bőven benne járunk már a Rákóczi-szabadságharcban, amikor a kuruc oldalon olyan hősök születtek, mint Ocskay László, Vak Bottyán vagy Bezerédy Imre.
A történet szempontjából viszont egy Magday István nevű katona a fontos, aki Vak Bottyán hadában szolgált:
„Magday Istvánról az volt a hiedelem, hogy testét a golyóbis nem fogja, s kit anya szült, nem árthat neki, mert meg van kenekezve a Szent-György éjszakáján pont éjfélkor talált gyík zsírjával”
Ez természetesen csak a katonák között terjedő legenda volt, az viszont biztos, hogy Magday bátor, rátermett katona, aki mindig hősiesen és vakmerően harcol, bár az igaz, hogy „Honnan jött, hová való, senki sem tudta.”
És stratégának sem utolsó, mert egy alkalommal rajtaüt a Sigbert Heister tábornok által vezetett osztrák seregen Szentgotthárdnál, csúnya vereséget mérve rájuk.
Maga Heister is menekülni kényszerül, Magday pedig vágtat utána. A tábornok végül úgy dönt, hogy megfordul, és megküzd Magdayval.
A nagy zűrzavar közepette tehát Heister és Magday nekiállnak, hogy szabályos párbajt vívjanak. Heister lova azonban megriad, mire a tábornok elejti a kardját.
Magday azonban ahelyett, hogy lekaszabolná az osztrákot, nagyon lovagiasan visszaadja neki a kardját. Ezen persze a tábornok meglepődik, de Magday közli, hogy ez csak természetes, ő nem párbajozik fegyvertelennel.
Kezdődne a párbaj, de ekkor érik utol őket a kurucok, és az egyik huszár segíteni akar Magdaynak, rálő Heisterre. A golyó azonban szerencsétlen módon Magday lovát találja el. Heister azonnal menekülőre fogja:
„Isten önnel! – kiáltá elvágtatva Heister. – Ha egyszer önnek is le találna esni a kardja, számítson rám, én azt akkor fölemelem.” (Ez a mondat a későbbiekben még fontos lesz.)
A Heisterrel vívott párbaj, és Magday egyéb cselekedetei Rákóczihoz is eljutnak, akinek nagyon imponál a kuruc hős bátorsága, ezért úgy dönt, hogy Magday lelőtt lova helyett a saját gyönyörű paripái közül küld neki egyet.
Ez persze hatalmas megtiszteltetés, és egyik nap Magday valóban arra lovagol be a táborba, hogy egy futár meghozta számára a lovat, menjen Vak Bottyán sátrába.
A sátorhoz vezető úton egy Fekete László nevű közlegény akarja visszatartani Magdayt, akiről szintén nem sokat lehet tudni, csak annyit, hogy Magday jó barátja, de már nem sikerül utol érnie, Magday belép a sátorba.
És jön a baj. A futár ugyanis nem más, mint Bercsényi, aki Magday Istvánban rögtön felismeri a Sárospatakról csellel megszökött Veres Istvánt.
Azonnal elveszi a kardját, és kiküldi a sátorból, amíg Vak Bottyánnak elmeséli Pista történetét. Pista pedig engedelmesen átadja a kardját, és kilép a sátorból.
A sátor előtt persze hatalmas éljenzés fogadja, hiszen a kuruc tábor úgy tudja, hogy Magdayt kitüntették. A sátor mellett ott áll a fejedelem ajándék lova is. Pista gondol egyet és felpattan rá, mintha csak ki akarná próbálni, majd elvágtat.
Eleinte senki sem gyanakszik, csak a Fekete László nevű közlegény tudja, hogy Pista soha nem fog visszatérni a lóval. Fekete István ugyanis Veres Laci, Pista öccse. Gyorsan ő is lóra ül, és Pista után vágtat.
Eközben a sátorban Bercsényi éppen Pista történetét meséli Vak Bottyánnak. Bottyán alig akar hinni a fülének, hiszen Magday a legvitézebb katonája volt, erre most kiderül, hogy lopott, sikkasztott, csalt, és megszökött a börtönből.
Bottyán szerint lehet, hogy ez igaz, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Magday, azaz Veres Pista milyen hősiesen harcolt a kurucok között. Addig magyaráz Bercsényinek, amíg az megenyhül, és azt javasolja Bottyánnak, hogy terjesszen fel kegyelmi kérvény Rákóczihoz.
De addigra a két Veres fiú már messze jár.
Hová mehetnének máshová, mint az ellenséghez, a labancokhoz. Pista gondolatmenete egyszerű:
„Ha itt nem kellettem, majd kellek odaát.”
Pista sértettsége érthető, hiszen ő tudja, hogy nem lopott, nem sikkasztott, nem csalt, ellenben hősiesen harcolt, most mégis újra a régi – el nem követett – bűneivel vádolják.
És Laci továbbra is hallgat, pedig ha már Sárospatakon, a börtönből való szabaduláskor elmondta volna Pistának, hogy az üstben lévő kincsek felét ő vitte el, akkor egy csomó dolog másképp alakult volna.
Hiszen Laci nem követett el bűnt, amikor elvitte a kincs felét, mert nem tudta, hogy kié, azt hitte a leégett ház tulajdonosa hagyta hátra, aki talán meg is halt. Vagyis talált kincs volt.
Ha ezt elmeséli Pistának, akkor az tisztázhatta volna magát Bercsényi előtt, és akkor egész máshogy alakul az életük. De Laci sem akkor, sem most nem mond semmit.
Pista és Laci tehát beáll az osztrák seregbe, hiszen Heister tábornoktól kapott egy ígéretet: „Ha az ön kardja esik le egyszer, jöjjön hozzám, és én felemelem.”
Hát most Pista bajban van, Heister pedig segít is neki, rögtön egy csapat parancsnokságát bízza rá. Pista pedig meghálálja:
„Veres István lassankint egyike lett a legjobb császári csapatvezéreknek, akit sűrűn és dicsérőleg emlegettek a Bécsbe küldözött bulettinek.”
Az eset híre persze Rákóczihoz is eljutott, aki érdekes reagál. Először Pista pártját fogja:
„-A tolvaj nem lehet hős. Magday pedig igazi hős.” Ezután parancsba adja, hogy kegyelem Magdaynak.
Amikor azonban pár hónappal később kiderül, hogy Magday átállt a labancok oldalára, akkor már más a fejdelem véleménye:
„-A becsületes ember nem lehet soha áruló” És parancsba adja, hogy Magdayt meg kell ölni.
A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: brigadéros, sacrebleu, csótár, infámis, fátum, bulletin
Jelentésüket itt találod.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!