Nyolcadik fejezet: Hírnök a másvilágról
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Apafi Mihály, Erdély fejedelme Apor István, erdélyi nemesúr Boér Kristóf, erdélyi nemesúr Veres Laci (Fáradi Veres László) Az udvari bolond Gabcsa Gábor |
Mint az előző fejezet | Erdély Gyulafehérvár A fejedelmi palota |
Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
Veres László tehát nagyon furcsa, kényes és kényelmetlen helyzetbe került: ott áll Erdély fejedelme előtt rongyos, koszos ruhában, fehér kutyájával a lába mellett, nagyurakkal körülvéve, és neki kell eldöntenie két részeg főúr vitáját, ami arról szól, hogy milyen a pokol?!
Lacinak azonban szerencséje van, mert hirtelen egyébe jut egy történet, amit még Dobos bácsi mesélt nekik gyerekkorukban, és ez a sztori nagyon hasonló a két főúr vitájához. És Laci belekezd a történetbe:
Élt egyszer két szomszéd faluban két pap, egy katolikus és egy protestáns (kálvinista). Annak ellenére, hogy különböző felekezethez tartoztak, jó barátságot ápoltak egymással.
Volt nekik azonban egy különös vitájuk, amit minden alkalommal elővettek és folytattak, amikor csak találkoztak. Ez a vita pedig gyakorlatilag ugyanaz volt, mint Apor István és Boér Kristóf vitája: hogyan néz ki a túlvilág?
Nyilván a saját egyházuk tanítása szerint mindketten mást gondoltak róla, és a saját igazáról próbálta meggyőzni mindkettő a másikat. Ez természetesen soha nem sikerült, hiszen az ő esetükben ez valójában egy hitvita volt.
A barátság és ezzel együtt a vita már 15 éve tartott, amikor egy alkalommal disznótort tartottak a katolikus papnál, ahol vendég volt a kálvinista pap is. Persze most is elővették a szokásos vitát, de mivel már az összes érvet milliószor átbeszélték, és azokat az összes többi vendég is rég kívülről fújta, ezért a katolikus pap azt javasolja, hogy álljanak le a vitával:
„ […] …hagyjuk el most az egészet, majd megtudom, ha magam is ott leszek a másvilágon.
Esküdj meg – kiáltá izgatottan a kálvinista pap –, hogy ha hamarabb találsz meghalni, eljössz nekem megmondani, melyikünknek volt igaza!
-Ha Te is megígérd, Miska. Esküszöm, hogy eljövök hozzád a halálom után. Papi hitemre fogadom.
-Én is esküszöm. Itt a kezem rá. Elmegyek hozzád, és megmondom az igazat.”
És persze, ahogy arra számítani lehet, a kálvinista pap még aznap este meghal. Amikor a disznótor után hazafelé megy, akkor a szánja szakadékba zuhan.
Ezt a katolikus pap nem tudja, ezért amikor valaki megzörgeti az ablakát az éjszaka közepén akkor nagyon megijed, majd értetlenkedik, hogy Miska miért jött vissza.
„-Visszajöttél? Mi bajod történt?
-Meghaltam – felelte a kálvinista pap tompa, nyöszörgő hangon –, és eljöttem neked megmondani, hogy a másvilágon se úgy nincs, ahogy én mondtam, se úgy nincs, ahogy te mondtad. Ámen!”
Laci ezután összegzi a történet lényegét:
„- Hát én azt gondolom, fölséges fejedelem – végzé a koldusdiák meséjét –, hogy ha igaz az, amit a másvilágról jött hírnök mondott, a két vitatkozó közül egyiknek sincsen igaza.”
És a fejedelem bizony igazat ad Lacinak, sőt a két vitatkozó főúr is elfogadja a koldusdiák történetét.
Egyedül az udvari bolondnak van annyi esze, hogy rámutasson egy nagy igazságra:
„-Ugyan, ugyan! – vágott közbe az udvari bolond – hiszen éppen azt mondta, amit a tudós. Atudóst kinevették vele, a tudatlantól akceptálják. Ilyen a világ!”
De hát ugye a bolonddal most se foglalkozik senki.
Felmerül azonban még egy probléma, Apafi annak ígérte az opálköves kardot, akinek igaza lesz. Mivel egyik főúrnak sincs igaza, ezért a kardot Lacinak adja.
Ekkor azonban megvillan Laci esze, aki közli, hogy nem illő elfogadnia a kardot addig, amíg csak rongyos ruha van rajta. A fejedelem erre parancsot az apródoknak, hogy öltöztessék fel rendesen a legényt.
Ezután meg Laci azzal érvel, hogy bár most már szép ruha van rajta, de a kardot még mindig nem fogadhatja el, hiszen nem nemes, és kardot csak nemes hordhat.
Ez általános vidámságot vált ki a főurak körében, Apafi rögtön hívatja is Gabcsa Gábort, a piktort (festőt), és parancsot ad neki, hogy amíg a kancellárián kiállítják a nemeslevelet, addig fesse meg Laci nemesi címerét.
A fejedelem először azt akarja, hogy a címerben egy fáradt utas legyen zöld mezőben, de amikor a piktor rámutat arra, hogy a fáradtságot nem lehet lefesteni, akkor az uralkodó úgy dönt, hogy fessen egy fehér kutyát zöld mezőbe. (Más kérdés, hogy a piktor azért nem a szakmája művésze, ezért a lefestett kutya inkább egy kecskére hasonlít.)
Laci új neve pedig ezentúl nemes Fáradi Veres László lesz.
A két világgá indult testvér közül tehát Laci tulajdonképpen már elérte a fő célt. Kis csellel és többé-kevésbé véletlenül ugyan, de nemes ember lett belőle. Más kérdés, hogy pont az a testvér szerezte meg előbb a nemességet, akinek ez kevésbé volt fontos.
Laci közel sem annyira becsvágyó, mint a bátyja, mégis ő szerzett hamarabb kardot, címert és nemeslevelet.
A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: argumentum, disputáns, ámbitus, akceptál, szekretárius, almárium, prédikátum
Jelentésüket itt találod.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!