Tizenkettedik fejezet: A rab
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Veres Laci Boncz Márton Krucsay Bercsényi Miklós gróf Veres Pista |
Nincs pontos idő | Sárospatak |
Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
Az előző fejezetben Laci majdnem mindent elveszített: oda a vagyona, és eltűnt a kutyája. A nemesi címe ugyan még meg van, de az vagyon nélkül nem sokat ér, mint ahogy Ágnes szerelmére is számíthat még, de a lány kezét vagyon nélkül nem adja Nesselroth Tamás.
Sárospatakon Laci és Marci első útja a börtönhöz vezet, ahol egy őrtől megtudják, hogy valóban ott raboskodik egy Veres István nevű ember. Az őr azt nem tudja megmondani, hogy miért zárták be a rabot, de az biztosan tudja, hogy halálbüntetés néz ki neki.
Érdekességként még megjegyzi az őr, hogy a rab nagy fekete kutyája nem hajlandó elhagyni a gazdáját, most is ott hever a fal tövében.
Laci szeretne beszélni a bátyjával, de az őr szerint ehhez a várnagy engedélye kell. Jön a következő rossz hír, kiderül, hogy várnagy nem más, mint Krucsay, aki ugye agyonverte a Veres fiúk apját.
Tőle ugyan aligha számíthat bármire is Laci.
Ezután Laci azt akarja megtudni, hogy egyáltalán mit vétet Pista, amiért börtönbe került. Ezt csak Bercsényitől lehetne megtudni, akinek a parancsára bezárták. Szerencse, hogy Bercsényi is éppen Sárospatakon van, szerencsétlenség viszont, hogy a köszvénye miatt nem fogad látogatókat. Illetve csak kétféle ember juthat be hozzá: javasasszony, vagy jós. És ugye Laci és Marci egyik se.
A helyzet kilátástalannak tűnik, de végül Marcinak mentő ötlete támad. Laci egyébként is elmesélte már az egész életét Marcinak, akiről kiderül, hogy egész talpraesett:
„Boncz Márton regényes hajlamú fickó volt, ki két év előtt még ott molnárkodott a tallósi malomban, melyet a Dudvág vize hajt; ábrándos lelke fölkergette Budára szerencsét keresni, s itt találkozott Lacival elzüllötten; az szolgálatába vette az öreget. Nagy színészi tehetség volt benne, bámulatosan tudott utánozni másokat s tettetni magát.”
Ez a tehetsége most jól jön Marcinak, ugyanis elhatározza, hogy jósnak adja ki magát, hátha úgy Bercsényi közelébe tud kerülni.
Beletelik ugyan pár napba, amíg elterjed a híre, hogy új jós érkezett a városba, de végül bejön a terv, egy hét múlva Marci már bejáratos Bercsényi grófhoz, aki elnevezi őt Habakuk prófétának.
Marci jól játssza a szerepét, Bercsényi meg különösebben nem hisz a jósokban, Marci inkább amolyan udvari bolond szerepet tölt be, az a dolga, hogy szórakoztassa a grófot.
Marci egy alkalmas pillanatban felveti a börtönben ülő Pista ügyét Bercsényinek, mondván, hogy egy rabról álmodott az éjjel, aki Sárospatakon raboskodik.
Bercsényit láthatóan érzékenyen érinti a téma:
„Lopott, sikkasztott, elárulta a fejedelmet. Ne is emlegesd Habakuk, mert csak rossz vért csinálsz. Egy fél esztendeje vallatjuk, tortúrázzuk, de olyan konok, hogy nem vall. Majd talán az akasztófa alatt magához tér. Pedig úgy bíztam benne, mint a saját fiamban.”
A hírek tehát nem jók, Pista kiszabadulására esély sincs, sőt minden pillanatban várják a fejedelem által aláírt halálos ítéletet.
Ez persze megrázza Lacit. Ő azt gondolta, hogy Pista beállt a labancok közé, és úgy esett hadifogságba, azt soha nem gondolta volna, hogy a testvérét lopás miatt tartják fogva.
Marci azt is közli, hogy Bercsényi másnap indul Szenicra, és mivel igen megszerette őt, ezért Marci is vele tart. Laci is jobban tenné, ha beállna kurucnak és velük tartana.
Laci azonban nem akarja elhagyni a bátyját, marad. Végső elkeseredésében úgy dönt, hogy mégis megpróbálkozik a várnagy Krucsaynál.
Természetesen az ajtónálló őr először nem akarja beengedni, de amikor Laci összekulcsolt kézzel könyörögni kezd, akkor az őr viselkedése érthetetlen módon egy pillanat alatt megváltozik:
„-Bocsánatot kérek kegyelmedtől. Azt hittem csak kér, nem tudtam, hogy parancsolhat.”
Laci semmit nem ért, de a következő pillanatban már Krucsay előtt áll, aki szerencsére nem ismeri fel egykori jobbágya fiát. Hogy is ismerné, hiszen azóta már jó pár év eltelt.
Krucsay legalább olyan alázatosan viselkedik, mint az előbb az őr. Laci még mindig nem érti, hogy mi történik, de kezd rájönni, hogy valószínűleg összetévesztik valami fontos személlyel, mert Krucsay rögtön azt kérdezi tőle, hogy mi a fejedelem parancsa.
Laci gyorsan kapcsol, ez jó lehetőség Pista kiszabadítására. Közli, hogy a rab ügyében jött, aki a fejedelem utasítása szerint azonnal szabadon eresztendő.
Krucsay ellenvetés nélkül közli az őrrel, hogy engedjék el Pistát. Laci már rohanna is, amikor Krucsay megállítja, és Laci gyűrűjét kéri.
Ekkor derül ki Laci számára, hogy a kezén lévő gyűrűt látta meg az őr, amikor összekulcsolta a kezét. Mint kiderül, a gyűrű azt jelenti, hogy hordója a fejdelemet képviseli, a fejedelem nevében jár el.
Laci gyűrűje viszont az üstben talált kincsek közül származik, ezért Lacin átvillan, hogy az a rengeteg kincs talán Rákóczi fejedelem tulajdona volt.
Sokat azonban nem agyalhat, rohan az őr után, aki a börtönbe tart. Pár perc, és Pista szabad.
Pista persze csodálkozik, hogy mit keres ott az öccse, pláne, hogy hogyan sikerült kiszabadítania. Laci egyelőre nem válaszol, inkább az érdekli, hogy Pista mit lopott, amiért börtönbe került.
Pista elmeséli, hogy Rozsomák János és Bercsényi gróf valóban ugyanaz a személy. Amikor Laci és Pista találkoztak Rozsomákkal az erdőben, akkor Rozsomák valójában azért ment Bécsbe, hogy Rákóczi vagyonát Magyarországra szállítsák, nehogy a felkelés kirobbanásakor az osztrákok elkobozhassák.
Rozsomák, azaz Bercsényi gróf hamar megszerette Pistát, és végül minden titkába beavatta. A fejedelem kincseit egy üstbe rejtették, amit elástak. A helyet csak Rozsomák és Pista tudta.
A baj abból lett, hogy amikor a szabadságharc miatt szükség lett volna a kincsre, és visszamentek az üstért, akkor abban csak a korábban ott hagyott kincs felét találták meg.
Mivel a kincs helyéről csak ketten tudtak, ezért Bercsényi rögtön Pistát vádolta meg a lopással, így került börtöne.
Laci persze sápadtan hallgatja a történetet. Tehát igaz volt a sejtése, az általa megtalált kincs, amiből a gyűrű is származott, valóban a fejedelem kincse volt. Pista szerencsétlenségére éppen Laci talált rá az üstre véletlenül. Aztán amíg Laci Budán volt, addig Rozsomákék visszamentek az üstért, de ott már ugye csak a felét találták, azt magukkal is vitték.
Ezért nem találta meg Laci a fél üstnyi kincset, mikor visszatért Gyulafehérvárra.
Laci most már tudja az igazságot: a bátyja miatta került börtönbe, és végezték ki majdnem. Az igaz, hogy ő szabadította ki, de ha korábban nem viszi el a talált kincs felét, akkor Pista soha nem is kerül börtönbe.
Laciban azonban nincs meg a bátorság, hogy ezt el is mondja Pistának:
„Ej, mit használna, ha mindent elmondanék? Úgyis csak ott volnánk, ahol vagyunk, legfeljebb engem érne örökös szemrehányás.”
Végül csak annyit mond Pistának, hogy nem maradhatnak Sárospatakon, sem a kurucok között, mert csellel szabadította ki Pistát, ami előbb-utóbb nyilván kiderül.
Laci azt javasolja, hogy álljanak be a labancok közé. Pista azonban erre nem hajlandó.
„-Azt már nem teszem. Hanem a becsületemet megyek keresni.
-Az ugyan nehéz lesz.
Már én pedig mégis utána nézek. Csak még nem tudom, melyik úton kezdjem.”
Vagyis Pistát nagyon bántja, hogy ártatlanul került börtönbe, mindenképpen tisztázni akarja magát. Fogalma sincs, hogy éppen az öccse juttatta akaratlanul is oda, de Laci meg nem elég bátor hozzá, hogy ezt elmondja neki.
A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: lénung, kapacitál, staféta, tortúráz, sentencia, secretum sigillum, garádics
Jelentésüket itt találod.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!