Hetedik fejezet: A fejedelem délután
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Apafi Mihály, Erdély fejedelme Salitius Márton, a fejedelem feleségének orvosa Apor István, erdélyi nemesúr Boér Kristóf , erdélyi nemesúr Schmidt István, híres tudós Baló Mihály, udvari hadnagy Veres Laci Kornis Pál, apród Az udvari bolond |
Nem derül ki pontosan, de valószínűleg hónapokkal, akár egy vagy több évvel is az előző fejezet után |
Erdély Gyulafehérvár A fejedelmi palota |
Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
Erdélyben járunk, egész pontosan Gyulafehérváron, a fejedelmi udvarban, Apafi Mihály fejedelemsége idején, „aki igen jámbor fejedelem vala, de mégis sok rosszat cselekedett, kivált délutánonként”
Az erdélyi rendek is észrevették, hogy Apafi fejedelem „rossz” intézkedéseket hoz délután, ezért azt a törvényt hozták, hogy a fejedelem olyan rendeletei, amiket délután hoz, azok nem érvényesek.
Ezzel meg az volt a probléma, hogy a fejedelem szeretett mulatozni, aminek következtében a délelőttöket általában átaludta. „Mármost hát mikor uralkodjék, ha délután nem szabad, délelőtt pedig nem lehet?”
Ráadásként Apafi egyébként is gyengekezű uralkodó, akit jobban érdekel a bor meg a mulatság, mint Erdély ügyei. A nevében inkább felesége, Bornemissza Anna, illetve a fejedelem főtanácsosa Teleki Mihály intézi a fejedelemség ügyeit.
Itt érdemes megjegyezni, hogy Apafi Mihály, Bornemissza Anna és Teleki Mihály valóban létező történelmi személyiségek voltak, és ma már a történészek nem tartják annyira gyengekezű és tehetetlen erdélyi fejedelemnek Apafi Mihályt, mint amilyennek Mikszáth leírja.
A fejezet cselekménye tehát az erdélyi fejedelmi udvarban játszódik. Éppen ebéd után vagyunk, amikor Apafi Mihály fejedelem a nemesurakkal levezetésként már elég komoly mennyiségű bort elfogyasztott.
A hangulat egyre emelkedettebb és oldottabb, amikor Salitius Márton, a fejedelem feleségének orvosa, figyelmezteti a fejdelemet, hogy most már nem kéne többet innia, mert árt az egészségének. „A bor, úgymond, sok embert visz a másvilágra.”
Több se kell a félig és teljesen részeg nagyuraknak, egyből elkezdenek azon vitatkozni, hogy vajon milyen lehet a másvilág. A vitázók közül kiemelkedik Apor István és Boér Kristóf, akik végképp nem értenek egyet abban, hogy milyen is a pokol.
A vitában először maga a – szintén nem józan – fejedelem próbál meg igazságot tenni, majd amikor ez nem sikerül neki, akkor hívatja Schmidt Istvánt, az éppen a fejedelmi udvarban tartózkodó híres tudóst, tegyen ő igazságot a vitatkozó nagyurak között.
Hogy a dolog még érdekesebb legyen, Apafi Mihály felajánlja, hogy a legszebb, opálköves kardját ajándékozza a vitázók közül annak, akinek Schmidt István majd igazat ad.
Érkezik is a híres tudós, akit meglep, hogy a fejedelem a délután közepén hívatja, még jobban meglepődik, amikor az ebédlőben egy nagy rakás bortól vörös arcú nemest talál, élükön a fejedelemmel.
Apafi vázolja a problémát a tudósnak: Apor István és Boér Kristóf el fogják mondani az érveiket arról, hogy szerintük milyen a túlvilág, Schmidtnek pedig el kell döntenie, hogy kinek van igaza.
A két nemesúr pedig egymás szavába vágva el is kezd érvelni, bár az egész inkább hasonlít részeg hőbörgésre, mint tényleges érvelésre.
Schmidt István engedelmesen végighallgatja őket, majd nagyon diplomatikus öntést hoz:
„…azt mondom, hogy az isten a mindenség titkai közül sokat árult el az embereknek. […] de az isten, mikor a mindenség titkait közprédának bocsátotta, nem adott oda mindent; némelyeket megtartott magának. […] Mert amiről a két főúr vitázott, az éppen a mindenség ama titkai közé tartozik, amiket az isten magánál tartott.”
Vagyis Schmidt szerint hiába vitatkozik a két főúr a pokolról, hiába állítja mindkettő, hogy neki van igaza, valójában nem tudhatjuk, hogy milyen a pokol.
Itt egy kicsit érdemes megállni, és elképzelni a helyzetet, ahogy Erdély fejedelme és az erdélyi főurak fényes délután félrészegen azon vitáznak, hogy vajon milyen lehet a túlvilág. Ahelyett, hogy az államügyekkel foglalkoznának, azaz értelmes dolgokkal töltenék az idejüket…
A főuraknak nem igazán tetszik Schmidt tulajdonképpen igazságos és a valósághoz legközelebb álló döntése. Egyedül az udvari bolond ad neki igazat, de hát ugye az ő véleménye meg nem számít. Meg az opálköves fejedelmi kard is túl vonzó ahhoz, hogy ne akarják eldönteni a vitát.
Ezért aztán Apafi fejedelemnek újabb ötlete támad. Ha a híres tudós nem tud dönteni, akkor az apródok menjenek ki a fejedelmi palota elé, és hozzák be az első arra járó embert, döntsön az a főurak vitájában.
Az apródok rohannak is teljesíteni a parancsot, majd hamarosan jelenti az udvari hadnagy, Baló Mihály, hogy az apródok egy fiatal csavargót fogtak, aki azonban nem akar bejönni a kutyája nélkül.
„-Hát jöjjön be kutyástól.” – mondja a fejedelem.
Az olvasónak nem nehéz kitalálnia, hogy ki a csavargó: Veres László az, aki az előző fejezetben a kereszteződésben Erdély felé indult.
A fejezetből nem derül ki, hogy egészen pontosan mikor játszódik, de azért egy koldusdiáknak Debrecenből eljutni Gyulafehérvárra a korabeli viszonyok között hónapokba telhetett, ha nincs szerencséje, akkor akár évekbe is.
A véletlen úgy hozta, hogy éppen akkor lődörgött a fejedelem háza előtt, amikor az apródok embert kerestek az utcán.
Laci azonban ezt nem tudja, de még azt sem, hogy éppen a fejedelem előtt áll éppen:
„- Mit akarnak velem az urak? Én semmi sem vétettem. Én bepanaszolom az urakat. Eresszenek el!”
Kornis Pál, az egyik apród végül megsúgja neki, hogy szedje össze magát és ne fenyegetőzzön, mert Erdély fejedelme, Apafi Mihály előtt áll.
„A koldusdiák elsápadt, és lassú reszketegség fogta el a lábait. Egy fejdelem előtt áll!”
Schmidt tudós azonban hamar megnyugtatja Lacit, hogy semmi rosszat nem csinált, és semmi végzeteset nem akarnak tőle az urak. A feladata csak annyi lesz, hogy tegyen igazságot két főnemes vitájában.
Apor István és Boér Kristóf érveit most Schmidt foglalja össze Lacinak, akinek döntenie kell, kinek van igaza.
A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: disputa, judicium, opinió, dixi, bilikom, státus
Jelentésüket itt találod.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!