Kilencedik fejezet: A kincs
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Veres Laci Istók, a ragyás arcú kapuőr Dráva kutya Nagy Gergely, az Arany medve kocsmárosa Veér István Petki Gábor Kovasóczi Miklós |
Közvetlenül az előző fejezet után. |
Erdély Gyulafehérvár A fejedelmi palotában A leégett házak között Az Arany medve fogadóban |
Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
Hosszú, de fontos fejezet!
Laci, azaz most már nemes Fáradi Veres László tehát immár nemes, és szép ruhája, kardja is van. Nem sokkal a fejedelmi udvarból való elbocsátása után azonban rájön arra, hogy mije nincs: pénze. Azt nem adott neki a fejedelem.
Márpedig most a díszes nemesi ruhában, karddal az oldalán nem állhat neki koldulni, így viszont hamarosan éhen hal.
Eszébe jut, hogy visszamegy a fejedelemhez, hátha tőle kaphatna valami udvari állást. Most azonban nincs akkora szerencséje, már a fejedelmi palota előtt álló őrökön sem jut túl.
Istók, a ragyás arcú őr csak annyira hajlandó, hogy kigúnyolja őt, de be nem engedi. Még annyi derül ki, hogy a fejdelemhez nem lehet csak úgy besétálni, előbb audienciát (kihallgatást) kell kérni.
Az audienciát pedig Teleki Mihálynál kell kérvényezni, de Laci ne is erőlködjön, mert Teleki Mihályhoz meg éppen lehetetlen bejutni.
Vagyis Istók körülményesen és gúnyosan, de végül elhajtja Lacit, aki nem tehet mást, tovább bolyong Gyulafehérvár utcáin. Hamarosan a városnak egy olyan kerületébe ér, ahol láthatóan nem sokkal korábban nagy tűzvész pusztított.
Mindenhol leégett házakat, beomlott tetőket, romos udvarokat lehet látni. Laci az egyik udvarban meglát egy megperzselt szilvafát, amin maradt még néhány szem gyümölcs. Annyira éhes, hogy azokat kezdi el enni.
A fehér kutya, Dráva, ezalatt a romok között szaglászik, majd hirtelen éktelen vonyításba kezd, és mire Laci odaér, addigra már félig ki is kapart egy üstöt a föld alól.
Fontos megjegyezni, hogy Laci a kutyának köszönheti a szerencséjét!
És most jön csak a meglepetés Laci számára, az üst ugyanis tele van kinccsel:
„Az üst telided-teli volt aranypénzekkel, drágaságokkal; csatok, gyűrűk, násfák, gyémántok, gyöngyök és smaragdok csillogtak bent vakító pompában. Soha ennyi kincset egy rakáson.”
Laci egy másodperc alatt gazdag ember lett, amivel rögtön egy újabb probléma is járt: az üst olyan nagy, és a benne lévő kincs olyan sok volt, hogy nem tudta egyszerre hová tenni őket, nem volt annyi zsebe, amibe belefértek volna.
Próbál ésszel válogatni, de mindig azon veszi észre magát, hogy csak még egy marékkal, csak még eggyel vesz ki az aranyak közül, aztán megint mozdulni se tud a temérdek kincs súlyától.
A felét visszarakja az üstbe, de akkor meg az a baja, hogy mi van, ha valaki megtalálja, amíg ő nincs a közelben.
„Még csak néhány perce volt nábob, és máris kapzsi. A pénzzel együtt kapja az ember a pénznek betegségeit.”
Végül aztán csak győz a józan esze, a kincs egy részét az üstben hagyja, a többivel megtömi a zsebeit. Az üstöt visszaássa a földbe és letűz mellé egy karót, hogy később majd megtalálja.
Kitámolyog a romok közül, szinte sokkos állapotban van, nem is tudja, hogy hirtelen mihez kezdjen. Ekkor felhangzik az utcán, hogy „-Fogjátok el, fogjátok!”, amitől Laci nagyon megijed, azt hiszi, hogy rá vonatkozik, amiért ellopta az aranyakat.
Szaladni kezd, és mivel úgyis rettentően éhes, beszalad az első kocsmába, aminek az ablakából pecsenyeillat árad. Hamar kiderül persze az is, hogy az utcán nem Lacit üldözték, csak a fejedelem apródjai szórakoztak egymással.
Ha viszont már Laci betért az Arany medve nevű kocsmába, akkor valamit enni is akarna. A kocsmában csak néhány nemes lakmározik, de Laci hamar megtudja Nagy Gergelytől, a kocsmárostól, hogy bizony aligha kaphat ott bármit enni.
Az Arany medvét ugyanis aznapra kibérelték az ott lakmározó urak, akik korábban vadászni voltak, és az elejtett vadat a kocsmárossal süttették meg. Más pedig abból nem kaphat.
Közben Laci meg is ijed, mert a kocsmáros figyelmezteti, hogy valami kiesett a zsebéből. Amikor Laci visszanéz, akkor látja, hogy kilyukadt a zsebe, és egy csomó aranyat meg drágakövet hagyott el maga utána a földön. Szerencse se a kocsmáros, se az urak nem veszik észre, hogy milyen komoly kincseket hagyott el.
Amikor Laci bemutatkozik, akkor az is kiderül, hogy bizony a pletyka gyorsan terjed Gyulafehérváron is:
„Aha – rikkantott fel Gergely –, kend hát az atyámfia, akit ma tett meg a fejedelem koldusból nemesnek! Látom aranyat is adott őnagysága. Persze, van neki bőven – tette hozzá keserű gúnnyal –, ha elfogy, ad az ország.”
Vagyis Laci története már végigfutott a városon, amikor meghallják a nevét, akkor az addig csendben lakmározó urak is felpattannak, és rögtön meg akarnak ismerkedni Lacival. Ráadásul, bár nem igaz, hogy a fejedelem aranyat adott Lacinak, de ez legalább egy jó magyarázat arra, hogy honnan van pénze.
Érdekes helyzet ez, mert a kocsmában régi családokból származó, született nemesek ülnek az asztal körül, míg Laci aznap reggel még egy halálra vert paraszt kolduló fia volt.
Most viszont már ő is nemes, tehát elvben az uraknak egyenlőnek kell tekinteniük őt magukkal. Ez azonban kezdetben nem egészen van így. Az urak inkább csak Laci érdekes története miatt ültetik le magukhoz az asztalhoz, nem padig azért, mert ő is nemes, bár úgy tesznek, mintha ez lenne az ok.
Néhány nemes úr nevét meg is tudjuk, amikor bemutatkoznak Lacinak: Veér István, Petki Gábor, Kovasóczi Miklós. Az urak gyorsan azt is eldönti egymás között, hogy próbára teszik a bátorságát és az eszét is.
Először jön a bátorságpróba: az urak vadásztörténeteket kezdenek el mesélni. Ezek a történetek pedig – ahogy az a vadász- és horgásztörténetekkel lenni szokott – több lódítást tartalmaznak, mint igazságot.
Kovasóczi Miklós meséli éppen, hogy egyszer nyúlra vadászott, ki is nézte magának az áldozatot, amikor a nyúl észrevette őt, de ahelyett, hogy elfutott volna, szembe fordult vele, és megfenyegette a mancsával.
Kovasóczi ettől annyira megijedt, hogy elejtette a puskát, a nyúl pedig elfutott.
Laci erre a történetre elneveti magát, mire Kovasóczi magából kikelve kezd el ordítani, amiért – szerinte – Laci gúnyosan mulat rajta:
„- Nekem elégtétel kell! […] Látom az arcán, a szemein Veres uramnak, hogy nem hiszi, amit mondtam. Aki pedig nekem nem hisz, az, követelem, mérje össze velem a kardját!”
Laci persze nem tudja, hogy éppen próbára teszik, ezért nagyon megijed, úgy tűnik, hogy még a végén tényleg párbajoznia kell. Persze máris jön a kibújási lehetőség, amit az urak ajánlanak fel neki, éppen azért, hogy kiderüljön, gyáva-e:
„[…] hát mármost neked kell nyilatkoznod, de nemesi szavadra, hiszed-e a nyúl históriáját vagy sem, mert ezen fordul meg a kérdés.”
Laci végre rájön, hogy ugratják: „-Ha ti hiszitek, hát miért ne hinném én is.” Ez mondjuk nem a legjobb válasz tőle, mert az urak elkönyvelik, hogy gyáva.
Ezután unszolni kezdik Lacit, hogy most ő meséljen egy vadászkalandot. Laci eleinte szabadkozik, hogy nem vadászott ő soha korábban, de nem tud kitérni a feladat elől, ezért mesélni kezd.
Elmondja, hogy amikor jött Erdélybe, akkor a Királyhágónál találkozott egy éhes medvével. Lacinál semmilyen fegyver nem volt, ezért futni kezdett egy szakadék felé, amin keresztben egy fatörzs feküdt.
Éppen a fatörzs közepén egyensúlyozott, amikor a szakadék túloldalán is megjelent egy medve.
„-No, és mi történt aztán? – kérdék és lélegzetelfojtva hallgatták.
– Istennek ajánlottam a lelkemet…
-De hát a medvék mit csináltak?
– Hát mit csináltak volna? Megfogtak és megettek!
Az urak sok mindenre számítottak, de erre nem, ebből kiderült számukra, hogy Laci mégsem olyan ügyefogyott, mint gondolták.
„Ejnye, hiszen te pompás fiú vagy, aki hatalmasan kigúnyolt minket! Úgy kellett nekünk, minek kötekedtünk veled! Lefőztél, cimbora, beismerjük. Kovasóczi a bátorságodat akarta próbára tenni, én meg az eszedet. No, tehát te bebizonyítottad egy füstre mind a kettőt. Volt bátorságod nevetségessé tenni bennünket és az eszedet is megcsillogtatni ugyanekkor.”
Ettől kezdve az urak valóban befogadják maguk közé Lacit, jóval éjfél utánig esznek, isznak, mulatnak.
Az urak azonban csak nem bírják ki, hogy még utoljára ne próbálják megtréfálni Lacit. Közlik vele, hogy náluk az a szokás, hogy az ilyen tivornyák költségeit mindig az fizeti, akinél a legkevesebb pénz van. Az urak biztosak benne, hogy így Lacinak kell fizetnie.
Persze ez nem okoz gondot Lacinak, hiszen amikor kifordítja a zsebeit, akkor a fél zsebében több arany és drágakő van, mint az uraknál összesen.
Lacit ezután már nem kóstolgatják, sőt, Petki szállást is kínál neki éjszakára.
Másnap azután furcsa dolgok történnek Gyulafehérváron. Ugyanis a korán kelők közül többen is aranyakat és drágaköveket találnak elszórva az utcákon arra, amerre Laci előző este a lyukas zsebével futott.
A dolognak hamar híre megy, ráadásul a Lacival előző este együtt lakomázó urak is terjesztik a pletykát, hogy milyen sok pénz volt Lacinál, ők már öklömnyi gyémántokról beszélnek.
A dolog a fejedelemhez is eljut, aki hamar összerakja, hogy arról a legényről van szó, akit előző nap ő tett nemessé. De honnan lett neki hirtelen annyi pénze?
A történet nagyon rejtélyes, és mivel Laci már kora reggel vásárolt magának egy lovat, és elhagyta a várost, ezért senki sem kap válaszokat.
Ezért aztán persze megindul az emberek fantáziája, és arra jutnak, hogy Laci bizonyára egy álruhás királyfi volt. És mi mást kereshetne egy álruhás királyfi Gyulafehérváron, a fejedelmi udvarban, mint feleséget.
És ki a legszebb lány Gyulafehérváron? Teleki Mihály lánya. Telekiék pedig gyorsan kiderítik, hogy Laci előző nap bizony be akart volna jutni Telekihez, de Istók, az kapuőr, nem engedte.
Istókot ezek után nem dicsérték meg…
A fejezetben előforduló régi, régies és idegen szavak: köpü, audiencia, traktér, szakajtó, násfa, diskurzus, parola, exisztál, respektus
Jelentésüket itt találod.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!