Harmadik felvonás 1. szín
| Szereplők | Helyszín |
| Rosencrantz Guildenstern Király Királyné Ophelia Polonius Hamlet |
Szoba a kastélyban |
A Hamlet olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:
A Hamlet szereplői betűrendben
A Hamlet szerelőinek viszonyrendszere – infógrafika, gondolattérkép
Másnap Rosencrantz és Guildenstern jelentést tesznek a király és a királyné előtt. Azaz elmondják, hogy semmit sem tudtak kideríteni arról, hogy mit gondol Hamlet. Jelen van Polonius és Ophelia is.
Rosencrantz megjegyzi, hogy csak a színtársulat érkezésének hírére élénkült meg Hamlet és hogy este előadás lesz.
Ekkor szól bele a beszélgetésbe Polonius, aki megerősíti a színészek érkezését, egyben Hamlet nevében meghívja a királyt és a királynét az esti előadásra.
Rosencrantz és Guildenstern távoznak, majd a király elküldi a királynét is. Ennek oka pedig az, hogy a király és Polonius most akarják elrendezni a véletlennek tűnő találkozást Hamlet és Ophelia között, amit ki akarnak hallgatni, hogy megtudják, Hamlet valóban megőrült-e, és ha igen, akkor ennek Ophelia iránti szerelme az oka, vagy sem.
A királyné távozik, a király és Polonius pedig elbújnak.
Érkezik Hamlet, aki ekkor mondja el híres Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés… kezdetű monológját.
A monológ az öngyilkosságról és annak következményeiről szól. Lényege, hogy Hamlet szerint az embereket – és így őt is – csak az tartja vissza az öngyilkosságtól, hogy nem tudják mi lesz „azután”.
Vagyis nem tudják, hogy mi következik a halál után. A legtöbb embert – így őt is – megrémíti az ismeretlen, márpedig a halálból még senki sem jött vissza, senki sem tudja, hogy mi történik utána az emberrel.
Hamlet szerint ez az egyetlen logikus magyarázat arra, hogy az emberek inkább választják a nehéz, küzdelmes életet, a nyomort, a zsarnokságot, a szenvedést, a sikertelenséget. Milyen könnyen véget lehetne ezeknek vetni, ha öngyilkosok lennének. De ezt csak nagyon kevesen merik megtenni, mert félnek, hogy mi lesz velük azután.
Hamlet ekkor veszi észre – nem éppen a legjobb pillanatában – Opheliát. Kettejük beszélgetése elég kellemetlenre sikerül.
Hamlet ugyanis kijelenti, hogy soha nem szerette igazán a lányt, majd azt javasolja neki, hogy vonuljon kolostorba.
Ophelia megretten Hamlettől, aki a lány szemszögéből nézve tényleg úgy viselkedik, mint egy őrült, ami őszintén elszomorítja a lányt, mert Ophelia tényleg szereti Hamletet.
Hamlet távozik, jön a király és Polonius.
A király számára Hamlet szavaiból az derült ki, hogy itt nem szerelmi bánatról van szó, Hamletet nem a viszonzatlan szerelem bántja, más az oka, bár arra nem tud rájönni, hogy mi.
Mivel azonban Hamlet viselkedését veszélyesnek tartja, ezért úgy dönt, hogy elküldi Angliába, ami ekkoriban Dánia adófizetője volt, hogy hozza el az angol adót. A király abban bízik, hogy a környezetváltozás, a másféle ingerek hátha elterelik Hamlet figyelmét, bármi is legyen a baja.
Polonius azonban ragaszkodik hozzá, hogy a szerelmi bánat a baj. Azt javasolja, hogy az esti előadás után Hamlet anyja, a királyné négyszemközt beszéljen a fiával, Hátha sikerül valamit kiderítenie. Ha nem, akkor menjen csak Hamlet Angliába.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!