Szophoklész – Antigoné – Elemzés

Az Antigoné elemzéséhez kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

Kreón és Teiresziász

Kreón Antigonén kívül más szereplőkkel is szembe kerül a drámai harc során, az egyikük Teiresziász, a jós.

Kettejük kapcsolata különleges, mert bár Teiresziász alattvaló, Kreón neki köszönheti a trónját, és sok jó tanácsot is kapott tőle – tehát lenne oka megbízni Teiresziászban, mégis lázadással, összeesküvéssel gyanúsítja. Ebből is látszik, hogy Kreónnak nincsenek barátai, senkit se kezel egyenrangúként, mindenkin uralkodni akar és senkiben se bízik.

A vak jós sokkal tisztábban átlátja a helyzetet, mint az elvakult király, de szelíd szavaira indulatos, pökhendi választ kap. A drámai feszültség kettejük vitájában csúcsosodik ki, és végül mégiscsak Teiresziász indulatos szavának lesz elég ereje ahhoz, hogy Kreónt jobb belátásra bírja.

Persze, látszólag a jóslat – az istenek döntése – hatására omlik össze a király, de ez csak a látszat.

Szophoklésznál nem az isteni közbeavatkozás állítja helyre a világrendet, hanem mindig a jellemekből következnek a tettek, és az előzményekből a következmények.

Kreón és Haimón

Talán a legtragikusabb ellentét az, amely Kreón és fia, Haimón közt bontakozik ki.

Haimón nem lázad apja ellen, hanem engedelmes fiúként áll elé, és ennek megfelelően sokkal finomabb eszközökkel küzd. Nem olyan erőszakos, harcias karakter, mint Kreón, sőt, Antigoné acélos keménysége is hiányzik belőle, viszont fűti a szenvedély, amelyért bármire képes.

Az ő problémája nem az isteni törvény megsértése, bár elvben egyetért Antigonéval, hanem azért vállalja fel Kreónnal a konfliktust, mert meg akarja menteni menyasszonyát. Ugyanakkor láthatóan nemcsak Antigonét védi, hanem saját apját is óvni akarja egy rossz döntés következményeitől.

Érveit azonban Kreón elereszti a füle mellett, és csak a saját önző érdekeit nézi, sőt, megsértődik a kioktatás miatt. Haimón kétségbeesik attól, hogy nem tudja megmenteni a szerelmesét, ezért fenyegetőzik öngyilkossággal – de ezt is olyan finom célzás formájában teszi, hogy apja, aki mindenben lázadást szimatol, félreérti. Ez a félreértés a dráma legtragikusabb félreértése.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Szophoklész – Antigoné – Elemzés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Zsiráf!
    Gratulálok a szép elemzéshez. Ehhez kapcsolódóan lenne egy észrevételem. Kreon megértéséhez segítség lehet, ha azt nézzük, hogy már eddig is milyen veszteség érte. A háttér alapján megtudható, hogy Megareusz nevű fiát már elveszítette korábban, amikor a város megmentése érdekében áldozatot kellett valakinek vállalni. Erre senki nem volt hajlandó, ezért a saját fia (az egyik) jelentkezett önként. Ezzel az apát borzalmas veszteség éri, melyért cserébe kapja Oidipus fiainak halála után a királyi rangot.
    A másik oldal, amit még érdemes figyelembe venni, hogy Kreon éppen most kezdte meg királyi munkálkodását. Első intézkedése az őt már korábban cserben hagyó város ellen (ugye senki sem jelentkezett önmagát feláldozni, csak a saját fia), hogy olyan rendeletet hoz (ne lehessen eltemetni az áruló (?) fiút), amely egyben provokáció is. Mintha csak várná, hogy valaki megszegi, hogy aztán halálbüntetést szabhasson ki rá. Ám arra nyilván nem számít, hogy éppen a leendő menye az, aki szembeszáll vele. Egyszersmind azzal is szembe kell néznie, hogy a menye később talán egyetlen megmaradt fiát is szembenállásra fogja hergelni, másrészt pedig ha már az első intézkedését is vissza kell vonnia, akkor a királyságban ugyancsak tapasztalatlan uralkodó vajon miféle jövőre számíthat?
    Éppen ezért érthető a megkérgesedett Kreon nagyon is emberi reakciója, érhető az istenek minden fölötti törvényével való szembeszegülés: hagyták a fiát elveszni, hát akkor ő meg jól nem teljesíti az ő örök törvényüket.
    Egyik fia elvesztése, a másik fia elpártolásának lehetősége, a menye nyílt lázadása, a lakosok előzetes engedetlensége, az isteni erkölcsi rendben bekövetkezett korábbi csalódás együttese segíthet megérteni a véleményem szerint korántsem csak gőgös és dölyfös, hanem a hatalmát alighanem joggal féltő politikus képét. Aki előtt ott lebeg az a példa, hogy a „jó” fiú sem adta át a hatalmat, melyhez való ragaszkodása Kreon számára mindenestül elfogadható lesz, még ha polgárháború és halálos veszteségek fakadnak is belőle.
    Ennyit szerettem volna Kreon védelmében elmondani, köszönöm a lehetőséget, még egyszer gratulálok, tisztelettel: Siket Nándor

    Válasz
    • Kedves Dr. Siket Nándor!

      Nagyon szépen köszönöm a hasznos kiegészítést!!! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .