Szophoklész – Antigoné – Elemzés

Az Antigoné elemzéséhez kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

A konfliktus kibontakozása

Az Antigoné és Kreón közti ellentét a 2. epeiszodionban robban ki: ekkor kerülnek nyíltan szembe egymással.

A temetéshez használt port az őrök szétszórják, így Polüneikész holtteste ismét meztelenül hever, Antigoné pedig visszatér és újabb port szór rá. Miközben ezt a szertartást végzi, az őr rajtakapja, elfogja és a király elé vezeti.

Kreón ekkor még azt reméli, hogy Antigoné tagadni fogja tettét vagy azt állítja, hogy nem tudott a tilalomról – ez megmentené Kreón tekintélyét, de nem így történik. A lány beismeri, amit tett: „Elismerem, sosem fogom tagadni azt.” A király kérdésére azt is bevallja, hogy tudott a parancsról, hiszen nyilvánosan kihirdették. Mindezt csendesen, nyugodtan mondja, így derül fény férfiasan kemény, megingathatatlan jellemére.

Nyugalmát az a szent meggyőződés adja, hogy helyesen cselekszik. Egyáltalán nem fél ellenszegülni, nem alázkodik meg, nem bánja és nem szégyelli, amit tett, hanem büszkén felvállalja – ezzel tovább növeli Kreón haragját. „Konok leány: konok szivű atyjára üt. / Balsors alatt se hajtja meg kemény nyakát” – hangzik a kar véleménye.

Ezután egy vita bontakozik ki Antigoné és Kreón között. A király szidja a lány vakmerőségét, aki nemcsak megszegte a parancsát, de „tettével mosolyogva kérkedik”.

Antigoné valóban úgy viselkedik, mint aki tettéért elismerést érdemel: úgy érzi, a nép becsüli, amiért tisztesen eltemette a tulajdon bátyját, csak azért nem állnak ki mellette, mert félnek Kreón zsarnokságától. A testvéri szeretetre hivatkozik, ami miatt ő nem hajlandó szégyenkezni, még akkor sem, ha fivére Théba ellen támadt.

Vitájuk lényege, hogy Kreón a különbségtételt erőlteti: ne bánjanak egyformán a két halottal, hiszen az egyik védte a hazát, a másik meg elárulta. Antigoné azonban egyformán szereti mindkét testvérét és egyformán is gyászolja őket; azzal érvel, hogy az alvilágban is egyenlő elbánásban lesz részük.

Vitájukból kitűnik, hogy Kreón nincs tisztában azzal, hogy kit büntet, amikor nem engedi Polüneikészt eltemetni. Egy halottat nem lehet olyan mércével mérni, mint egy élőt – Kreón nem ismeri fel, hogy ezzel a tiltással nem Polüneikészt bünteti, hanem azokat, akik szeretik és meg akarják adni neki a végtisztességet.

Innentől késleltető jelenetek sora következik.

Először is megjelenik Iszméné, akit Kreón azért kéretett maga elé, mert bűnrészességgel akarja megvádolni. Mi persze tudjuk, hogy Iszméné ártatlan, ezért is ér váratlanul a fordulat, amikor magára vállalja a bűnt, amit nem követett el. Ő sokkal gyarlóbb, esendőbb jellem, mint Antigoné: nem mindig azt teszi, amit jónak tart, nem szegül szembe Kreónnal, mégis amikor arra kerül a sor, hogy menthetné magát, Antigoné mellé áll. Talán nővére példája ad neki erőt, mindenesetre vele akar halni – pont azt a büntetést vállalva, amelytől annyira félt, hogy nem akarta a bűnt elkövetni.

Ez is hősies tett, amelyet lehet büszkeséggel is magyarázni, de Iszméné jellemével is: talán neki több idő kellett, hogy döntését meghozza, mert nem olyan bátor, kihívó és büszke, mint Antigoné. Azért akarja, hogy őt is megbüntessék nővére tettéért, mert lelkében egyetértett vele, Antigoné azonban hidegen, nyersen elutasítja áldozatát: „Ebből a tettből részesedni nincs jogod, / mert nem kívántad, s én sem osztoztam veled.”

Antigoné itt elég keményen beszél a húgával, vajon miért?

Kétféleképpen is lehet értelmezni a viselkedését: lehetséges, hogy megveti Iszménét, amiért nem mert csatlakozni hozzá, amikor hívta, hogy együtt temessék el Polüneikészt. Lehet, hogy gyávának tartja és haragszik rá, és ezért nem akar közösséget vállalni vele semmilyen szinten.

A másik magyarázat: félti Iszménét, nem akarja, hogy őt is halálra ítélje Kreón. Mivel a testvére, szereti és sajnálja őt, meg akarja menteni, ezért utasítja el ilyen határozottan és ridegen Iszméné önfeláldozását: „Te nem halhatsz velem. Nem vállalhatsz olyat, / mit nem te végeztél. Elég, ha én veszek.”

Antigoné tudja, hogy Kreón gyanakszik, és csak így győzheti meg Iszméné ártatlanságáról. Ami a királyt illeti, az ő szemében őrültségnek tűnik Iszméné pálfordulása: „Megháborodtál, mert gonosszal cimborálsz” – veti a szemére.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Szophoklész – Antigoné – Elemzés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Zsiráf!
    Gratulálok a szép elemzéshez. Ehhez kapcsolódóan lenne egy észrevételem. Kreon megértéséhez segítség lehet, ha azt nézzük, hogy már eddig is milyen veszteség érte. A háttér alapján megtudható, hogy Megareusz nevű fiát már elveszítette korábban, amikor a város megmentése érdekében áldozatot kellett valakinek vállalni. Erre senki nem volt hajlandó, ezért a saját fia (az egyik) jelentkezett önként. Ezzel az apát borzalmas veszteség éri, melyért cserébe kapja Oidipus fiainak halála után a királyi rangot.
    A másik oldal, amit még érdemes figyelembe venni, hogy Kreon éppen most kezdte meg királyi munkálkodását. Első intézkedése az őt már korábban cserben hagyó város ellen (ugye senki sem jelentkezett önmagát feláldozni, csak a saját fia), hogy olyan rendeletet hoz (ne lehessen eltemetni az áruló (?) fiút), amely egyben provokáció is. Mintha csak várná, hogy valaki megszegi, hogy aztán halálbüntetést szabhasson ki rá. Ám arra nyilván nem számít, hogy éppen a leendő menye az, aki szembeszáll vele. Egyszersmind azzal is szembe kell néznie, hogy a menye később talán egyetlen megmaradt fiát is szembenállásra fogja hergelni, másrészt pedig ha már az első intézkedését is vissza kell vonnia, akkor a királyságban ugyancsak tapasztalatlan uralkodó vajon miféle jövőre számíthat?
    Éppen ezért érthető a megkérgesedett Kreon nagyon is emberi reakciója, érhető az istenek minden fölötti törvényével való szembeszegülés: hagyták a fiát elveszni, hát akkor ő meg jól nem teljesíti az ő örök törvényüket.
    Egyik fia elvesztése, a másik fia elpártolásának lehetősége, a menye nyílt lázadása, a lakosok előzetes engedetlensége, az isteni erkölcsi rendben bekövetkezett korábbi csalódás együttese segíthet megérteni a véleményem szerint korántsem csak gőgös és dölyfös, hanem a hatalmát alighanem joggal féltő politikus képét. Aki előtt ott lebeg az a példa, hogy a „jó” fiú sem adta át a hatalmat, melyhez való ragaszkodása Kreon számára mindenestül elfogadható lesz, még ha polgárháború és halálos veszteségek fakadnak is belőle.
    Ennyit szerettem volna Kreon védelmében elmondani, köszönöm a lehetőséget, még egyszer gratulálok, tisztelettel: Siket Nándor

    Válasz
    • Kedves Dr. Siket Nándor!

      Nagyon szépen köszönöm a hasznos kiegészítést!!! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .