Az Antigoné elemzéséhez kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Befejezés
A dráma olyan, ma is aktuális kérdéseket vet fel, mint a jó és a rossz ellentéte, a hatalom és az egyén viszonya, a zsarnokság és a szabad akarat szembenállása.
A tragédia végkövetkeztetése: a földi, emberi parancs nem állhat szemben az isteni törvénnyel, mert abból katasztrófa lesz.
Antigoné példáján keresztül Szophoklész arra tanít, hogy embertelenséget még parancsra sem szabad elkövetni. Még akkor sem, ha saját életünk kerül veszélybe, ha ellentmondunk (az élet értéke, féltése áll gondolkodásunkban az első helyen, ez Szophoklész idején se volt másként – Antigoné emberi nagysága épp abban áll, hogy felül tudott emelkedni egyéni sorsa miatti aggodalmán).
Hogy helyesen tette, amit tett, azt a mai ember sem kérdőjelezi meg, az 5. századi athéni polgárság pedig különösen ki volt élezve a zsarnokság témájára, mivel féltették a demokráciát. Az elveiért kiálló igaz ember a kor eszményképét testesítette meg.
A dráma szereplői – jellemüknek megfelelően – egy-egy magatartásformára mutatnak példát, és a nézőnek választania kell ezek közül a magatartásformák közül. Az író persze sugalmazza a helyes döntést azáltal, hogy egyik szereplőt rokonszenvesnek ábrázolja, a másikat ellenszenvesnek, de ettől még a választás a néző felelőssége.
A mai néző feltehetőleg nem kockáztatta volna a halált, tehát úgy viselkedtünk volna, mint Iszméné vagy az őr. Antigoné éppen azért drámai jellem, mert ebben a szituációban egy erkölcsi elvet az életénél is fontosabbnak tartva feláldozta magát. Az ilyen fajta hősiesség mai szemmel szokatlan, már-már őrült dolog, de éppen ez adja a dráma erejét.
És még miért számít nagy műnek? Azért, mert nehéz lenne az Antigonénál összetettebb drámát találni az ókori irodalomban: Szophoklész kitűnően alakította a jellemeket, biztos kézzel bonyolítja a cselekményt, szerkezetileg jól építi fel a művet, és még a kardalok is líraian szépek.
Nem véletlen, hogy az Antigoné a legtöbbet elemzett tragédiák közé tartozik és a világirodalom egyik kiemelkedő darabjaként tartjuk számon.
-Vége-
Kedves Zsiráf!
Gratulálok a szép elemzéshez. Ehhez kapcsolódóan lenne egy észrevételem. Kreon megértéséhez segítség lehet, ha azt nézzük, hogy már eddig is milyen veszteség érte. A háttér alapján megtudható, hogy Megareusz nevű fiát már elveszítette korábban, amikor a város megmentése érdekében áldozatot kellett valakinek vállalni. Erre senki nem volt hajlandó, ezért a saját fia (az egyik) jelentkezett önként. Ezzel az apát borzalmas veszteség éri, melyért cserébe kapja Oidipus fiainak halála után a királyi rangot.
A másik oldal, amit még érdemes figyelembe venni, hogy Kreon éppen most kezdte meg királyi munkálkodását. Első intézkedése az őt már korábban cserben hagyó város ellen (ugye senki sem jelentkezett önmagát feláldozni, csak a saját fia), hogy olyan rendeletet hoz (ne lehessen eltemetni az áruló (?) fiút), amely egyben provokáció is. Mintha csak várná, hogy valaki megszegi, hogy aztán halálbüntetést szabhasson ki rá. Ám arra nyilván nem számít, hogy éppen a leendő menye az, aki szembeszáll vele. Egyszersmind azzal is szembe kell néznie, hogy a menye később talán egyetlen megmaradt fiát is szembenállásra fogja hergelni, másrészt pedig ha már az első intézkedését is vissza kell vonnia, akkor a királyságban ugyancsak tapasztalatlan uralkodó vajon miféle jövőre számíthat?
Éppen ezért érthető a megkérgesedett Kreon nagyon is emberi reakciója, érhető az istenek minden fölötti törvényével való szembeszegülés: hagyták a fiát elveszni, hát akkor ő meg jól nem teljesíti az ő örök törvényüket.
Egyik fia elvesztése, a másik fia elpártolásának lehetősége, a menye nyílt lázadása, a lakosok előzetes engedetlensége, az isteni erkölcsi rendben bekövetkezett korábbi csalódás együttese segíthet megérteni a véleményem szerint korántsem csak gőgös és dölyfös, hanem a hatalmát alighanem joggal féltő politikus képét. Aki előtt ott lebeg az a példa, hogy a „jó” fiú sem adta át a hatalmat, melyhez való ragaszkodása Kreon számára mindenestül elfogadható lesz, még ha polgárháború és halálos veszteségek fakadnak is belőle.
Ennyit szerettem volna Kreon védelmében elmondani, köszönöm a lehetőséget, még egyszer gratulálok, tisztelettel: Siket Nándor
Kedves Dr. Siket Nándor!
Nagyon szépen köszönöm a hasznos kiegészítést!!! 🙂
Üdv:
Zsiráf