Az Antigoné elemzéséhez kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Tetőpont
A drámai feszültség az 5. epeiszodionban éri el csúcspontját, Teiresziász, a vak jós megjelenésével.
Ez az első olyan pont a drámában, ahol Kreón elismeri, hogy függ valakitől, hogy hatalmának megvannak a korlátai. Eddig azért vezette baj nélkül az államot, mert hallgatott Teiresziászra. A jós tulajdonképpen ugyanazt mondja el, amit Haimón is, csak más szavakkal. Az istenek megharagszanak, ha Polüneikész temetetlen marad, és nem fogadják el a nekik szánt áldozatot. Baljós jelek utalnak arra, hogy a várost valamilyen csapással fogják sújtani Kreón parancsa miatt.
A jós figyelmezteti a királyt, hogy a makacsság gyenge észre vall, de ha valaki megbánja tévedését, és hajlandó jóvá tenni a hibáját, akkor nem kell elvesznie, hiszen tévedni emberi dolog.
Teiresziász szelíden megkéri Kreónt, hogy ne büntessen egy halottat, vonja vissza a parancsát. A király azonban még a szelíd szóra is dühös lesz, felcsattan, árulásra, összeesküvésre gyanakszik, sértegeti a jóst: „…még a jóslat is / csak fegyver ellenem! Tudom, papfajzatod / vásárra vitt és rég elárult aljasul!” Kereken megtagadja a kérést: „De azt a holtat elhantolni nem hagyom, / még akkor sem, ha fellegekből csap le rá, / s Olümposzig ragadja fel Zeusz sasa!”
A feszültség itt éri el a tetőpontot.
Kreón és Teiresziász összevesznek, a király hazugnak nevezi a jóslatot, a jóst pénzlesőnek, a jós esztelennek, harácsolónak a királyt. Emlékezteti, hogy az ő jóslata szerezte meg Kreónnak a trónt.
Kreón ekkor kicsit meghátrál, elismeri Teiresziász jóstehetségét, de megvádolja, hogy nem hű hozzá, csak hasznot akar. A vérig sértett Teiresziász ekkor dörgedelmes szavakkal jóslatot mond, aztán megvetően elfordul a királytól.
A jóslat szerint Kreón elveszíti fiát, Haimónt: az ő halála lesz az ár, amit Kreónnak meg kell fizetnie, amiért a halálba üldözte Antigonét és megtiltotta Polüneikész eltemetését. Meg fogja bánni, hogy szembeszállt az istenekkel, akik ezért bosszút fognak állni rajta. „…nemsokára férfiak és asszonyok / siránkozása tölti be házad termeit” – hangzik Teiresziász jóslata.
Teiresziász, a vak jós, Euerész és Kharikló fia a görög mitológia visszatérő alakja: nemcsak a thébai mondakörben (Antigoné, Oidipusz király) bukkan fel, de Homérosz Odüsszeiájában is. Jósol Oidipusznak és Kreónnak, hasznos tanácsokkal látja el Odüsszeuszt. Jóslatai mindig valóra válnak.
Három történet is született arról, hogyan vakult meg: az első szerint az istenek azért vakították meg, mert felfedte titkukat, egy másik szerint Aphrodité vakította meg, mert meglátta az istennőt, amikor meztelenül fürdött.
A harmadik változat a legpikánsabb: eszerint Teiresziász eredetileg Zeusz papja volt. Egyszer látott két párosodó kígyót, és botjával megölte a nőstényt. Ekkor nővé változott és Héra papnője lett. Hét évig élt nőként, gyermekeket is szült, majd ismét látott két párosodó kígyót, és most a hímet ölte meg, erre visszaváltozott férfivá.
Egyszer Zeusz és Héra összevitatkoztak azon, hogy a férfi vagy a nő élvezi-e jobban a szerelmet, és Teiresziásztól kértek véleményt, mert ő mindkét oldalt megtapasztalta. Teiresziász azt felelte, a nő élvezete tízszer akkora, mint a férfié – emiatt Héra megharagudott rá és megvakította, Zeusz viszont hosszú élettel és jóstehetséggel kárpótolta.
A vak jós története számos írót és költőt megihletett a későbbi korokban is. Dante Isteni színjátékában a pokol negyedik bugyrában találkozhatunk vele, ahol büntetésül örökké hátrafelé néző fejjel kell járkálnia, amiért életében a jövőt fürkészte.
Megjelenik Tennyson és T. S. Eliot egy-egy versében is, a francia zeneszerző, Poulenc pedig operát írt róla Teireszász emlői címmel. Ez szolgált alapul Apollinaire azonos című szürrealista művéhez, amely 1917-ben született.
Ezek csak a legnevezetesebb példák, a mai napig sok más regény, zenemű és film is megidézi a vak jós alakját.
Miután a jós elmegy, a kar emlékezteti a királyt, hogy Teiresziász még soha nem jósolt olyasmit, ami ne teljesedett volna be. Ez az a pillanat, amikor Kreón megtörik, összezavarodik. Haimónt még félreértette, de Teiresziász dühös szavait végre megérti és hatásuk alatt összeroppan. A régi magabiztosság, önhittség már a múlté, maga se tudja, mit csináljon.
Kétségbeesésében a karvezetőhöz fordul tanácsért – azt fogja tenni, amit ő mond. A kar biztatja, hogy siessen, szabadítsa ki a sziklasírból Antigonét, és rendelje el Polüneikész temetését. A bizonytalanságtól elkínzott király, bár hiúsága lázad a gondolat ellen, hogy engednie kell, végül mindkét parancsát visszavonja.
Tudja ugyanis, hogy az istenek erősebbek, mint ő, velük úgysem tud harcba szállni. Végre megbánja tetteit, és próbálja visszafordítani, ami történt – ezzel feloldódik a feszültség.
A továbbiaktól függetlenül Antigoné itt már győzött, a gőgös zsarnok pedig elbukott, s felcsillan a remény, hogy esetleg még minden jóra fordulhat. (A mondának olyan változata is létezett, amely szerint Antigoné kiszabadul a sírüregből.)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf!
Gratulálok a szép elemzéshez. Ehhez kapcsolódóan lenne egy észrevételem. Kreon megértéséhez segítség lehet, ha azt nézzük, hogy már eddig is milyen veszteség érte. A háttér alapján megtudható, hogy Megareusz nevű fiát már elveszítette korábban, amikor a város megmentése érdekében áldozatot kellett valakinek vállalni. Erre senki nem volt hajlandó, ezért a saját fia (az egyik) jelentkezett önként. Ezzel az apát borzalmas veszteség éri, melyért cserébe kapja Oidipus fiainak halála után a királyi rangot.
A másik oldal, amit még érdemes figyelembe venni, hogy Kreon éppen most kezdte meg királyi munkálkodását. Első intézkedése az őt már korábban cserben hagyó város ellen (ugye senki sem jelentkezett önmagát feláldozni, csak a saját fia), hogy olyan rendeletet hoz (ne lehessen eltemetni az áruló (?) fiút), amely egyben provokáció is. Mintha csak várná, hogy valaki megszegi, hogy aztán halálbüntetést szabhasson ki rá. Ám arra nyilván nem számít, hogy éppen a leendő menye az, aki szembeszáll vele. Egyszersmind azzal is szembe kell néznie, hogy a menye később talán egyetlen megmaradt fiát is szembenállásra fogja hergelni, másrészt pedig ha már az első intézkedését is vissza kell vonnia, akkor a királyságban ugyancsak tapasztalatlan uralkodó vajon miféle jövőre számíthat?
Éppen ezért érthető a megkérgesedett Kreon nagyon is emberi reakciója, érhető az istenek minden fölötti törvényével való szembeszegülés: hagyták a fiát elveszni, hát akkor ő meg jól nem teljesíti az ő örök törvényüket.
Egyik fia elvesztése, a másik fia elpártolásának lehetősége, a menye nyílt lázadása, a lakosok előzetes engedetlensége, az isteni erkölcsi rendben bekövetkezett korábbi csalódás együttese segíthet megérteni a véleményem szerint korántsem csak gőgös és dölyfös, hanem a hatalmát alighanem joggal féltő politikus képét. Aki előtt ott lebeg az a példa, hogy a „jó” fiú sem adta át a hatalmat, melyhez való ragaszkodása Kreon számára mindenestül elfogadható lesz, még ha polgárháború és halálos veszteségek fakadnak is belőle.
Ennyit szerettem volna Kreon védelmében elmondani, köszönöm a lehetőséget, még egyszer gratulálok, tisztelettel: Siket Nándor
Kedves Dr. Siket Nándor!
Nagyon szépen köszönöm a hasznos kiegészítést!!! 🙂
Üdv:
Zsiráf