Az Antigoné elemzéséhez kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Végkifejlet
Az exodosz (befejezés) katasztrófák sorával zárja le a tragédiát.
Hiába Kreón megbánása, kiderül, hogy már késő. Hírnökök hozzák meg Eurüdikének (Kreón feleségének) a hírt, hogy Antigoné meghalt (felakasztotta magát a sírboltban, ahová azért zárták be, hogy éhen vesszen), Haimón pedig apja szeme láttára szíven szúrta magát menyasszonya holtteste mellett.
A drámát Kreón panaszdala zárja le, aki teljesen magába roskad, összeroppan. Egy szolga jelenti neki, hogy Eurüdiké is megölte magát, de előtte még megátkozta őt, mint Haimón gyilkosát. A hírnök mondja ki, milyen sors vár rá: „… Az ember addig él, / amíg a sorsa meg-megújuló öröm; / ha ennek vége: nem más, mint élő-halott.”
Kreón erkölcsileg teljesen megsemmisül, mindent elveszít. Annyira gyötri az önvád, hogy már semmi másra nem vágyik, csak a halált kívánja, és a lelke máris halott („Holtiglan társam a kín.”).
Az ő számára az a legnagyobb büntetés, hogy élnie kell: eltemetni fiát és feleségét, akik miatta haltak meg, és együtt élni a magánnyal, lelkifurdalással és tette egyéb következményeivel. Megszánjuk, mivel felismeri hibáit és őszintén megbánja őket, de megbocsátani nemigen tudunk neki, hiszen ő maga okozta mindezt: bukása tehát jogos büntetés.
Bár hárman is meghalnak a drámában, azt lehet mondani, hogy végül mégiscsak „győz a jó”, mert az az erkölcsi elv kerekedik felül, amellyel a néző azonosulni tud. Igazságérzetünk megnyugszik a mű végére, hiszen a bűnös, aki ártatlanok halálát okozta, nem menekül meg a büntetéstől.
Kreón sorsát nem érezzük tragikusnak, mint Antigoné végzetét, mivel Kreón nem viselkedett mintaszerűen, így bukása nem jelenti fontos értékek pusztulását. Nem az ő oldalán van az erkölcsi fölény és jellemével se vívta ki tiszteletünket.
A dráma végén az exodikon (az utolsó kardal, melyet a kar elvonulás közben énekel) a józanság, a megfontoltság dicséretével és a gőg elítélésével zárja a művet.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf!
Gratulálok a szép elemzéshez. Ehhez kapcsolódóan lenne egy észrevételem. Kreon megértéséhez segítség lehet, ha azt nézzük, hogy már eddig is milyen veszteség érte. A háttér alapján megtudható, hogy Megareusz nevű fiát már elveszítette korábban, amikor a város megmentése érdekében áldozatot kellett valakinek vállalni. Erre senki nem volt hajlandó, ezért a saját fia (az egyik) jelentkezett önként. Ezzel az apát borzalmas veszteség éri, melyért cserébe kapja Oidipus fiainak halála után a királyi rangot.
A másik oldal, amit még érdemes figyelembe venni, hogy Kreon éppen most kezdte meg királyi munkálkodását. Első intézkedése az őt már korábban cserben hagyó város ellen (ugye senki sem jelentkezett önmagát feláldozni, csak a saját fia), hogy olyan rendeletet hoz (ne lehessen eltemetni az áruló (?) fiút), amely egyben provokáció is. Mintha csak várná, hogy valaki megszegi, hogy aztán halálbüntetést szabhasson ki rá. Ám arra nyilván nem számít, hogy éppen a leendő menye az, aki szembeszáll vele. Egyszersmind azzal is szembe kell néznie, hogy a menye később talán egyetlen megmaradt fiát is szembenállásra fogja hergelni, másrészt pedig ha már az első intézkedését is vissza kell vonnia, akkor a királyságban ugyancsak tapasztalatlan uralkodó vajon miféle jövőre számíthat?
Éppen ezért érthető a megkérgesedett Kreon nagyon is emberi reakciója, érhető az istenek minden fölötti törvényével való szembeszegülés: hagyták a fiát elveszni, hát akkor ő meg jól nem teljesíti az ő örök törvényüket.
Egyik fia elvesztése, a másik fia elpártolásának lehetősége, a menye nyílt lázadása, a lakosok előzetes engedetlensége, az isteni erkölcsi rendben bekövetkezett korábbi csalódás együttese segíthet megérteni a véleményem szerint korántsem csak gőgös és dölyfös, hanem a hatalmát alighanem joggal féltő politikus képét. Aki előtt ott lebeg az a példa, hogy a „jó” fiú sem adta át a hatalmat, melyhez való ragaszkodása Kreon számára mindenestül elfogadható lesz, még ha polgárháború és halálos veszteségek fakadnak is belőle.
Ennyit szerettem volna Kreon védelmében elmondani, köszönöm a lehetőséget, még egyszer gratulálok, tisztelettel: Siket Nándor
Kedves Dr. Siket Nándor!
Nagyon szépen köszönöm a hasznos kiegészítést!!! 🙂
Üdv:
Zsiráf