Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló

Tizedik ének

Úgy tűnik, Radivoj és Juranics sikertelen akciója fordulópontot hoz a vár ostromában, a hadiszerencse Szigetvár ellen fordul.

A törökök felgyújtják a várfalon kívüli városrészt, sőt elfoglalják a külső várat és ágyúkkal ledöntik a belső vár egyik bástyáját is.

Zrínyi embereivel a belső várba vonul vissza, egyébként sem lennének elegen a külső vár védelméhez, a belsőt viszont mindenáron tartani akarják.

Szulejmán általános támadást rendel el, a sok tízezer török megindul, hogy bevegye a belső várat. Demirhám 6000 janicsárral a ledőlt bástya felől támad, Delimán 8000 tatárral a várkaput ostromolja, Ajgás pasa pedig 30 ezer cirkas élén létrákkal esik neki a várfalnak.

Velük szemben szánalmasan kevesen vannak a magyarok, a megrongálódott Henyei bástyát Radován Andrián védi száz emberrel, a kaput Bot Péter védi szintén százzal, a várfalat pedig Deli Vid és Novakovics Iván tartja kétszáz emberrel.

Zrínyi a vár piacán állomásozik a többi katonával, arra készülve, ha a török betör a várba.

Megindul az ostrom, a törökök kiözönlenek az árkokból és sáncok mögül, keresztül a vizes árkon, amiben már csak térdig ér a víz, mert a törökök feltöltötték.

Demirhám és emberei elszántan közelednek a leomlott bástya felé, hogy az ott keletkezett résen benyomulhassanak a várba.

Demirhám megy elől, megállíthatatlannak tűnik, megöli Poki Gergelyt. De a védőket sem kell félteni, Medvei Benedek megöli Testoglint és Operkát, Orostoni Péter Szaladint, Bosnyák Benavirt, Ramadánt és Huszaint.

Török oldalról is vitézek harcolnak: Demirhám megöli Orostonit, Malkuch Huszárt, Szélim levágja Balást és Gerdeit.

Mint mindig, most is Demirhám a legvitézebb, levágja Haszanovicsot, Penezicet, Hajdu Mátyást, Nagy Mátét.

Magyar oldalról pedig Radován emelkedik ki, megöli Pirimet, Buluk pasát és tíz másikat.

Kegyetlen harc bontakozik ki a leomlott bástyánál lévő szűk résben, mindenki kaszabol mindenkit, a sebesültek és halottak egymáson hevernek, a védők és a támadók puskatűzben és nyílzáporban küzdenek.

Végül szembe kerül egymással Demirhám és Radován. Először Demirhám vág Radován felé, de az felfogja a vágást a pajzsával, visszatámadáskor viszont eltörik a kardja.

Ezt kihasználva Demirhám fejbe sújtja Radovánt, akinek megreped a sisakja és megszédül, de még Demirhám következő csapása előtt alá fut a török kardjának és pajzsával oldalba taszítja.

Radován magához szorítja Demirhámot, hogy az ne tudja használni a kardját, csúnya birkózás alakul ki, hemperegnek a földön a halottak között, csépelik egymás fejét, vállát, ahol csak érik a másikat.

A véres közelharcnak Durak vet véget, aki hátulról dárdával ledöfi Radovánt.

A bástya védőit demoralizálja Radován halála, menekülnek a réstől, de szerencsére érkezik Dandó Ferenc száz emberrel, hogy betömje a védelmen támadt lyukat. De még így is későn érkezik, 2000 török már bejutott a résen.

Közben Delimán a kaput ostromolja. Az itteni védők vezetője, Bot Péter úgy dönt, hogy eléje megy, kinyitja a várkaput és az előtt várja a török rohamot.

Delimán pillanatok alatt lemészárol 12 magyart, de Bot Péter hasonlóan hatékony, megöli Murtuzánt, Sabánt, Bichirt és Pechliván Eöszvent.

A medve termetű Badankovics Iván megöli Delimán kedves emberét, a fiatal és költészetben jártas Embrulahot, amivel persze magára vonja Delimán haragját, aki hatalmas erővel döfi keresztül Badankovicsot.

Mostanra Bot Péter is rájött, hogy hibát követett el, amikor kinyitotta a kaput, embereivel visszavonul, de Delimán rajta van, a kaput már nem tudják bezárni.

Ebben a pillanatban találja el a kapu feletti kis tornyot Ali Kurt aga egyik ágyúlövése. A toronyból 20 magyar védő lőtte a törököket, akik kettő kivételével szörnyet halnak a leomló kövek között.

Csak Szvilejovics Antal és Klizurics Mikula éli túl az esést, aki hirtelen a kapu felé nyomuló török sokaság közepén találják magukat.

A két védő eltérően reagál a helyzetre, Klizurics azonnal rájön, hogy ezt nem lehet túlélni, biztos, hogy meghal, de ha már így történik, akkor magával visz néhány törököt. Maga elé kapja pajzsát és hatalmas pallosával arra indul, amerre a legsűrűbb a török.

Ezzel szemben Szvilejovics menekülne, ez lesz a veszte, mert éppen Delimán elé kerül, aki azonnal elvágja a torkát.

A törökök elérik a kaput és néhányuknak sikerül is bejutniuk, mire Badankovics Milosnak és Hervoicsnak sikerül bezárnia.

A probléma csak az, hogy a néhány bejutott török között van Delimán is, aki vadálltként esik a védőknek, megöli Milost és Hervoicsot is.

Delimán azonban hirtelen egyedül találja magát a várban, a vele bejutott törököket a védők megölték. Delimánt azonban ez a legkevésbé sem zavarja, egyedül áll neki a védők öldöklésének, amiben olyan sikeres, hogy mindenki menekül előle.

Delimánt pedig elborítja a vérszomj, ahelyett, hogy a védők menekülésével kialakult kis szünetet kihasználva kinyitná a várkaput és beengedné társait, egyedül indul a vár belseje felé.

Delimán tehát benn rekedt a várban, ez a hír hamar eljut Zrínyihez is, aki Stipán vajdát és Alapi Gáspárt küldi embereik élén, hogy végezzenek a török vitézzel.

A rengeteg közeledő fegyveres láttára Delimán is észhez tér, rájön, hogy nem volt jó ötlet egyedül benn maradni a várban, visszafordul a kapu felé.

A hős Delimán azonban saját büszkesége csapájába esik, a keresztények elleni gyűlölete nem engedi, hogy hátat fordítson nekik és menekülőre fogja, de esze azt súgja, hogy ennyi emberrel még ő sem bír el, ideje menekülni.

Végül az esze győz, a kapun lévő óriási lakatot, amit egy ló ereje sem bírna letörni, egy mozdulttal leveri és kimenekül a várból.

A várfalat Ajgás pasa emberei ostromolják létrákkal, alulról pedig puskások lőnek, hogy a védők ne tudjanak kihajolni. Ajgás azonban kevésbé szerencsés, mint a többi török vezér, mert Csontos Pál vezetésével az ágyúsok remekül tartják magukat, ágyúgolyóval, bombákkal, égő szurkos koszorúkkal lőve a törököt. Ajgás már háromezer embert veszített.

Közben Demirhám kaszabolja a bástya réséhez erősítésként érkezett Dandót és embereit, már-már úgy tűnik, hogy nem tudják feltartani.

Ekkor azonban végre Zrínyi is bekapcsolódik a harcba és Dandóék segítségére siet. Zrínyi nyitásként rögtön leöl száz törököt, köztük Balbozánt, Bilalt, Rézt, Kurtot, Alit, Behludi Szalt, Kaszumot, Szulfikárt, Sziausz béget, Pirkuchot és Porcha Alfalt.

Zrínyi megjelenése a frontvonalban fordulópontot jelent az ostromban. Nem csak Zrínyi vitézsége, hanem hírneve is a védők segítéségére van, ahogy elterjed az ostromlók között, hogy Zrínyi is harcol, rögtön csökken a törökök lelkesedése, sőt meginognak, és hamarosan menekülni kezdenek, a védők pedig ölik őket, ahol csak lehet.

Egyedül Demirhám folytatná a harcot, Zrínyivel szeretne megküzdeni, de a visszavonulók magukkal sodorják, el a várfaltól.

A török ostrom tehát sikertelen, Zrínyi és a várvédők visszaverték a törököket.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szia Zsiráf ! Szuper az olvsónaplód , ez alapján dolgoztam fel a múvet . Viszont egy kérdésre nem találom az választ egyértelműen mégpedig Sárkány vér a kulacsban
    Előre is köszönöm ha segítesz
    Gergő

    Válasz
    • Kedves Gergő!

      Nos, ez valóban nem derül ki az olvasónaplóból! 🙂 A 12. énekben, amikor Delimánt visszacsábítja a szultán Szigetvár ostromához, akkor Delimán és Kumilla megállnak egy kútnál, amiből Delimán vizet merít Kumillának. A víz azonban mérgezett, pontosabban nem is a víz, hanem Delimán kulacsa. Ugyanis korábban, amikor Delimán egy sárkánnyal harcolt, akkor a győzelme után a kardját bedugta a hüvelyébe. A kard véres volt, és egy csepp a kardhüvely melletti kulacsba csöppent belőle. És mivel a sárkányvér mérgező, így az a csepp megmérgezte a kulacsba öntött vizet is, amitől meghal Kumilla.

      „106. Kumilla urának szomakját szablyárul
      Levészi kezével, s kiván innya abbul,
      Amaz kútra megyen, vizet hoz forrásrul;
      Nem tudja, társának vége légyen abbul.
      107. Mert mérges sárkánynyal egyszer vagdalkozott,
      S hüvelyében tenni akarta az kardot,
      Szomakjában egy csöpp vér beszállankozott,
      Melyről őmaga is semmit is nem tudott.
      108. Méreg volt! Kumilla mert mikor megivá,
      Szép testét, erejét mindenütt megjárá.
      Életét nagy kinnal testébül kizárá,
      És valamint kivánt maga is ugy jára.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .