Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló

Tizennegyedik ének

Szulejmán szultán tehát minden erejével Szigetvár végső ostromára készül, amikor kihallgatást kér tőle Alderán.

Alderán elmondja, hogy ő hatalommal bír a pokol minden ördöge, démona és szörnye felett, és ha Szulejmán akarja, akkor mindet rászabadítja Szigetvárra.

A szultán hiszi is, nem is, amit Alderán mond, de úgy van vele, hogy minden segítség jól jöhet, engedélyezi hát Alderánnak a szükséges szertartások elvégzését.

Alderán pedig kivonul egy erdő közepére, ahol 12 keresztény ifjúnak elvágja a nyakát és vérüket egy medencébe ereszti.

Ezután egy réz vesszőt márt a vérbe és köröket rajzol maga köré, majd elrendezi a holttesteket is és szintén vérrel varázsjeleket rajzol köréjük.

Ezután nekiáll megidézni a pokol ördögeit, de elsőre az ég világon semmi sem történik.

Alderán ekkor még hangosabban és még elszántabban idézi az ördögöt és másodjára már sikerrel jár, megnyílik a föld és mindenféle ördögi, démoni jószág sereglik elő, majd érkezik személyesen a Halál is, mindkét kezében egy-egy kaszával.

Alderán pedig beszédet intéz a megidézettekhez. Elmondja, hogy a keresztények istene kényszerítette őket a pokolba, tehát nekik minden okuk megvan arra, hogy gyűlöljék a keresztet és a keresztényeket. Most itt a lehetőség, hogy bosszút álljanak, Szigetárban rengeteg keresztény van.

A megidézett démonok pedig megindulnak Szigetvár felé.

Zrínyi vallási, mitológiai eszmefuttatása kicsit azért sántít, leginkább azért, mert a felsorolt démonok és alvilágbeli teremtmények közül a legtöbb a görög és római mitológiából ismert szörny, de kétségtelenül hatásos gondolatmenet.

Alderán azonban nem elégszik meg ennyivel, meg akarja idézni Nagy Alit is, a híres harcost.

Elsőre ez sem jön össze, de másodjára csakugyan megjelenik Ali, aki azonban nem bizonyul olyan kezesnek, mint az előbbiek.

Sőt, fel van háborodva, amiért Alderán felrángatta őt a pokolból. Elmondja, hogy korábban, amikor még ő élt valóban erősek és győzedelmesek voltak a törökök, de mostanra istenük vesztett erejéből és a keresztények istene most már hatalmasabb.

Kár volt Alderánnak erőlködnie, Szigetvárat még az alvilág segítségével sem fogja tudni bevenni, vagy esetleg mégis, de Szulejmán meg fog halni. Ő maga, Ali is ott lesz, ha már egyszer megidézték, de segíteni nem fog a törököknek.

Megindul tehát – alvilági segítséggel – a döntő török ostrom. A törökök a külső várat már bevették, Zrínyi és 500 embere a belső várat tartja.

Az ostromlók között ott van Demirhám is, akinek egyetlen célja, hogy megtalálja Deli Videt és befejezhessék félbe maradt párbajukat. Demirhám kiabálva járkál a falak körül, Deli Videt szólongatja, azzal vádolja, hogy a keresztény vitéz szándékosan bújuk el előle.

Ezt a sértést már Deli Vide sem tűrheti el, megjelenik Demirhám előtt és közli vele, hogy ő nem bujdosik senki elől, ellenben Demirhám az, aki megszegte adott szavát és akinek emberei a párbaj közben rátámadtak Deli Vidre.

Demirhám erre kicsit visszavesz a hangerőből, hiszen ő is tisztában van vele, hogy Deli Vidnek igaza van. Mentegetőzik, hogy ő nem adott parancsot senkinek a támadásra, a török katonák maguktól támadtak, mert féltették Demirhámot, ezért nem lehet őt felelősségre vonni.

Egyébként is, ami volt, az elmúlt, most itt az új lehetőség, menjenek vissza a mezőre és fejezzék be a párbajt.

Deli Vid először nem akar Demirhámmal menni, hiszen tombol az ostrom és Zrínyitől nem kapott engedélyt arra, hogy elhagyja a várat. De azt sem bírja elviselni, hogy Demirhám tovább gúnyolja, ezért végül mégis elfogadja a török kihívását.

Deli Vid azonban azt is megérzi, hogy aznap Zrínyi és a vár is el fog esni.

Demirhám és Deli Vid egy Szigetvártól nem messze lévő völgy rétjére mennek, elég távol a harctól ahhoz, hogy senki se zavarja őket.

Kardot rántanak és körözni kezdenek egymás körül, nem először csapnak össze, ismerik és tisztelik már egymást annyira, hogy ne heveskedjenek.

Először Demirhám támad, el is találja Deli Vid sisakját, amiről azonban lecsúszik a vágás, de megsebzi vele Vid oldalát.

Deli Vid válaszul az orrától a szájig felhasítja Demirhám arcát. Demirhámot szinte elvakítja a vér és a fájdalom, ezt kihasználva Deli Vid egyik kezével elkapja a nyakát és egyik döfést a másik után viszi be a kardjával.

Demirhám azonban utolsó erejével kitépi magát Deli Vid szorításából és kardjával nyakon szúrja Videt, sisakos fejével homlokon fejeli és megvágja a lábát.

Demirhámnak azonban ez volt az utolsó mozdulata, Deli Vid mellbe szúrja, Demirhám meghal. De Deli Vid sem éli túl a töröktől kapott sebeket, a két nagy ellenfél megölte egymást, egyszerre, egymás közelében esnek össze és halnak meg.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szia Zsiráf ! Szuper az olvsónaplód , ez alapján dolgoztam fel a múvet . Viszont egy kérdésre nem találom az választ egyértelműen mégpedig Sárkány vér a kulacsban
    Előre is köszönöm ha segítesz
    Gergő

    Válasz
    • Kedves Gergő!

      Nos, ez valóban nem derül ki az olvasónaplóból! 🙂 A 12. énekben, amikor Delimánt visszacsábítja a szultán Szigetvár ostromához, akkor Delimán és Kumilla megállnak egy kútnál, amiből Delimán vizet merít Kumillának. A víz azonban mérgezett, pontosabban nem is a víz, hanem Delimán kulacsa. Ugyanis korábban, amikor Delimán egy sárkánnyal harcolt, akkor a győzelme után a kardját bedugta a hüvelyébe. A kard véres volt, és egy csepp a kardhüvely melletti kulacsba csöppent belőle. És mivel a sárkányvér mérgező, így az a csepp megmérgezte a kulacsba öntött vizet is, amitől meghal Kumilla.

      “106. Kumilla urának szomakját szablyárul
      Levészi kezével, s kiván innya abbul,
      Amaz kútra megyen, vizet hoz forrásrul;
      Nem tudja, társának vége légyen abbul.
      107. Mert mérges sárkánynyal egyszer vagdalkozott,
      S hüvelyében tenni akarta az kardot,
      Szomakjában egy csöpp vér beszállankozott,
      Melyről őmaga is semmit is nem tudott.
      108. Méreg volt! Kumilla mert mikor megivá,
      Szép testét, erejét mindenütt megjárá.
      Életét nagy kinnal testébül kizárá,
      És valamint kivánt maga is ugy jára.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .