Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló

Negyedik ének

A negyedik ének elején a költő a szerencséről elmélkedik, pontosabban a szerencse forgandóságáról. Arról, ami eleinte szerencsének tűnik, később kiderülhet, hogy valójában szerencsétlenség.

Így van ez Zrínyivel is, hiszen most szerencsésen győzött a törökök felett, de ennek a győzelemnek lesz köszönhető, hogy Szulejmán megváltoztatja a terveit és Eger helyett bosszúból Szigetvár ellen vonul, ami majd Zrínyi Miklós halálát fogja jelenteni.

Most azonban Zrínyi erről még nem tud, embereivel együtt hálát ad Istennek a győzelemért és felkészül, hogy visszavonuljon Szigetvárra.

Itt ismét egy kisebb seregszemle következik, a költő végigveszi a hazafelé vonuló magyar sereget:

• A magyarok összeszedik elesett társaik holttesteit, összesen negyven embert veszítettek.
• Egy kordéra teszik a súlyosan sebesült Farkasicsot, akinek borzalmas fejsérülése van, gyakorlatilag nem maradt ép csont a fejében.
• A sereg elején kétszáz lovas vonul, mindegyiknek a lándzsájára egy török fej van tűzve, őket kétszáz gyalogos követi, akik a foglyokat kísérik.
• A gyalogosok után hat lovas viszi lándzsára szúrva hat török aga fejét, utána viszik hadizsákmányként Rézmán, Kihája és Mehmet basa fegyvereit és páncélját. A török vezérek fejét pedig három magyar hadnagy viszi lándzsára tűzve.
• Következik a szomorú és haragos Olej pasa, utána 13 zsákmányolt török zászlót visznek
• Ezek után következik a zsákmány: húsz teve viszi Mehmet sátrát, negyven öszvér és százhúsz bivaly pedig a többi szerzeményt.

Természetesen hatalmas üdvrivalgás fogadja a magyar vitézeket Szigetváron. Zrínyi és a tisztjei rögtön a templomba mennek, hogy hálaimát mondjanak a győzelemért és meggyászolják elesett társaikat, akiket a templom előtt terítenek ki.

Zrínyi este vendégül látja vitézeit, a vacsora jó hangulatban telik, mindenki örül a győzelemnek, hamarosan énekelni és táncolni kezdenek.

Zrínyi a vacsorára meghívja a fogságba esett Ibrahim Olej béget is, aki érthető módon nem ünnepel a magyarokkal, csak csendben, szomorúan ücsörög az asztal mellett. Komorságát Zrínyi is észreveszi, vigasztalni próbálja: semmi értelme Olej bég rossz kedvének, hiszen vitézül harcolt, és ahogy Isten akarata volt, hogy fogságba essen, úgy Isten akár ki is szabadíthatja.

Olejnek persze ez nem túl nagy vigasz, de kihasználja az alkalmat és váltságdíjat ajánl saját magáért Zrínyinek: hat mázsa ezüstöt és hat gyönyörű lovat ígér szabadulásáért cserébe.

Zrínyinek azonban nem kell a török ezüst és lovak, mint mondja, mindene megvan, ami szükséges. Van azonban egy kedves embere, bizonyos Radován vajda, aki török fogságba került.

Radovánnak nincs vagyona, tehát esélye sincs, hogy kiválthassa magát a török fogságból. Zrínyi tehát azt kéri Olejtől, hogy intézze el Radován szabadon bocsátást, cserébe az ő szabadságáért. Tehát itt egy klasszikus fogolycseréről van szó. Olej természetesen beleegyezik az üzletbe.

Amíg Zrínyi Szigetváron a Mehmet feletti győzelmét ünnepli, addig a török vereség híre lassan eljut Szulejmánhoz is. A török szultánnak azonban egyenlőre nincsenek biztos értesülései arról, hogy mi is történt valójában, csak pletykák keringenek. A pletyka pedig természeténél fogva mindig túlzó, tehát Szulejmán már olyan híreket kap, hogy a magyarok több török uralom alatt álló várat is elfoglaltak, miután lemészárolták Mehmet pasát és embereit.

A rémhíreknek végül a siklósi csatából nagy nehezen elmenekült Iszlán vet véget. Iszlán súlyos sebekkel érkezik Szulejmánhoz, egy lándzsa hegye áll ki a hátából és a fején is két seb van.

Iszlán elmondja Szulejmánnak, hogy mi történt pontosan. Mehmet óvatlan táborozását Siklós vára alatt, Zrínyi támadását, Mehmet és Rézmán halálát, Olej pasa fogságba esését.

Szulejmán azonnal összehívja a vezéreit és ezzel megpecsételődött Szigetvár sorsa is. A szultán parancsot ad, hogy azonnal induljanak hírnökök a seregnek azon részei után, amik már elindultak Eger felé. Mindenki forduljon vissza, mert Szigetvár ellen indulnak, Zrínyi győzelmét nem hagyhatják bosszú nélkül.

A Szigetvár elleni ostrom előtt Szulejmán parancsot ad Szokolovics Mehmet bégnek, hogy adjon ezer juhot Kadileskhernek, a főpapnak, aki áldozza fel az állatokat, hogy sikeres legyen az ostrom.

Kadileskher híres arról, hogy az állatáldozatból meg tudja jósolni a jövőt. Az 1000 juhot levágják a mezőn, hamarosan érkeznek is a madarak – sasok, varjak, hollók – hogy lakmározzanak belőlük.

Ekkor azonban megjelenik egy hatalmas sas, amelyik elkergeti az össze többi madarat, majd peckesen sétálgat a juhdögök között, de egyikből sem hajlandó enni, végül egy fekete felhőben eltűnik.

Kadileskher erre elsápad, szerinte ez nem jó jel. Megpróbálja rávenni Szokolovics Mehmet béget, hogy beszélje le Szulejmánt Szigetvár ostromáról. Szerinte az óriási sas isteni jel, viselkedése pedig arra utal, hogy a törökök veszíteni fognak Szigetvárnál.

Kadileskher arra is rámutat, hogy akkor is áldozatot mutattak be, amikor még úgy volt, hogy Eger ellen vonulnak. Az az áldozat pedig azt mutatta, hogy Eger ostroma sikeres lesz. Nincs értelme tehát Szigetvár ellen vonulni, amit láthatóan nem támogat az Isten, támadják meg inkább Egert, ahogy azt elve tervezték.

Szokolovics Mehmet tolmácsolja a főpap jóslatát Szulejmánnak, akit azonban pont nem érdekel a dolog, szerinte a dolgot másképp is lehet értelmezni. A nagy sas azért nem evett a dögökből, mert már arra készül, hogy keresztények hulláiból lakjon jól.

A szultán parancsot ad a másnapi indulásra, majd a tábor elcsendesedik.

Éjfél körül azonban egy kis közjáték zavarja meg a törökök éjszakai nyugalmát. Elszabadul ugyanis két fekete ló, ami keresztülszáguld a táboron, sátrakat tipor szét, megtapossa az alvó katonákat.

Mindenki megijed a nagy zaj miatt, a táborban villámgyorsan elterjed a hír, hogy Zrínyi ütött rajtuk. A katonák félelmükben egymást nézik magyarnak, többen áldozatul is esnek a tévedésnek.

A káoszban Szokolovics Mehmet bég próbál rendet tenni, 3000 emberével kiküldi a táborból Martuzán pasát, hogy nézzen körül, mi is történik valójában.

A tábor körül azonban éppen Ajgás basa, a cirkasok hadnagya járőrözik 1300 emberével, aki a táborból kifelé igyekvő Martuzánt és embereit magyaroknak hiszi, és azonnal nekik esik. Ajgás még Martuzánt is leüti a lováról, de nem öli meg, hanem fogságba ejti, a sötétben nem látva, hogy saját társát fogta el.

A táborban az egyetlen ember, aki higgadt maradt, az maga Szulejmán, ő ugyanis gondolkozott is egy kicsit, és tisztában van vele, hogy Zrínyi nem lehet a támadó, Szigetvár túl messze van ahhoz, hogy már itt legyen.

Ajgás pasa közben magával hurcolja a megkötözött Martuzánt, meglátja a szultánt és örömmel újságolja neki, hogy sikerült fogságba ejtenie a nagy Zrínyit.

A félreértés hamar tisztázódik, de a kár így is hatalmas, az eredetileg a két ló okozta kavarodásban 3000 török veszíti életét és késő hajnalig tart, mire a tisztek rendet tudnak teremteni a táborban.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!