Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló

Tizenharmadik fejezet

Deli Videt az előző énekben magával sodorták a Zrínyi elől menekülő törökök. Bár sikerült álruhát öltenie és elvegyülnie a tömegben, azért nincs egyszerű helyzetben, hiszen a törökök közül sokan ismerik – és bármikor felismerhetik – a nagy hírű vitézt.

Vid története itt azzal válik érdekessé, hogy kiderül, van egy felesége is, aki Szigetváron várja. Nem is akármilyen lányról van szó, Vid elesége ugyanis egy török nő, akit Vid egy vár ostroma során ejtett foglyul. A lány azonban tényleg beleszeretett elrablójába, az érzelem kölcsönösnek mutatkozott, így összeházasodtak.

A lányt Haissennek hívják, természetesen férjhez menetel előtt meg kellett keresztelkednie, amikor is a Borbála nevet kapta.

Borbála természetesen hamar értesül arról, hogy férje a török táborban ragadt, sőt, azt sem tudhatja, él-e még egyáltalán. Ez azonban nem akadályozza meg a bátor asszonyt abban, hogy török katonának öltözve kiosonjon a várból és keresni kezdje Videt a török táborban.

Közben Vid sodródik az eseményekkel a táborban, mivel török katonának álcázta magát, így egyenlőre nyugodtan járkálhat, sőt egy sátrat is talál, aminek a gazdája elesett az ostromban, így nyugodtan mondhatja, az övé a sátor.

Borbála bejárja az egész tábort a férjét keresve, míg végül feltűnik neki egy hatalmas termetű szerecsen, akin látszik, hogy nagyon siet a szultán sátra felé.

Borbála megállítja a szerecsent és nagy nehezen kiszedi belőle, hogy a férfi rátalált Vidre, amint egy sátorban alszik, ezt a hírt akarja megvinni a szultánnak.

Borbálának hirtelen jut jobb az eszébe, leszúrja a szerecsent. A török tábor közepén elkövetett látványos gyilkosság nyilván nem maradhat titokban, Borbálának menekülnie kell, de hamar körülveszik és pillanatokon belül kiderül az is, hogy nő.

Borbála azonban jól teljesít stresszhelyzetben is. Amikor felelősségre vonják tettéért, akkor azt hazudja, hogy a szerecsen Alkair városában megölte az egyik bátyját és azt bosszulta meg most.

Borbála története, na meg szépsége hamar pártfogókat szerez neki a tömegben, megindul a vita, hogy mi legyen az asszonnyal, engedjék el, vagy vigyék a tábori igazságszolgáltatásért felelős bég elé.

Közben a nagy zajra és kiáltozásra felébred a közeli sátorban alvó Vid is, elképzelhető a meglepetése, amikor rájön, hogy a felesége körül történnek az események.

Vid azonban hasonlóan ravasz, mint a felesége, rögtön azt kezdi kiabálni, hogy a lány az ő szolgája, aki ellopta a lovát és fegyverét, és akit napok óta keres már. Kéri, hogy adják ki neki.

Vid szerencsétlenségére – akit még mindig nem ismertek fel a törökök – azonban éppen akkor érkezik oda egy kádi, egy törvénytudó, aki kifejti, hogy Vidnek bizonyítania is kell azt az állítását, hogy a lány az ő szolgája.

Deli Vid ezzel sarokba szorult, úgy dönt, hogy most már minden mindegy, kardot ránt és szabdalni kezdi a törököket, megöli Malkuchot, Ábélt, Izmailt, Kadiát, Abazát, Jakult, majd lefejezi a Borbálát tartó Ejuzt.

Vid és Borbála felpattannak Vid Karabul nevű lovára, majd az általános kavarodást kihasználva sikeresen kivágtatnak a török táborból.

Zrínyi kitörő örömmel fogadja a várban kedves emberét, akiről már azt gondolta, hogy megölték a törökök.

Török szempontból nem alakul túl jól az ostrom, érzi ezt Szulejmán is, aki újabb vezéri tanácsot hív össze.

A tanácsban ott ül Delimán is, de még mindig Kumilla halálának hatása alatt van, nem is szólal meg, csak néz maga elé.

Bezzeg beszél Al aga, aki szerint a török sereg hibát követett el, amikor nem hallgatott Rustán bégre, lám, meg is lett a következménye, roham roham után vallott kudarcot, semmi esélyük, hogy bevegyék a várat.

Ráadásul ott ól közöttük a nagyszavú, dicsekvő Delimán is, aki nem elég, hogy megölte Rustánt, de még az Szigetvárból is kimenekült.

Al aga szerint az Isten a török ellen van, nincs értelme folytatni az ostromot, fejezzék be és vonuljanak el, mielőtt még több embert veszítenek feleslegesen.

Al vádaskodása és sértegetése végre kibillenti Delimánt a mélabújából. Felpattan és hevesen szónokolni kezd. Elmondja, hogy sok mindennel lehet őt vádolni, de gyávasággal biztos nem, felsorol néhány híres magyar vitézt, akit ő győzött le. Bezzeg Al aga sehol nem volt, amikor harcolni kellett, ő csak a tanácsban első, az ostromban utolsó.

Végül azt javasolja, hogy kíséreljenek meg minden erejükkel még egy utolsó ostromot, aminek személyesen fog az élére állni.

Deli Vid terve nem mindenkinek tetszik, de a tanács tagjai valójában félnek az ifjú töröktől, nem mernek neki ellent mondani, így végül a tanács döntés nélkül oszlik fel.

Közben Demirhámot gyötri a bűntudat, amiért a törökök megszegték adott szavukat és a párbaj közben rátámadtak Deli Vidre. Demirhámot rettentően zavarja, hogy most mit gondolhat róla Deli Vid, bizonyára becstelennek, gyávának tartja őt, a török mindenáron be akarja fejezni a párbajt.

Ennek érdekében kihallgatást kér Szulejmánnál, hogy engedje meg az újbóli párbajozást. Szulejmánnak azonban már elege van az emberei piszlicsáré dolgaiból, nem adja meg az engedélyt. Elmondja Demirhámnak, hogy várat jöttek ostromolni, nem egyéni párbajokat vívni.

Vegyen részt Demirhám az ostromban, ott garantáltan össze fog futni Deli Viddel. Demirhámnak nem tetszik a szultáni parancs, de természetesen nyíltan nem szegülhet szembe vele.

A szultánnak továbbra is problémát jelent, hogy mi legyen Szigetvárral. Több nagy tanácsot nem akar összehívni, hiszen az előző kettő Delimán miatt döntés nélkül ért véget.

Szulejmán végül csak a hat legközelebbi emberét hívja magához, hogy meghallgassa a véleményüket. Persze a hat ember hat különböző tanácsot ad:

• Az első szerint még egyszer próbálkozzanak meg az ostrommal minden erővel, ha nem sikerül, akkor vonuljanak el.
• A második szerint elég, ha csak blokád alá vonják a várat 10 ezer lovassal és 10 ezer gyalogossal, a sereg többi része továbbvonulhat, a maradók pedig egyszerűen kiéheztetik a várat.
• A harmadik szerint Ali Kurt ágyúival kell földig rombolni a várat.
• A negyedik szerint nincs értelme már az ostromnak, induljanak haza, mert nyakukon az ősz.
• Az ötödik szerint sincs értelme az ostromnak. Egyszerűbb, ha a török kézen lévő Pécs városában hagynak kétezer gyalogost és ezer lovast, akik zaklatják Szigetvárat.
• A hatodik is a hazamenetelt javasolja.

Szulejmán eleinte nem szeretne visszavonulni a vár alól, túl nagy szégyen lenne, de hamrosan elé hozzák Ali Kurt, a tüzérek parancsnokának fejetlen holttestét. Kurtnak egy magyar ágyúgolyó ellőtte a fejét.

Ráadásként jelentik, hogy a magyarok 200 emberrel megint kicsaptak a várból, megöltek 300 törököt és sok ágyút tönkre tettek.

Szulejmán erre a hírre végképp elkeseredik, hiszen legjobb ágyúmesterét veszítette el, most már ő is hajlik arra, hogy feladja az ostromot.

Ekkor azonban érdekes véletlen történik. Egy galamb tűnik fel az égen, amit egy sas üldöz, a galamb pedig éppen a szultán sátrában keres menedéket.

Kiderül, hogy egy postagalamb, gyorsan megfogják és a lábára erősítve Zrínyi üzenetét találják, amit a királynak küldött.

A levélből kiderül, hogy a magyarok erejük végéj járnak, még talán két napig bírják. Alig 500 maradtak, de sok közöttük a sebesült.

Ez az infó kellett csak Szulejmánnak, azonnal elrendeli a támadást.

Az „áruló” galambot is eléri a végzete, mert elengedik, de a közelben várakozó sas azonnal széttépi.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!