Második ének
Arszlán bég, a budai fővezér értesül arról, hogy a levelének (is) köszönhetően Szulejmán szultán nagy sereggel indul Magyarország ellen.
Arszlán ezt remek alkalomnak tartja arra, hogy egy kis személyes dicsőséget szerezzen magának. Ezért úgy dönt, hogy szultáni engedély nélkül megtámadja Palota várát, amit Túri György véd.
Arszlán rövid idő alatt 10 ezer fős sereget gyűjt, és ostrom alá veszi Palotát.
Arszlán azonban elszámolja magát, nem elég, hogy a szultán engedélye nélkül ostromolja Palotát, ráadásul Túri György sem ijed meg tőle.
Túri éjfélkor 200 emberével kicsap a várból. A vár előtt közvetlenül Kurt aga táborozik 300 janicsárral. Túri rajtuk üt és rövid időn belül leölnek 150 törököt.
Kurt aga csak nehezen ébred fel a csatazajra, mert előző este túl sokat ivott. Azonnal lóra ugrik, hogy Arszlánhoz siessen, de egy Tóth Balázs nevű magyar vitéz lefejezi.
A magyarok tovább kaszabolják a törököt, végül csak 15 janicsár menekül meg, ők viszik a magyar támadás hírét Arszlánnak, aki rögtön 2000 emberrel indul a magyarok ellen. Túri azonban addigra már visszavonult embereivel a várba.
Arszlán persze tombol, azonnal lövetni kezdi a várat. Arszlánnak ráadásul van két nagy szenvedélye is, ez pedig az ivás és az ópium. Már reggel részeg, és kábult, amikor ostromot vezényel, ő maga is ott táncoltatja a lovát a vár előtt. Túri egyik ágyúja pedig telibe kapja a lovát.
Arszlán ugyan megmenekül, de iszákosságának megvan az eredménye, nem vette észre, hogy hiába löveti szét a külső várfalat, azon belül még két árok is van, amin az ostromlók nem tudnak keresztül vergődni.
Arszlánt további veszteség is éri, ostrom közben meghal az öccse, Durmis, ráadásul Luftis aga hozza a hírt, hogy keresztény seregek jönnek Palota felmentésére.
Arszlán tehát szégyenszemre kénytelen tábort bontani és felhagyni Palota ostromával.
Közben Szent István havának (június) tizedik napján Szulejmán is megindul hatalmas seregével Konstantinápolyból. Maga a szultán egy gyönyörű fekete lovon léptet.
Ezután következik egy újabb, bár lényegesen rövidebb seregszemle:
- Zrínyi leírja a szultán lovát és öltözetét
- A szultán után sok ezer janicsár következik, rengeteg lándzsájuk olyan, mintha egy erdő menetelne.
- Ezután jön a tüzérség, rengeteg ágyú, puskaport és golyót szállító szekerek, parancsnokuk Ali Kurt.
- A sereg végén vonul a hadtáp, ami az utánpótlást szállítja: szénát, vizet, élelmet szállító ökrösszekerek, tevék, öszvérek, sőt még hat elefánt is.
- A szultán előtt két mérfölddel megy 63 embere, aki pénzt oszt a koldusoknak, hogy azok imádkozzanak a szultánért.
Zrínyi ezután fényezi egy kicsit Szulejmánt. Leírja, hogy mekkora hadvezér a török szultán, mennyi győzelmet aratott, bölcs, vitéz ember, természetesen csak egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy török és nem keresztény.
Zrínyi szándéka itt világos, egyrészt megadja a tiszteletet a törökök egyik legnagyobb szultánjának, másrészt, ha az ellenség hatalmas, nemes és bölcs, akkor még nagyobb dicsőség legyőzni őt.
Zrínyi Nagy Sándorhoz és a rómaiakhoz hasonlítja a Magyarország ellen vonuló török sereget: Nagy Sándor kisebb hadsereggel is leigázta a világot, míg a rómaiak szintén kisebb sereggel építettek hatalmas birodalmat.
A török sereg hamarosan Gyula várának közelébe ér. A szultán pedig rokonát, Petrafot küldi 32 ezer emberrel Gyula ellen.
Petraf 40 ágyúval kezdi meg a vár ostromát. Gyula kapitánya Kerecseni László, aki hamarosan feladja a várat azzal a feltétellel, hogy embereivel együtt szabadon elvonulhatnak. A törökök természetesen nem tartják be ígéretüket, a várból kivonuló Kerecsenit és embereit foglyul ejtik.
Gyula elfoglalása után Szulejmánnak választania kell: Eger, vagy Szigetvár ellen vonuljon.
Szigetvár kapitánya ekkoriban Zrínyi Miklós.
Tudom, hogy mindenki tudja, de azért nem árt, ha rögzítjük is: maga az eposz Zrínyi Miklósról szól, a szigetvári védőről. Az eposzt pedig Zrínyi Miklós írta, aki a szigetvári védő Zrínyi Miklós unokája.
A mű főhőse tehát most jelenik meg először az eposzban. Zrínyi ekkorra már komoly katonai hírnevet szerzett magának a török elleni harcokban. A törökök tisztelik és rettegik a nevét.
Szigetváron éppen hajnalodik, Zrínyi pedig Istenhez imádkozik. Elmondja, hogy tisztában van vele, hogy a magyaroknak sok bűnük van, de könyörög, hogy Isten ne forduljon el tőlük, hanem segítse őket a török elleni harcban, hiszen most nagy szükségük van a támogatásra.
Hozzáteszi még, hogy már öregnek érzi magát, megfáradt a harcokban, kéri Isten, hogy vegye magához a lelkét.
Isten pedig meghallgatja Zrínyi könyörgését és elmondja neki, hogy teljesíti a kérését, azaz magához veszi a lelkét. Nem is akármilyen körülmények között, mert Szulejmán szultán meg fogja ostromolni Szigetvárat, amit Zrínyi hősiesen védelmezni fog, sőt saját kezűleg öli meg Szulejmánt, majd ő is meghal, azaz mártír lesz.
Isten még megnyugtatja Zrínyit, hogy az ő halálával nem hal ki a családja, mert fia, György hasonlóan fényes karriert fog befutni, mint Zrínyi.
Figyeljünk meg pár dolgot:
-
Zrínyi ahhoz az istenhez könyörög segítségért a török ellen, aki rászabadította a törököt Magyarországra.
-
Isten pedig elmeséli a jövőt Zrínyinek, azaz Zrínyi úgy fogja védeni a várat, hogy pontosan tisztában van vele, meg fog halni.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Szia Zsiráf ! Szuper az olvsónaplód , ez alapján dolgoztam fel a múvet . Viszont egy kérdésre nem találom az választ egyértelműen mégpedig Sárkány vér a kulacsban
Előre is köszönöm ha segítesz
Gergő
Kedves Gergő!
Nos, ez valóban nem derül ki az olvasónaplóból! 🙂 A 12. énekben, amikor Delimánt visszacsábítja a szultán Szigetvár ostromához, akkor Delimán és Kumilla megállnak egy kútnál, amiből Delimán vizet merít Kumillának. A víz azonban mérgezett, pontosabban nem is a víz, hanem Delimán kulacsa. Ugyanis korábban, amikor Delimán egy sárkánnyal harcolt, akkor a győzelme után a kardját bedugta a hüvelyébe. A kard véres volt, és egy csepp a kardhüvely melletti kulacsba csöppent belőle. És mivel a sárkányvér mérgező, így az a csepp megmérgezte a kulacsba öntött vizet is, amitől meghal Kumilla.
„106. Kumilla urának szomakját szablyárul
Levészi kezével, s kiván innya abbul,
Amaz kútra megyen, vizet hoz forrásrul;
Nem tudja, társának vége légyen abbul.
107. Mert mérges sárkánynyal egyszer vagdalkozott,
S hüvelyében tenni akarta az kardot,
Szomakjában egy csöpp vér beszállankozott,
Melyről őmaga is semmit is nem tudott.
108. Méreg volt! Kumilla mert mikor megivá,
Szép testét, erejét mindenütt megjárá.
Életét nagy kinnal testébül kizárá,
És valamint kivánt maga is ugy jára.”
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf ! Nagyon szépen köszönöm a segítségedet
Kedves Gergő!
Nagyon szívesen! 🙂
Üdv:
Zsiráf