Zrínyi Miklós – Szigeti veszedelem – Olvasónapló

Hetedik ének

Hajnalra Szulejmánhoz is eljut a török előőrs vereségének, Ozmán, Kurt, Hamviván és Kamber halálnak híre.

A legrosszabbul Demirhámot érinti az ügy, az erőszakos, vad szerecsen teljesen kiborul társa halálától.

Ne feledjük, az első ének seregszemléjéből kiderül, hogy Hamviván a szerecsen sereg öt vezére közül az egyik, a szíriai király, Menethám fia, Demirhám barátja.

Demirhám dühöngve megy Szulejmánhoz és követeli, hogy azonnal álljanak bosszút a magyarokon, rögtön támadják meg a várat. Szulejmán pedig nem ellenkezik.

A török tábor tehát nekiindul, hogy körbevegye Szigetvárat, aznap délután kettőkor érnek oda.

Zrínyi egy bástya tetejéről figyeli a rettenetes török had érkezését és táborverését. Miután felállították a sátrakat, a törökök imádkoznak, és a szultán tiszteletére elsütik a puskáikat és ágyúikat.

Zrínyi erre megparancsolja Csontos Pálnak, az egyik ágyúkezelőnek, hogy válaszoljon a török ágyúzásra a Farkas nevű ágyúval. Csontos így is tesz, a szerencsés magyar lövés leviszi egy janicsár aga fejét és további 39 törököt öl meg.

Csontos Pál második lövése megöli Ajgás pasa lovát, egy Dézdár nevű törököt és 23 másik katonát.

Jó kezdés ez a magyaroktól, a törökök nem is várják meg a harmadik lövést, hanem kissé hátrébb húzódnak a vártól.

A magyarok ünneplik a két lövést, de közben kevésbé vidám esemény is történik a várban. Kiderül, hogy Farkasics Péter, akit Rahmat sebesített meg, mégsem gyógyult meg teljesen, sőt, most már haldoklik.

Farkasics ágyban fekszik és azon kesereg, hogy milyen szerencsétlen ő, amiért nem adatot meg neki, hogy harcban, az ellenséget ölve halljon meg, hanem ágyban, párnák között kell kilehelnie a lelkét.

Farkasics végül megbékél a helyzetével – elvégre mást úgysem tehet – és meghal.

Kedves emberének halála mélyen érinti Zrínyit, aki ezután az emberi élet múlandóságán elmélkedik. A természetben minden meg tud újulni, a kígyó levedli bőrét, a nap este lemegy, majd reggel felkel, csak az ember nem tud megújulni. Az ember élete véges, mindig akkor hal meg, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.

Zrínyi az embert tartja a föld urának, mégis milyen rövid ideig él. Az épületek, a kőfalak sokkal tovább megmaradnak, mint az ember, aki építette őket.

Az embernek, főleg a katonának csak az nyújthat vigaszt, hogyha  vitézül élt és harcolt, mert akkor legalább a hírneve sokáig megmarad a halála után. Farkasics Péter pedig ilyen katona volt, nevére és tetteire még sokáig emlékezni fog az útókor Zrínyi szerint.

A magyarok tehát szomorúan eltemetik Farkasicsot, majd felkészülnek az ostromra.

A török támadók jók hangulatban vannak, bíznak a túlerejükben, ráadásul az idő is szép, kedvez az ostromnak. Egyedül Szulejmánnak vannak rossz érzései, ő nem bízik benne, hogy Zrínyi nyugton marad a várban és tétlenül hagyja, hogy a törökök megostromolják a várat.

És Szulejmánnak igaza is lesz, Zrínyi úgy dönt, hogy 500 emberével kicsap a várból. Elvégre ez a török ostrom első napja, célszerű tehát megmutatni a töröknek, hogy kikkel is állnak szemben.

A vártól nem messze Ali Kurt aga rendezgeti az ágyúkat és építteti a védő sáncokat, őket Rustán pasa védi 5000 janicsárral.

Stipán Golemi, a Zrínyi támadó csapatának előőrsét vezető hadnagy száz ember megtámadja az árkokat ásó katonákat és a janicsárokat.

A janicsárok viszonylag időben észreveszik Stipánt és embereit, de túl korán lövik el a puskájukat, a 100 magyar nagy pusztítást végez közöttük, Stipán megüli Rechep agát, majd Abaztm Benavirt, és Musztafát.

Rustánnak végre sikerül rendben szedni az 5000 janicsárt és rátámad Stipánra és embereire, de addigra megérkezik Zrínyi is az erősítéssel.

Bár a törökök tízszeres túlerőben vannak, de így sincs sok esélyük a magyarokkal szemben, megkezdődik a harc:

• Radivoj, a horvát vitéz megöli Pervisz Oda pasát
• Juranics Lőrinc Achomátot
• Zrínyi körül már 15 török hulla fekszik, amikor Rustán öccse, Arszlán támad rá, de Zrínyi mellbe szúrja. Arszlán halálát Szanzák Benavir akarja megbosszulni, de persze esélye sincs, ő is elesik Zrínyi kardjától.
• Deli Vid, mint általában most is kiemelkedik a vitézek közül, megöli Kajradin Kajrakát, Huszaint, Alt, Cefert és Musztafát.
• Józa Pál megöli Bichirt, Penezics Ábrahám pedig Nuht és Derielt.
• Tamburást Istók megöli Tojgánt, Dandó Iván Ibrahimot, Juranics pedig lelövi Barjaktárt, a zászlóvivőt, megszerezve ezzel a janicsár-hadtest lobogóját.

A zászló elvesztése demoralizálja a janicsárokat, már éppen elkezdenének menekülni, de érkezik a dühös Demirhám és tombolva száll be a harcba. Látja, hogy a török zászló már Tamburás Istóknál van, rátámad a magyarra.

Istók eldobja a zászlót és kardot ránt, de Demirhámmal szemben esélye sincs, a török leszúrja. Demirhám leszáll a zászlóért, de ekkor meglátja Deli Videt, aki megölte barátját, Hamvivánt.

Hamvivánt ráront Vidre, aki nem ijed meg, könnyedén végi pajzsával a török lándzsát, majd kardjával szétvágja Demirhám lovának a fejét. A ló lovasával együtt elterül a földön.

Demirhám azonnal felpattan és nekitámad Deli Vidnek, aki még gúnyolja is a törököt, mondván, hogy akkor Demirhám most harcolni jött, vagy a lova alatt bujkálni.

Az egyébként is lobbanékony Demirhám erre még dühösebb lesz, oroszlánként támad Deli Vidra, kettejük párviadala messze kiemelkedik a harcolók közül.

A török tomboló dühvel támad, Deli higgadtan védekezik. Demirhám két vágással feldarabolja Deli Vid pajzsát, a magyar pedig kardjának lapjával töri el Demirhám sisakját és megsebesíti a homlokán.

A két vitéz számára megszűnik a külvilág, csak egymással vannak elfoglalva. Közben azonban a harc a magyarok javára billen, a törökök menekülőre fogják.

Zrínyi azonban nem üldözi őket, mert látja, hogy a török tábor más részei is észrevették a harcot, és közeledik Delimán, a tatár kán fia, sok ezer harcossal.

Zrínyi tisztában van vele, hogy ezekkel már nem bírna kicsiny csapata, ráadásul lassan sötétedik is, gyülekezőt fújat és felkészül a várba való visszavonulásra.

Mindebből semmit sem érzékel Demirhám és Deli Vid, ők csak vívnak, de nem bírnak egymással. Végül a sötétedés már őket is zavarja, ezért Demirhám felajánlja, hogy folytassák később, nappal a harcot.

Deli Vidnek ez nincs ellenére, de rámutat, hogy míg Demirhám szabadon közlekedhet a vár körül, addig neki semmi biztosítéka nincs arra, hogyha visszajön ide a várból, akkor nem ölik meg azonnal a törökök.

Demirhám megígéri Deli Vidnek, hogy menlevelet szerez neki a szultántól, ami biztosítja Vidnek, hogy békén hagyják és befejezhesse a párviadalt Demirhámmal.

A két vitéz tehát megegyezik most a döntetlenben és a későbbi folytatásban, majd ki-ki meg a dolgára.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!