Az ókori görög istenek születése

Khaosz első gyermekei Erebosz és Nüx, aki az Éj, melyek testvéri kapcsolatából fogja az Éj megszülni a Nappalt és Aithért.

Az első isteni lény, akit Gaia szül, a csillagos Égbolt, Úranosz. Utána pedig születnek sorban a hegyek és völgyek, tengerek és ligetek, ezért ezek ugyanolyan élő, létező, és isteni tulajdonsággal bíró lények, mint Úranosz (ez egy fontos eleme a görög vallásnak, mert a legtöbb istennek temploma az erdő, liget és nem épített templomokban tisztelik őket).

Gaia még Pontoszt, a tengert is ’szerelem nélkül’ szüli, de Úranosz jelenlétében nincs helye több ’csak úgy szülök magamban’ történetnek, Úranosz a megtermékenyítő férfierő, emberhez hasonlóan utódokat nemz; Gaia ettől kezdve a női princípiummá válik.

Gaia és Úranosz első gyermekei a Titánok (12-en vannak, nevük ’nagyratörő’-t jelent): Ókeanosz, Koiosz, Kríosz, Hüperión, Íapetosz, Theia, Rheia, Themisz, Mnémoszüné, Phoibé, Téthüsz és Kronosz.

A család ám itt korántsem áll készen: Gaia a Titánok után megszüli a Küklópszokat (három Küklópsz van, közös tulajdonságuk az egyetlen szemük), név szerint Brontész, Szteropész és Argész. Ők készítik majd Zeusz villámait.

Ám a családépítés még mindig nem zárult le, a Föld és az Ég további csemetéi az Óriások. Elég nagyok és erőszakosak, ráadásul száz karjuk van. Innen a görög nevük: Hekatonkheirek. Ja, és ötven fejük per Óriás. Mert a fejenként kifejezés itt nem járja. Mindehhez még csak nem is barátságosak. Név szerint Kottosz, Briareósz és Güész.

Briareószról itt olvashatsz bővebben!

Ám nincsen család konfliktus nélkül: mindenki utálta Úranosz-apát. Ez nem csak amolyan fiatalos lázadás volt az atyai tekintély ellen, jó okuk volt a gyűlöletre: Úranosz bezárta valamennyiüket a föld alá, a sötétségbe.

Gaia természetesen a gyermekei pártján állt, és közösen cselt szőttek az apai zsarnokság megdöntésére. És máris a világ első konfliktusának kellős közepén találjuk magunkat: az apák bűne. Ez a gondolat végigsöpör vallásokon és kultúrákon, jelen van az emberiség gondolkodásában és az irodalomban egészen napjainkig.

Legutóbb épp a Beowulf filmes feldolgozásában találkozhattunk a motívummal, hogy Beowulf bűne (hogy gyenge, nem tudja megölni az ősi démont, az aranytestű Angelina Jolie-t) nem is az ő bűne, az ő gyengesége az őt sújtó büntetés, az apja, a Sárkány bűne miatt (szintén hasonló gyengeség miatt).

És nem szól róla a történet, hogy meddig mehetünk vissza a múltban az apák után kutatva, de a bűn és a büntetés öröklődik, egyfajta családi hagyomány.

És mindig a fiúk viselik az apák terheit. Igaz ez az Atreidák esetében is (Atreusz megölte saját fiát, testvérével, Thüesztésszel pedig megetette annak saját fiát; Thüesztész mondja ki az átkot, ami egészen Agamemnónig fog gyűrűzni) és a Labdakidák átkánál is (Oidipusz egész kálváriája): az apák bűneiért a fiúk felelnek.

Oidipuszról bővebb infót találsz a Thébai mondakört feldolgozó sorozatunkban, és van egy Oidipusz király olvasónaplónk és egy király elemzésünk is! 🙂

Egy kis érdekesség, hogy Apollodórosz is pont így meséli el Gaia és Úranosz családalapítását, azzal a kis különbséggel, hogy szerinte először születnek az Óriások, utánuk a Küklópszok, és a Titánok, a család kicsi kincsei, csak a legvégén következnek.

Ez egy figyelemre méltó sorrend, akár egy alkotás fázisai, úgy tökéletesednek a világra jövő isteni lények. Apollodórosz megnevez egy tizenharmadik Titán-lányt is: Dióné. Vele Hésziodosznál nem (itt) találkozunk.

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .