Az ókori görög istenek születése

Tehát van egy családi konfliktus, amit csak a vér moshat le: Úranoszt meg kell büntetni. Ez a büntetés nem lehet halálos, mégis végzetes: Kronosz, a legvagányabb fiú levágja az apja fütyijét és a tengerbe hajítja. Egészen pontosan, Hésziodosz szavaival ecsetelve a történteket:

„…avval jó apja szemérmét

hirtelenül lenyiszálta s egész erejét beleadva

dobta a háta mögé…”

(Hésziodosz, Istenek születése, Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)

A „szürke acélt” Gaia-mama adja a fia kezébe (megint vessük figyelő szemeinket Apollodóroszra, mert szerinte Gaia „gyémántsarlót” ad a művelet elvégzésére).

Azt gondolnánk, hogy ebből a sajnálatos tényből kifolyólag nem lesz több jóképű, százfejű testvérük, de ez korántsem igaz. A fütyiből még röptében fröcskölt a vér, ezek a földbe (Földbe) hullva megtermékenyítették Gaiát, és ezért megszülte az Erinnüszöket (akik folyton viszályt szítanak), a Gigászokat (nagyon erősek és kemények) és a nimfák egy csoportját, a Meliákat (ők azért annyira nem segítőkészek és kedvesek, mint a nimfák általában).

A fütyi végre boldogtalanul a tengerbe hullt, ahol kalandos utazása után kikötött Ciprus (Küprosz) szigetén, ám nem egy gusztustalan tengeri uborkaként vetette ki a víz (ezek után mindig Úranosz jusson eszedbe, ha tengeri uborkával találkozol), hanem a valaha volt legeslegszebb istennő lépett ki a habokból, Aphrodité.

Őt el szokták intézni egy ’szerelemistennő’ legyintéssel, de Aphrodité ennél sokkal-sokkal összetettebb személyiség. Mégiscsak vérből és erőszakból született…

Úranosz ettől fogva van is, meg nincs is, amolyan ártalmatlan öregember lett. Szabad a pálya, mindenki építheti tovább a saját családját!

Az Éj (alias Nüx) gyermekei: Kér (ő a halálos sors), Sors, Halál (Thanatos), Álom (Hüpnos), Mómos (vádaskodás), Siralom, a Heszperidák (ők őrzik az aranyalmákat, számuk három), Kérek (halál), a Moirák (sorsistennők, ők készítik az ember sorsának fonalát és vágják el, ha itt az idő; név szerint Klóthó, Lakheszisz és Atroposz), Nemeszisz, Oizüsz a csalódás, Philotes a Szerelem, a pusztító Aggkor (Geras) és Erisz, a viszályistennő (aki a három istennő vetélkedését elindítja az aranyalmával).

Hogy ezt a sok kedves leányzót Nüx kitől szülte, azt nem tudjuk meg.

Erisz, anyjához Nüxhöz az Éjhez hasonlóan szintén a ’sötét oldalt’ gyarapítja gyermekeivel: Fáradság, Éhség, Feledés, Fájdalom, Öldöklés, Harc, Küzdés, Versengés, Kétértelműség, Hamis Szó, Törvénysértés, Romlás és Eskü. Csupa aktualitás. Isten hozott Benneteket a Földön!

Ám evezzünk szelídebb vizekre és ha már evezünk, lássuk Pontosz a Tenger gyermekeit! Első gyermeke Néreusz, akinek nem tudjuk ki az anyja. Néreusz bölcs és jóságos. Aztán Pontosz összeállt (összefeküdt) Gaiával, és közös gyermekeik Thaumasz, Phorküsz, Kétó s Eurübié.

Néreusz Dóriszt veszi feleségül, gyermekeik a Néreidák (szám szerint ötvenen vannak!) és legendásan szép lányok.

Ókeanosz és Téthüsz lányai az Ókeanidák (3000 legendás szépségű leányzó) és a Potamoi (fiúk, ők a folyók). És itt is vegyük észre, hogy a vizek, a folyók és a tengerek élnek, ezért tud Akhilleusz is harcolni a Szkamandrosz folyóval, mint egy emberrel.

Szkamandroszt más néven Xanthosznak nevezik, ezen a néven jelenik meg az Iliászban is, Akhilleusz és a Folyó párharcáról itt olvashatsz.

Ókeanosz futó kalandja Palasszal (lásd Theia unokája) Sztüxöt eredményezte, aki ismeretlen apától a Féltékenységet, a Győzelmet, az Erőszakot és az Erőt szülte. Sztüx Zeusz mellett fog harcolni a Titánok elleni csatában, hálából Zeusz Sztüxöt tette meg a legerősebb eskü tárgyának: ha valaki a Sztüxre esküszik, azt nem szegheti meg, akkor sem, ha épp egy isten.

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..