Az olvasónaplóhoz kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
A meghívóhoz mellékelt, Rastignac-nak szóló levélben Beauséant-né finoman közli, hogy a meghívás valójában Rastignac-nak és Nucingennének szól, intézzék úgy, hogy Nucingen báró ne menjen.
Rastignac persze rohan Nucingennéhoz átadni a meghívót, aminek hatása nem marad el: Delphine rögtön a bállal kezd el foglalkozni, amit már hetekkel korábban beharangoztak és hatalmas társasági eseménynek számít: aki él, mozog és megteheti, az ott lesz.
Delphine elmondja, hogy a férjétől tudja, hogy a testévre Anastasie (azaz Restaud-né) valószínűleg komoly bajba került, ugyanis a szeretője Maxime gróf lejárt váltókat írt alá 100 000 frank értékben.
Azért, hogy ez ne derüljön ki, és mert Anastasie továbbra is szerelmes volt Trailles-be, az asszony eladta egy zsidónak a családi gyémántokat, amik még a férje, Restaud anyjáéi voltak. Hatalmas botrány van tehát készülőben, és Delphine szavaiból érezni lehet, hogy örül a nővére várható bukásának.
Másnap aztán érdekes dolgok derülnek ki, lassan összeérnek a szálak:
Rastignac megjelenik a kötelező névsorolvasás idejére az egyetemen, majd akaratlanul bár, de úgy tér vissza a Vauquer-házba, hogy senki sem veszi észre.
Azt tudjuk, hogy szobája szomszédos Goriot apóéval, ezért nagyon meglepődik, amikor a szomszédból Nucingenné hangját hallja.
Delphine tehát meglátogatta az apját, és persze nem véletlenül jött: kiderül, hogy Nucingen báró anyagi helyzete korántsem olyan rózsás, mint azt mutatta. Korábban már volt róla szó, hogy Goriot ügyvédje, egy bizonyos Derville nyomást gyakorolt Nucingenre, hogy adjon több pénzt a feleségének, azaz engedjen neki hozzáférést a hozományához, ami az asszony saját vagyonának számít.
Most azonban kiderült, hogy Nucingen a saját és felesége vagyonát is olyan ingatlan vállalkozásokba fektette, amik minimum súrolják a törvényesség határát. Ezek a befektetések nagy haszonnal kecsegtetnek, de idő kell hozzá, amíg megtérülnek.
Azaz Nucingen valójában azt közölte a feleségével, hogy ha most akarja megkapni a saját külön vagyonát, az Nucingen anyagi csődjét jelenti, mert jelen pillanatban a bárónak nincs szabad készpénzállománya, csak befektetései és hitelei.
Delphine tehát csak akkor számíthat pénzre, ha a férje cinkosa lesz olyan kétes vállalkozásokban, amikhez a báró a felesége vagyonát is felhasználta.
Goriot apó persze rögtön kiborul, amikor ezt hallja, pláne, hogy Delphine finoman az öregúrra tolja a felelősséget, mondván, hogy ő adta férjhez Nucingenhez.
A helyzet tovább bonyolódik, amikor váratlanul megjelenik Goriot apó másik lánya, Anastasie de Restaud grófné, és persze ő is azért jött az apjához, mert bajban van.
A két lány meglepődik, hogy Goriot-nál találkoznak, be is szólogatnak egymásnak, mindkettő azzal vádolja a másikat, hogy csak akkor keresi fel az apjukat, amikor bajban van. És ez igaz is, és mindkét lányra igaz.
Anastasie története a következő: tudjuk, hogy van szeretője, egy Maxime Trailles nevű gróf, akivel Rastignac-nak is meggyűlt a baja korábban, amikor még úgy tervezte, hogy Restaud-nét fogja szeretni.
Azt is tudjuk, hogy Anastasie legalább egy váltót kifizetett, amivel Trailles tartozott valakinek. Pontosabban nem Anastasie fizetett, hanem Goriot apó, emlékezzünk, amikor az öreg az utolsó ezüsttárgyait tette pénzzé, hogy kiegyenlítse a lánya váltóját.
(Ez egészen pontosan úgy történt a gyakorlatban, hogy Anastasie kölcsönt vett fel egy Gobseck nevű zsidó uzsorástól, a kölcsönt pedig Goriot fizette vissza).
Anastasie legnagyobb szerencsétlensége és egyben hibája, hogy fülig szerelmes Maxime-ba, aki viszont méltatlannak bizonyult erre a szerelemre. A végletekig kihasználta az asszonyt, mert tudta, hogy az semmit sem tagadna meg tőle.
Ennek végül az lett a vége, hogy Maxime bevallotta, hogy 100 000 frankos szerencsejáték adósságot halmozott fel. És Anastasie segített neki, tehát igaznak bizonyult a pletyka, amiről Delphine beszélt: Anastasie eladta a családi gyémántokat, hogy Maxime visszafizethesse az adósságait.
A baj abból lett, hogy erre Restaud, a férj, rájött. Csendben visszavásárolta a gyémántokat, és bár nem csinált balhét, de ezzel a kezében tartja Anastasie-t, és megeskette az asszonyt, hogy „Aláírásával hozzá fog járulni vagyona eladásához, amikor kívánom.”
Anastasie pedig nem tehetett mást, aláírta. Ezzel ugyan megőrizte a családi békét, és helyzetét a párizsi társaságban, de teljesen kiszolgáltatott lett a férjének.
A bajok azonban még nem értek véget, ugyanis az eladott gyémántokból szerzett pénzből Maxime nem tudta kifizetni a teljes százezres adósságát, maradt még 12 000 frank hátraléka. Anastasie most tulajdonképpen azért jött, hogy az apjától kérje el ezt a pénzt.
Goriot apó számára egymás után jönnek a rossz hírek a lányaival kapcsolatban, ráadásul most segíteni sem tud: az összes maradék pénze elment arra, hogy kifizesse Rastignac számára a legénylakást és a berendezését.
Tehát egyik lánya szeszéjének kielégítése miatt nem tud segíteni a másikon, és miután Anastasie megtudja, hogy nem fog az apjától pénzt kapni, mert az utolsó fillérjét is Delphine-nek adta, akkor persze a két lány is egymásnak esik.
Goriot csak kapkodja a fejét, könyörög a két lánynak, hogy ne veszekedjenek, majd csak kitalálnak valamit. Amikor azonban az öreg jobban belegondol, akkor rájön, hogy nincs már mit kitalálni, nem tud honnan több pénzt szerezni, még az is felmerül benne, hogy lop, vagy bankot rabol, de ehhez sincsenek meg az eszközei.
Goriot egyre jobban belelovallja magát a dologba, szinte már őrjöng, úgy gondolja, hogy rossz apa, aki nem tudja teljesíteni a lánya kívánságát.
Ekkor lép be a szomszéd szobából Rastignac, aki ugye végighallgatta az egészet. Azt füllenti, hogy a szobájában aludt, amikor meghallotta a beszélgetést és megmenti a helyzetet azzal, hogy kiállít egy váltót 12 000 frankról Anastasie-nak, a kezes pedig Goriot apó.
Rastignac nemes gesztusa azonban nem várt reakciót vált ki Anastasie-ból: ahelyett, hogy hálás lenne, nekiesik a nővérének, azzal vádolva, hogy az tudta, hogy Rastignac a másik szobában van, ezzel kiszolgáltatta a titkát Rastignac-nak.
Goriot apó pedig már nem bírja tovább a feszültséget, ami Anastasie hálátlanságával jár, aléltan borul az ágyra.
Anastasie csak akkor nyugszik meg, amikor Rastignac kijelenti, hogy „- Asszonyom, fizetni és hallgatni fogok.”
Goriot is magához tér, próbálja elhitetni a lányaival, hogy semmi baja, csak „Valami szorítja a homlokom, fejgörcs kínoz.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!