A Titánok tizenketten vannak, a hat fiú: Ókeánosz, Koiosz, Kriosz, Hüperion, Iapetosz és Kronosz, illetve hat lány: Téthüsz, Rheia, Themisz, Mnémoszüné, Phoibé és Theia. A történetet tovább bonyolítja, hogy ők a Titánok első nemzedéke, később lesz egy második is – köztük például Prométheusszal – de ez a mostani történet szempontjából nem igazán fontos.
Ott tartottunk tehát, hogy Gaia közli kissé brutális, de hatékonynak tűnő ötletét a Titánokkal, akik természetesen elborzadnak az ötlettől, nem tűnik túl jó húzásnak konfliktusba keveredni az éppen regnáló főistennel, az ég urával, Uranosszal.
A Titánok között csak egyvalaki akad, aki elég bátor, illetve elég ambiciózus ahhoz, hogy bevállaljon egy ilyen dolgot, mégpedig Kronosz.
Gaia megörül ennek és gyémánt (más források szerint gyémánt keménységű) sarlót készít Kronosznak, aki egy alkalmas pillanatban megcsonkítja apját, azaz levágja a nemi szervét.
Ennek a tettnek jó pár következménye lesz:
- Uranosz földre hulló vércseppjeiből születnek az Erinnüszök, a Gigászok és a Meliák
- Erinnüszök: A bosszúállás istennőinek (Aléktó, Tisziphoné és Megaira) összefoglaló neve. Születésük körülményeiből kifolyólag általában az apagyilkosokat üldözték, vagy olyan elkövetőket, akik családjuk egy tagját ölték meg. Az ókorban még a nevüket sem merték kiejteni, annyira tartottak tőlük, ezért gyakran Eumeniszeknek, azaz Nyájasoknak nevezték őket. A római mitológiában is megtalálhatók Fúriák néven.
- Gigászok: Szakállas, bozontos hajú, félig kígyó testű lények. Mivel születésük körülményei folytán Uranosznak sok vére hullott a földre, (majdnem) mindegyikből született egy gigász, tehát nagyon sokan voltak, a pontos számot senki sem tudja.
- Meliák: A kőrisfák nimfái, a testvéri közösség megszemélyesítői, akik a természetben csoportosan élnek és együttesen jelennek meg, ha segítségül hívják őket. A kőrisfa sok fajtája édeskés nedvet termel, amit az ókorban méli-nek, azaz méznek neveztek. Az egyik ilyen kőrisfajta, a mannakőris nedve tehát a manna. Vagyis, a Meliák az isteni eledel, a manna készítői. Egyes változatok szerint a Meliák gondozták az újszülött Zeuszt Kréta szigetén, ahol mézzel, azaz mannával táplálták.
- Érdemes megjegyezni, hogy Uranosz az ég, míg Gaia a föld istene/istennője volt, tehát amikor az Ég vére a Földre hullott, akkor születtek az erinnüszök, a gigászok és a meliák, vagyis ők tulajdonképpen Uranosz és Gaia gyermekei.
- Kronosz a levágott nemi szervet a dühöngő tengerbe vetette és a tengerbe hulló hímtag nyomán emelkedett ki (vagyis született) egy kagylóhéjon Aphrodité. Bizony, Aphrodité, akinek a neve is erre utal, ugyanis az aphrosz szó görögül habot jelent. Az egy másik kérdés, hogy ennek a történetnek azért van egy szalonképesebb verziója is, mert más források szerint Aphrodité Zeusz és Dióné lánya, és Homérosz is így tudja az Iliászban.
- Kronosz ezután kiszabadította a Tartaroszban sínylődő Százkezűeket és segítségükkel megdönti Uranosz hatalmát.
Uranosz helyett tehát Kronosz lett az ég ura, azonban nem tanult apja hibáiból. Kronosz pont ugyanolyan féltékeny volt a hatalmára, mint Uranosz, leginkább a neki korábban segítő három Százkezűtől féltette azt. Tehát ugyanúgy cselekedett, mint apja: a Tartaroszba zárta őket, amit még megfejelt azzal, hogy kezüket széttéphetetlen bilincsbe zárta.
A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!