Henrik Ibsen – A vadkacsa – 1. felvonás – Olvasónapló

A kínos témáknak azonban még nincs vége, Gregers most Hjalmar házasságát, és apjának abban való közreműködését kezdi el firtatni.

Virágnyelven ugyan, de azzal vádolja meg apját, hogy nem véletlenül igyekezett úgy intézni a dolgokat, hogy Hjalmar éppen Ginába, egykori házvezetőnőjébe szeressen bele, éppen akkor, amikor a lány felmondott a Werle-házban.

Gregers ugyanis emlékszik rá, hogy apja „nagyon behatóan érdeklődött Hansen kisasszony iránt!”

Azaz Gregers azzal vádolja az apját, hogy Gina az ő szeretője volt. Werle megint támadással próbál meg hárítani, azt hiszi, hogy Hjalmar találta ki ezt a gyanúsítgatást, de Gregers kijelenti, hogy Hjalmar nem érintette a témát, sőt, szerinte Hjalmarnak ez eszébe sem jut.

Ezután Werle viszont azt akarja tudni, hogy akkor miből gondolja Gregers, hogy Gina Hansen és ő egykor szeretők voltak?

„GREGERS
Szegény, boldogtalan anyám mondta – amikor utoljára láttam.

WERLE
Az anyád! Persze; kitalálhattam volna! Mindig egy húron pendültél vele. Ő nevelt téged ellenem, a kezdettől fogva!

GREGERS
Nem, apám, nem ő, hanem az, hogy láttam, mit szenvedett miattad, mit kellett tűrnie szegénynek, amíg végül bele nem roppant nyomorultul ebbe az egész gyötrelmes életébe!

WERLE
Mit kellett szenvednie, mit kellett tűrnie? Semmit! Semmivel se többet, mint akárki másnak. Csakhogy beteg lelkű, hisztérikus emberekkel senki se tud kijönni, ezt az egyet jól megtanultam! És akkor jössz te, rám támadsz, gyanúsítgatsz, könyékig vájkálsz régi, rosszindulatú pletykákban, megrágalmazod a tulajdon apádat! Hát, Gregers, mondhatom, hasznosabb dolgokkal is foglalkozhatnál – a te korodban.”

Figyeljük meg, hogy mennyire átalakultak a viszonyok a kezdetekhez képest, mennyire más a Werle-család, mint azt kezdetben hinni lehetett:

  • Elvileg egy családi vacsorán vagyunk, amit a hosszú idő után éppen hazatérő Gregers tiszteletére adnak.
  • Hamar kiderül azonban, hogy Gregers nem véletlenül volt távol annyi éven át, közel sem olyan jó a kapcsolata az apjával.
  • Gregers számára egyértelmű, hogy az apja minimum társtettes volt a sok évvel korábbi fakitermelős esetben, de könnyen lehet, hogy ő volt az egyetlen bűnös, a végül elítélt Ekdal pedig teljesen ártatlan.
  • Megtudjuk azt is, hogy mennyire rossz volt Gregers szüleinek viszonya. Apja állandóan a nőket hajtotta, és ezt nem is titkolta túlzottan, anyja pedig végül belehalt a bánatba.
  • Gregers azt is sejti, hogy Werle nem véletlenül rendezte el egykori házvezetőnője, Gina, és Hjalmar házasságát.
  • A látszólag idilli családi vacsora mögött tehát nagyon mély és nagyon régi sérelmek idéződnek fel.

Az első felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .